Nehéz világ a cégvezetőké. Sokan talán irigylik a vállalat felső osztályának
tagjait, viszont ezzel párhuzamosan általában nem gondolnak bele a felelősség
súlyába. Azt a legnehezebb elképzelni, hogy a főnök is ember, pedig így van, és
mint ilyen, nem tökéletes. Tanácsokra van szüksége, hogy biztos lehessen döntéseinek
pozitív következményeiben, amelyeket ugyanúgy – racionális és érzelmi alapon –
hoz meg, mint bárki más, csak egy magasabb szinten.
Pénzügyi területen ez a tény teljesen elfogadott, hiszen a vagyon gazdái szeretik
nagyon pontosan tudni, mi történik a jószágukkal. Ehhez képest élet- és egyben
üzletvezetési tanácsokat igényelni olyasmi tabu, mint pszichológushoz járni –
ami például Amerikában teljesen természetes. Az itbusiness nyárköszöntő üzleti
reggelijén pezsgett a hangulat, repkedtek a hasonlatok, hogy minél pontosabb képet
rajzolhassunk magunknak a coachingról, és arról, miben különbözik a klasszikus
üzleti tanácsadástól.

Székely Zoltán, KMPG
Egyedül nem megy…
Székely Zoltán, a KPMG partnere, üzleti tanácsadó szerint a két terület közötti alapvető különbségek
még egyértelműek. Ha a vállalatirányításra koncentrálunk, akkor szinte elengedhetetlen,
hogy legyen a döntéshozó mellett egy pénzügyi tanácsadó, mert a racionális tervezés
teremti meg a vállalatirányítás stabil alapjait, amelyről kiindulva már csak annyi
kockázatot kell elviselni a piacon, mint a többi versenytársnak. (Lásd keretes
írásunkat.)
Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy a vállalat vezetője egyben a szakma
legjelesebb képviselője is. Nos, ez rengeteg esetben nem így van, amivel nincs
is semmi baj, mert egy szervezet irányítása teljesen más kvalitásokat kíván meg,
mint mondjuk egy termék legyártásának felügyelete. Nem árt, ha a főnök érti az
autószerelési folyamatokat, de ez semmiben nem segíti őt, amikor esetleg a csődtől
kell megmentenie a vállalkozást.
A nagy nyomást ugyanazok a tényezők váltják ki, amelyekkel egyikünk sem szívesen
nézne szembe (például az alkalmazottak elbocsátása). Az első ember azonban minden
egyéb, a vállalat sorsát érintő kérdésben is kénytelen szembenézni az dolgozókra
mért hatással.
A kívülállók talán úgy látják, semmilyen frusztrációt nem okoz egy vállalati
szegmens leépítése, vagy egy komolyabb profilváltás de ez nem így van. Sőt, manapság
már a túlélés is elég sok problémát jelent. „Minek csinálom én ezt az egészet?
Boldog vagyok a munkámtól?” – tette már fel magának a kérdést nem egy cégvezető,
és akár rögvest ki is szállt a Nagy Játékból. Amikor pedig az üzleti döntés személyes
síkra terelődik, az már olyan pont, ahol a coachnak is juthat szerep.
Kicsit feldob és alám áll
Magyarországon a „coach” elnevezéssel kapcsolatban először is el kell oszlatni
néhány félreértést. A gyakorlati munkából kiindulva három szintet különböztethetünk
meg: a coachot, a tanácsadót és a mentort.
Coach az, aki az üzlettől teljesen függetlenül az egyént fejleszti. Nincs igazi
üzleti felelőssége, mivel a legfontosabb feladata, hogy a megbízó egy adott készségét
fejlessze.
A tanácsadó az a személy, aki az üzlet egy adott részterületét fejleszti, projekt
jelleggel. Egyetlen feladata, hogy „leszállítsa” a megrendelt rendszert, a személlyel
egyáltalán nem kell foglalkoznia.
A legérdekesebb a mentor feladata, aki tulajdonképpen másfél tanácsadónak tekinthető,
mert a tanácsadó és a coach erényeit gyúrja egybe. Azaz tanácsadóként kezdi az
üzletfejlesztést, de mivel a valódi siker a cégvezetőben rejlik, ezért a fejlesztést
is a megbízó képességeihez, lehetőségeihez igazítja. Tehát nem egyszerűen céget
fejleszt, hanem olyan projektet visz véghez, melyet a megbízó majd folytatni,
irányítani is tud.

Palencsár Miklós, coach
Nos, a coach akkor a leghatékonyabb, ha az ok maga a cégvezető.
Palencsár Miklós üzleti tanácsadó és business coach szerint a kisebb vállalatoknál például az
első ember a legfontosabb, hisz valószínű, hogy az egész cég a saját „édes gyermeke”,
és szeretné a saját neve alatt sikerre vinni.
Ha ő „képbe helyezi” magát, az mindenkinek jót tesz, és persze anyagilag is lendít
az üzleten.
A tanácsadó és a coach között van még egy különbség. Előbbinek a cégnél kell
– adott időn belül és mérhető – változást végrehajtani, utóbbinak viszont ugyanezt
a vezetőben kell elérnie, és általában időhatár nélkül. Egyszerűbben szólva: a
coach olyan, mint a személyi tréner. Annyiba is kerül.
Mi fáj? Gyere mesélj…
A szolgáltatásnak megkérik az árát, annyi szent: egy óra díja 27 ezer forinttól
300 ezerig is terjedhet akár – és hát egy coaching eltarthat néhány hónapig, de
akár évekig is. Ez különösen annak a fényében fontos, hogy ráadásul kevésbé tűnik
számon kérhetőnek az eredmény – de erről kicsit később. Akik az előbb a pénztárcájukhoz
kaptak, azok most megnyugodhatnak, mert a tréning után rendszerint busásan megtérül
az erre fordított költség. Nagyon téved azonban az, aki könnyű és felelősségtől
mentes pénzszerzési lehetőséget lát a coachingban.
„Ez nem egy pénzhajhász szakma”, hangsúlyozza Palencsár Miklós.
A coachnak tulajdonképpen az ügyfelet kiegészítő személyiségjegyekkel kell rendelkeznie,
és ez nem minden esetben jön össze. Akárcsak egy párkapcsolatnál, itt érvényes
és fontos tényező, hogy „működik-e a kémia”, azaz mennyire szimpatikus egymásnak
ügyfél és pártfogója. Palencsár Miklós sok megbízást visszaad inkább, hiszen ő
is szeret biztosra menni.
Ne feledjük: egy jó tréning során olyan bensőséges viszony alakulhat ki, ahol
az ügyfél még azokat a gondolatait is megosztja pártfogójával, amit esetleg a
hitvesével sem. Cserébe olyan őszinte szavakkal találkozik, amit a mesében is
csak az udvari bolond mer elmondani az uralkodónak. A coaching egyik leglényegesebb
eleme az imázsépítés, persze azért a személyiség gyökeres megváltoztatása nélkül.
Ha például a főnök idáig is introvertált ember volt, akkor nem érdemes arra trenírozni,
hogy ő énekelje fel a vállalati himnuszt. Azokban a tulajdonságaiban kell megerősíteni,
amelyek idáig is segítették a munka során.

Reményi Csaba, Oracle
Az is előfordulhat, hogy mégis szakmai alapon hiúsul meg a közös munka, ugyanis
az eseti megbízás speciális tudást igényel, és az is minden esetben külön dől
el, hogy hány százalékban van szükség az emberi, illetve az üzleti tanácsadásra.
Reményi Csaba, az Oracle ügyvezető igazgatója szerint nagyjából négy elkülöníthető formája van
a személyre szabott segítségnek: csak coaching; coaching és néha tanácsadás; coaching,
de inkább tanácsadás; csak tanácsadás.
Bordás Beáta, az Üzleti Coach Egyesület elnöke hozzáfűzte: Magyarországon a coachingban 70
százalék az üzleti tudás, és a maradék a pszichológia, míg Amerikában a két területet
teljesen különválasztják. Szóval azt is mondhatnánk, hogy ahány ország, annyi
vezető, és annyiféle tanácsadó. Hogy lehet egyáltalán erre a pályára lépni?
Mi van a legtöbb a világon?
Mátyás király bolondja egyszer azt találta mondani, hogy orvos van a legtöbb
a világon, amit úgy bizonyított, hogy rosszullétet színlelt, mire menten megsegítette
mindenki egy tanáccsal, mit tegyen a nyavalya ellen. Ha ez a mese ma íródott volna,
a bolond azt mondaná: tanácsadóból van legtöbb!
Ugyanis arra a kérdésre, hogy honnan lehet felismerni a szakmailag hiteles coachot,
az a válasz érkezett a közönség soraiból, hogy a névjegykártyája alapján. Azaz
sajnos semmilyen különösebb papír nem igazolhatja a szakembert.
| Coach vagy tanácsadó? |
|
A coachnak nem az a feladata, hogy a legjobb legyen egy adott témában, mint ahogy
a szó eredeti jelentését képviselő edzőnek sem a legjobb sportolónak kell lennie.
A coach dolga, hogy rávezesse menedzser megbízóját, hogyan kell csinálni valamit,
s ebben hogyan tud ő a legjobb lenni. Ezzel szemben a tanácsadó nemcsak hogy jól
el tudja magyarázni, mi a teendő, hanem maga is kiváló művelője a témának, s a
feladatot akár a megbízó helyett is el tudja végezni – tesz különbséget a két
mesterség között Papp László, a Stratis partnere.
Átfedés persze létezik a két megközelítés között; az érintkezési pont a szervezetfejlesztés,
ahol mindketten a menedzser eszköztárát fejlesztik. Ám míg a coach inkább a személyes,
szubjektív eszköztárat veszi gondjaiba, addig a tanácsadó a konkrétumokat tartalmazó
szervezeti eszköztárat fejleszti. Ebből szinte következik, hogy a coach kapcsolata
a menedzserhez sokkal inkább bizalmi, míg a tanácsadó inkább szakmai alapokon
áll.
Mindkettejük sikerének a kulcsa a hitelesség – csak míg a coach esetében ez hit
kérdése, a tanácsadónak kézzelfogható érvekkel kell bizonyítania rátermettségét.
|
|
Magyarországon ez egy teljesen szűz terület a felsőoktatásban. A Budapesti Műszaki
Főiskola Keleti Károly Gazdasági Karán (BMF KGK) 2009 óta – Magyarországon eddig
egyedüliként – tartanak akkreditált, két féléves, posztgraduális képzést. A döntéstámogatás,
emberi gondolkodás, konfliktuskezelés és mediáció, humánmenedzsment és szervezetfejlesztés
tantárgyak mellett a tananyag részét képezik a vállalati ismeretek, és emellett
hasznos gyakorlati üzleti útmutatást is kapnak.
Szakképzés formájában körülbelül tíz helyen találkozhatunk az országban a coachinggal.
Az üzleti életben több helyen oktatnak tavaly óta e tárgykörben. Lapunk egy korábbi
számában Mérő László, az intézmény egyik tanára így jellemezte a személyes tanácsadókat: „A vezető
szinte minden adottsággal rendelkezik, amivel a coach bír. Értelemszerűen felmerül
a kérdés, miben rejlik akkor a coach komparatív előnye. Nos, például abban, hogy
őt nem köti le a vezetés mindennapos terhe. Van ideje tudást gyűjteni és szállítani
a vezető számára.”
Húzd meg jobban, menjen a munka...
Az itbusiness club vendégei szerint a coaching terjedését leginkább az a bizalmatlanság nehezíti,
ami a sok „kókler” miatt az egész fejlesztési szakembergárdát sújtja. Következzék
néhány szempont, ami segíthet kiválasztani a valóban jó szakembert.
A cégvezető először a bemutatkozó prezentáción tekinthet bele leendő tanácsadója
kvalitásaiba. Egy jó „start meeting” során kiderül, hogy a szakember eddig milyen
rendszer szerint milyen eredményeket ért el. Ugyanilyen árulkodó lehet emberünk
lekötöttsége is, a jó coachot ugyanis kézről kézre adják. Mindezeken túl meggyőző
lehet még például egy nemzetközi cégnél betöltött sikeres vezetői pozíció, az
önálló profitfelelősség, illetve az egyedi módon befutott karrier.
Mindezek azonban még mindig nem tűnnek életbiztosításnak, mert alig ismerik a
szolgáltatást. Ráadásul a felmérések alapján a magyarországi vezetők zöme introvertált,
azaz nehezen nyílik meg, ami megnehezíti a coach munkáját.
A beszélgetésen felmerült a coachok állami szférában történő alkalmazása is.
Soltész István, a Verzo Informatika Kft. ügyvezető igazgatójaszerint a katonai közmondás úgy
tartja: ha a térkép és a domborzati viszonyok nem egyeznek meg, a domborzatot
érdemes követni. Az állami intézmények viszont a térképet követik, akárcsak a
kis- és középvállalatok. Ehhez annyit tehetnénk még hozzá: igen nagy probléma
az is, hogy például a minisztériumok felső vezetése teljesen más forrásból érkező
tanácsadás alapján vezeti az intézményt, és legtöbbször megbízatása sem tart tovább
egy aktuális kormány regnálási idejénél.
Eszes Gábor, a Henco Bt. tulajdonosa – aki egykor maga is tagja volt az Információs Társadalom
Koordinációs Tárcaközi Bizottság e-Kormányzat és Közháló albizottságainak – úgy
véli: szükség lenne tanácsadásra meg coachingra is (a vállalatnak az előbbire,
a vezetőnek pedig az utóbbira), de egyelőre úgy tűnik, nem vagyunk még elég fejlettek
ehhez a segítséghez.