Egy évvel ezelőtt sokan azt mondták, a magyar gazdaság azért nem érzi meg a válságot, mert már egyébként is évek óta válságban van. Ezt a feltételezést látszott alátámasztani az is, hogy míg például Észtországban 10 százalékról 2 százalékra esett vissza a gazdasági növekedés üteme, a magyarországi csak 1,5-ről 0,5 százalékra. Magyarországot azonban a válság – a gazdaság sajátosságai miatt – akár hosszú távon is súlyosabban érintheti más európai országoknál.

Korábban sokan a gazdasági stabilitás zálogának tekintették, hogy a magyar bankrendszert – egy-két kivételtől eltekintve – multinacionális bankok alkotják, mondván: attól biztos a magyar bankrendszer, hogy hatalmas nemzetközi tőke áll mögötte. Nos, ez a vélekedés sem jött be: még 2008 őszén több anyabank elzárta a csapokat a központi piacok védelmében, másodlagos kérdésként kezelve a végeken kialakult hitelhelyzetet, s így valóban egyik napról a másikra következett be a pénzhiány.

A magyar gazdaság másik sarkalatos pontja, hogy itt a rendszerváltás után – a régió több országával ellentétben – „rendes” privatizáció zajlott, s így a hazai ipar túlnyomórészt a külföldi tőke kezébe került, Magyarország pedig beszállító ország lett. A tőke beáramlása és az exportorientált vállalatok számának növekedése rendes körülmények között stabilitást jelent. Tavaly azonban azzal járt, hogy ha egy multi bajba került, a magyarországi üzemében is leállt vagy csökkent a termelés, hiszen a beszállítók erősen függenek az integrált rendszer egészének a teljesítésétől. Ráadásul a jelentős költségvetési deficit miatt a kormány sem tudott igazi mentőövet dobni a vállalatoknak. Ezért vettünk fel tetemes kölcsönt az Nemzetközi Valutaalaptól (IMF).

 

Napfényesebb esztendő?

Nos, túl vagyunk a válság első teljes évén, 2009-en, amely az utóbbi fél évszázad egyik legsokkolóbb időszakaként vonult be a történelembe. A vállalatok kénytelenek voltak hozzászokni a korábbinál lényegesen „hűvösebb” gazdasági környezethez, így manapság már nem érik hatalmas meglepetések a piaci szereplőket. A többség takarék-üzemmódban működik, túlélésre játszik, és készül a válság utáni időre. Vannak azonban olyan vállalatok – sajnos nem túl sokan –, amelyek most is töretlenül fejlődnek. Érdemes lenne ellesni a titkukat, s megismerni azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket a kilábalás érdekében minden vállalatnak feltétlenül figyelembe kell vennie.

Egy gyakorlott vállalatvezetőnek sok izgalmas helyzetet kellett átélnie az elmúlt évtizedben, és az így szerzett tapasztalatokat ma, tanácsadóként is lehet hasznosítani egy vállalat életének tervezésében, működésének fejlesztésében. Ám ebben a minőségben vigyázni kell arra, hogy amikor a válságból való kilábalással kapcsolatban ad tanácsot, útmutatást, az nehogy önbeteljesítő jóslat legyen, hanem az ok-okozati összefüggéseken alapuló valódi elemzés – figyelmeztetett a buktatókra az itbusiness januári klubrendezvényén Nagy Zsolt, a Stratis elnöke.

Nos, mindezekkel együtt, a nemzetközi elemzések túlnyomó többsége azt mondja, hogy 2010 mindenképpen verőfényesebb lesz, mint 2009 volt. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy globálisan 2–3 százalékos gazdasági növekedés várható, ami természetesen régiónként különbözhet. Európában moderált bővülésre lehet számítani, ám a világnak azokon a helyein, ahol eddig kevésbé látványosan fejlődött a gazdaság, például Ázsiában, 8–9 százalékos növekedés sem elképzelhetetlen 2010-ben. A globális befektetési tanácsadók sem voltak olyan optimisták az elmúlt negyedszázadban, mint most: a megkérdezett szakértők túlnyomó többsége számít javuló üzleti környezetre.

Abban azonban már nincs olyan nagy összhang, hogy milyen trendek várhatók a válság után. Leginkább még az fogadható el, hogy egy meredek zuhanás után egy inflexiós pont következik, s ezután meglehetős sok változással tarkított, alacsony szintű emelkedés következik be sokkal szigorúbb körülmények között.

Ahhoz hasonlít ez, mint amikor az ember laza nyári öltözetben kimegy sétálni, de azon veszi észre magát, hogy kellemetlenül hűvös, szeles és esős időben flangál egy szál rövidnadrágban.

 

Reakciók

Minderre különbözőképpen lehet reagálni. Vannak olyanok, akik, azt gondolván, hogy márpedig ilyenkor jó idő szokott lenni, továbbra is lenge öltözetben sétálnak – na, ők hamar tüdőgyulladást fognak kapni, az így viselkedő cégek pedig rövid úton eltűnnek a süllyesztőben. Ennél nagyobb azoknak a száma, akik behúzódnak egy meleg sarokba, s kivárják, amíg ismét megjön a szép idő. A vállalati világban hasonló magatartást tanúsító cégek átvészelhetik ezt az állapotot, de nagyobb a valószínűsége, hogy nem. Mindazonáltal azok, akik kibírják, erősen lesoványodva kerülnek haza. S végül vannak olyanok, akik érzékelik a hideg időt, meleg ruhát öltenek, s bár a vastag talpú bakancsban nem tudnak gyorsan haladni, de azért biztosan lépkednek előre. A vállalatoknak is ezt a modellt kellene követniük.

 

Globális kérdések

Felerősödtek a nagy, globális kérdések, problémák gazdasági hatásai is, illetve egyre komolyabban feszegetik, hogy ezekre milyen technikai-technológiai válaszok adhatók a gazdaságiak mellett. Ilyen globális kérdés például a klímaváltozás vagy az ivóvíz problematikája, ezek kezelése kötelező lesz az elkövetkező időkben. Meglehet, minderről még csak konferenciaasztal mellett beszélnek a világ különböző szegleteiben, ám előbb-utóbb nálunk is elkezdenek foglalkozni ezekkel a problémákkal, s akkor lesz dolguk az informatikusoknak is – vélekedik Nagy Zsolt.

A populáció növekedésével is számolni kell. Előrejelzések szerint 2050-re 9 milliárdra nő a világ népessége, s nem kevés erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy ekkora embertömeget ellássanak élelmiszerrel. A biztonságnak is megnő az ázsiója az iparágak és a technológiák vonatkozásában is.

A válság utáni időszakra az is jellemző lesz, hogy akvizíciós hullám indul el, ami az eddig megszokott vállalati struktúrák alapvető megváltozását vonja majd maga után. A felvásárlások célpontjává válnak mindazok a vállalatok, amelyek nem vették figyelembe a változó körülményeket, és rossz eredményeket értek el, a felvásárlók pedig azok lesznek, amelyek felvették a ritmust, s meg tudták őrizni egészséges cash-flow-jukat, illetve olyan üzemmódra váltottak, ami lehetővé tette túlélésüket. Ezek a cégek, legalábbis az elemzők szerint, viszonylag olcsón mazsolázhatnak a célpontok között.

 

Felkészülés a változásokra

Mindezekből következik, hogy csak egy biztos dologra lehet számítani, s ez a változás. Az elkövetkező években csökken a gazdasági folyamatok kiszámíthatósága, így izgalmas kérdés, erre hogy reagálnak majd a cégek. Egyértelmű, hogy gyorsan kell megtalálni a válaszokat. A változásokat követni kell, s ehhez a monitorozáshoz jó muníciót adhat az informatika. Amihez azonban az kell, hogy a fejlesztések pontosak, naprakészek legyenek, hogy a döntéseket a kellő időben meg lehessen hozni.

A változások kezelésére azonban fel is kell készülni. Az első lényeges momentum a tervezés. Itt a siker titka az lehet, ha nagyobb gondot fordítunk a középtávú tervezésre, illetve a középtávú alternatívák felállítására – széles peremfeltételek szerint. Mindez nem újdonság, ugyanis az elmúlt 10 évben a sikeres vállalatok, miközben vállalatirányítási rendszereket vezettek be, több alternatívát is „melegen tartottak”, s folyamatosan monitorozták a menet közben elért eredményeket. Ennek megfelelően ajánlott negyedévente vagy akár sűrűbben hangolni a tervet, vagy alternatív irányok között váltani a mindenkori körülményekhez való alkalmazkodás jegyében.

A másik lényeges szempont a felkészülésben az innováció. Tavaly, felmérések szerint, a megelőző öt év minimumán voltak az innovációs beruházások. Pedig ha lépést akarunk tartani a piaccal, a bekövetkező fellendüléssel, akkor nem szabad sajnálnunk a pénzt az újítástól. Ennek során meg kell találni azokat a piacképes termékeket, amelyek gyors fejlesztési ciklus után már eladhatók.

A harmadik tényező a humán faktor. Minden cégnek sürgősen szemlét kell tartania munkatársai felett, s el kell gondolkodnia azon, mivel tudná megtartani innovatív és gyors reagálású kollégáit. A fellendülés időszakában ilyen munkatársakat már nagyon nehéz lesz szerezni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a piacon lévő munkaerőből nem mindenki alkalmas a szerepvállalásra az elkövetkező gyors reagálású világban.

 

Változik az irány

Ami az informatikát illeti: idén is lesznek projektek, de jellegükben nem ugyanolyanok, mint eddig. Az it-kiadásokat tavaly elég alaposan visszafogták, a büdzsé felemelése ebben az évben sem várható. Ugyanakkor az informatikai vezetők csak olyan fejlesztéseket fognak forszírozni, amelyek közvetlen üzleti hasznot hoznak.

További figyelembe veendő tényező, hogy a paradigmaváltás fel fog gyorsulni az informatikában. Ennek a lényege az lesz, hogy a cégek egyre kevesebbet fognak nagy, monolitikus, saját alkalmazásokat fejleszteni, s a kényszer hatására olyan költséghatékony megoldásokkal élnek majd, amelyek már eddig is kézzelfogható közelségben voltak; ilyenek például a felhő alapú számítástechnika (cloud computing) és a szoftverek szolgáltatásként való igénybevétele (saas). Az informatikai fejlesztések iránya is más lesz, minthogy már lényegében minden vállalat, szervezet rendelkezik informatikai alaprendszerrel. Ezentúl a fejlesztések sokkal inkább a már említett globális problémák (klímaváltozás, egészségügy stb.) megoldásának irányába mozdulnak el.

 

A humán tényező

Nem minden céget viselt meg azonban a válság, ilyenek például a mobilszolgáltatók, amelyek csak kisebb mértékben fogták meg a forintokat – veszi át a szót Tatai Péter, a többek között mobilcégeknek informatikai rendszereket fejlesztő Aitia Zrt. elnök-vezérigazgatója. A siker kulcsa azonban végül is az emberi kapcsolatokban rejlik, ami a dolgozók és a munka, valamint a dolgozók és a vezetők viszonyát öleli fel.

A munkatársak kiválasztása nem könnyű dolog, mivel nem mindenkiből lesz jó szakember, ám előnyt élveznek azok a cégek, amelyek intenzív kapcsolatokat ápolnak egyetemekkel, s itt már jó előre ki tudják választani a legkiválóbb koponyákat. Fontos azonban, hogy ezek az adott pillanatban kiváló specialisták folyamatosan olvassák a szakirodalmat, tudásuk legyen naprakész.

Ügyelni kell arra is, hogy a szakemberek a fejlesztési ciklus teljes egészében egyforma intenzitással vegyenek részt a munkában, azaz ne „eresszenek le” az utolsó pillanatban, s ne három kisegítőnek kelljen befejeznie a munkát. Fontos az is, hogy mindenkit a hozzá illő munkával bízzunk meg. Ami pedig a beosztott–főnök kapcsolatot illeti, a munkatársakkal éreztetni kell: a vezető bármikor rendelkezésükre áll, ha nincs éppen sürgős dolga.

A munkatársaknak arra is lehetőséget kell biztosítania a cégvezetésnek, hogy, japán mintára, elmondhassák véleményüket, javaslataikat a tevékenység, a folyamatok javítása érdekében.

 

Nem oda, Buda

Amikor egy éve amúgy istenigazából kitört a válság, minden informatikai vállalat vezetője azt latolgatta, milyen területen és mennyit vesz vissza a költségekből, beruházásokból. Nos, az elképzelés meg a terv egy dolog, de ha minden lefaragást véghezvisznek, amit elgondoltak, könnyen lehet, hogy megáll a világ – folytatja az eszmefuttatást Nagy Zsolt.

S hogy nem állt meg, az is bizonyítja, hogy a felmérések eredményei nem utalnak túlzottan gyászos helyzetre az informatikai és távközlési cégek körében – teszi hozzá Sugár Mihály, a BellResearch vezető elemzője. Annál megdöbbentőbb viszont, hogy nagy nemzetközi cégek jelentik be egyik napról a másikra, hogy ezentúl nem nyolc, hanem hatvan napra fizetik ki a számlákat, holott még a válság sem igazolja, hogy miért kell egy több lábon álló multit egy kis magyar beszállító partnernek finanszíroznia.

Válság ide vagy oda, a Gkienet számára a tavalyi év az egyik legjövedelmezőbb esztendő volt – közölte Kis Gergelyügyvezető. A krízisből a cég számára annyi csapódott le, hogy az ügyfelek kifejezetten egyedi szolgáltatást vásároltak a korábban jellemző dobozos termékek helyett. A másik érdekes jelenség, hogy a megrendelők körében felerősödött a külföldi, elsősorban a környező piacok iránti érdeklődés.

 

A nemfizetés gyakorlata

Nos, a válságra mindenki másként reagál – erősíti meg Keresztesi János, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke. Egy közös volt viszont a cégekben, hogy a tavalyi év elején mutatott válsághangulat az év közepére elült, s később már a bizakodás jelei is mutatkoztak. Számos cég megfogadta azokat az év eleji „intelmeket”, hogy meg kell újulni, innovatív megoldásokkal kell piacra lépni, akár külföldön is.

Juhász István, a Grepton Informatika Zrt. – tisztségéből február 1-jén távozott – vezérigazgatója a tanácsadók felelősségére hívta fel a figyelmet. Azt tanácsolni valakinek, hogy a válság hatására fogja vissza a kiadásait, alapvetően rossz megközelítés, hiszen a kiélezett versenyben a piaci részesedés tartása, növelése az informatikai fejlesztések hatékonyságnövelő hatásával elérhető. Nos, a tanácsadók már azelőtt megfogadták ezt, mielőtt a válság kiteljesedett volna. Nagy Zsolt szerint már egy évvel ezelőtt sem azt hangoztatták, hogy mindenáron költséget kell csökkenteni, hanem az üzleti modellváltás szükségességére hívták fel a figyelmet. Ez akár azt is jelentheti, hogy azokat a költségeket, amelyeket első felindulásban nullázni akartak, irányítsák át a jövedelemtermelő területek fejlesztésére. Nehezíti a helyzetet, ha nemzetközi cég magyarországi leányvállalatának kell válságkezelő tanácsot adni. Ekkor ugyanis lehet bármilyen „lokalizált” víziója a hazai leányvállalat vezetőjének, akkor is a külföldi gazda fiskális mércéje lesz a meghatározó. Ami legtöbbször fűnyírást jelent – de kombájnnal.

Kornai Gábor, az AAM elnöke úgy véli, a tanácsadókat is elérheti a válság, amennyiben ügyfeleik komoly megszorításokat hajtanak végre, beleértve a szolgáltatókat, a pénzintézeteket, s nem kivétel az államigazgatás sem. A kormányzati szféra ráadásul választások előtt áll, s nem valószínű, hogy komoly informatikai fejlesztések elindulnának az év vége előtt – tehát addig az optimizmus is takaréklángon marad.

Ha a nagyobb cégeket is kellemetlenül érinti a válság, mit szóljanak a kisebbek? Velük szemben, úgy látszik, több mindent megenged magának a nagy megrendelő. Prószéky Gábor, a Morphologic ügyvezetője szerint az egy dolog, hogy a nemzetközi cégek kitolják a fizetési határidőt, ugyanakkor az államigazgatás sem fizet. Az is szinte mindennapos jelenség, hogy a megrendelő azzal a felkiáltással nem fizet, hogy az ő megrendelője sem egyenlítette ki tartozását, mert csődbe ment. Persze nem mindenki viselkedik így, de a korábbiakhoz képest elég sokan, közben pedig a kis beszállítóknak fogy az idejük és a tőkéjük.

Van még egy jelenség, ami szinte egyszerre ért ide a válsággal, és ami gyengíti a cégek túlélési esélyeit. Nevezetesen az, hogy az emberek megszokták: az interneten sok mindenhez ingyen hozzáférnek, így ma már egyre kevesebb dologért hajlandók fizetni, és az sem érdekli a felhasználót, hogy az így kapott minőség gyakorlatilag sokkal gyengébb.

 

És az ügyfelek?

Fábián Zoltán, a Magyar Telekom T-Systems üzletága it-szolgáltatásportfóliójának osztályvezetője rámutatott, hogy cége multiként jelentős költségmegtakarítást hajtott végre, ám ennek eredményeként a munkatársakat továbbra is meg tudja tartani. Különösen vezetői szinten volt erős a költségmegvonás, ám ennek köszönhetően a dolgozók szerény fizetésemelésben részesülhettek – szem előtt tartva azt az elvet, hogy a legfontosabb tényező egy cég életében a humán tőke.

A költségcsökkentést egyébként az ügyfelek is elvárják, igaz, ők a nekik nyújtott szolgáltatások révén. Probléma ugyanakkor, hogy a célpiacot alkotó cégek vezetői nagyon nehezen értik meg, milyen megtakarításokat, illetve kockázatcsökkenést eredményeznek a munkafolyamatokban, módszerekben ezek a szolgáltatások.

A válság hatására egyidejűleg fel kell hagyni a régi, megcsontosodott értékesítési és marketingmódszerekkel, új utakra, csatornákba kell terelni ezeket a tevékenységeket.

A gazdasági válságnak lehet, hogy rövidesen vége lesz, lehet, hogy még elhúzódik, de hazai és külföldi szakértők abban egyetértenek, hogy pszichológiai válsággal is számolni kell. Tehát pénz már van a háztartásokban, de ezt a cégeknek az eddigieknél hatékonyabban kell „kiénekelniük” belőlük, méghozzá nem a hagyományos marketingfogásokkal – szögezi le Palencsár Miklós médiaspecifikus üzletfejlesztési tanácsadó.

A média szerepe ebben kétirányú. Egyrészt el kell érni a nagyvásárló tömegeket, másrészt ki kell szolgálni a speciális igényű prémiumkategóriát.

Azoknak a cégeknek tehát, amelyek nem hagynak fel a betokosodott marketing- és értékesítési módszerekkel, idén sem fog véget érni a válság. A válság ugyanis nem más, mint termék, s aki ennek a terméknek az eladására lélektanilag fel tudott készülni, az lesz a nyertes.