Szabó Gábor mérnöktanácsadó, Cisco

– Ennek a konkrét esetnek a részleteit nem ismerem, de átmeneti túlterhelés okozta problémákkal gyakran szembesülünk, amikor határidőkhöz kötve próbáljuk különböző ügyeinket – legyen az jelentkezés, pályázati határidő vagy adóbevallás – elektronikus környezetben intézni.

Az egyes esetek mögött mindig átmeneti erőforráshiány van, ezért – madártávlatból nézve – adódik a válasz: az elektronikus ügyintézést kiszolgáló rendszerek megfelelő méretezésével fel lehetne készülni a várható csúcsterhelésre is. Sőt, elvileg az informatikai megoldásoknak föl is kell(ene) készülniük ezekre a csúcsokra. A probléma érdemi része az, hogy az átmeneti csúcsterhelés kezelésére melyik megoldás járna a legkevesebb költséggel.

– Miért látszik úgy, hogy ez a főként államigazgatási, illetve a közszférában jelentkező probléma?

– A legtöbb figyelmet az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos krízisek kapják; sok embert érinthetnek, és sok bosszúságot tudnak okozni. A kialakulásuk miértje egyszerű: tipikusan valamilyen konkrét határidőhöz kötöttek. Egy elektronikus banki alkalmazásban nincsenek felhasználókat tömegesen érintő határidők, így időben sokkal egyenletesebb a terhelés.

– Az államigazgatásban használatos ügyfélkapuk, de az elektronikus adóbevallási rendszer is fagyott már le, kapott már hasonló figyelmeztetéseket, látszólag következmények nélkül.

– Nem arról van szó, hogy a bajba kerülő szervezetek nem értenék a problémát! Még csak az sem mondható, hogy az adott szervezet rendszertervezői, az informatikai megrendelők vagy a szállító ne tudnák, miként lehetne kezelni egy-egy, az általános terhelési szintet jelentősen meghaladó forgalmat. Új megoldások, alkalmazások kialakításánál jelenleg szinte kizárólag beruházásban, vásárlásban gondolkozunk. Azt viszont szinte képtelenség megindokolni, hogy az évi 1-2 napi csúcsterhelés kezelésére miért vegyen az önkormányzat, a pályáztató intézmény vagy az APEH 10-szer, 20-szor vagy akár 100-szor több szervert, amelyek egyébként, az év többi napján kihasználatlanul állnak és amortizálódnak. Az általunk javasolt megoldás éppen ezen a ponton jelentene szemléletbeli váltást: miért vennénk meg a csúcsterhelés fogadásához szükséges erőforrásokat, ha van lehetőség ezek rövid távú bérlésére is? Ugyanakkor tudjuk, hogy az átmeneti kapacitásigénylés lehetőségének beillesztése a mai ügymenet-kezelési kultúránkba nem egyszerű folyamat.

– És a példák, amelyek azt bizonyítják, hogy nem kell feltétlenül a vasat megvenni? Miért ne lehetne kapacitást bérelni?

– A mai magyar informatikai szolgáltatások piacán az egyik leggyorsabban fejlődő üzletág az adatközponti szolgáltatások köre. Az elmúlt évben több szolgáltató is megjelent fizikai- vagy virtuálisszerver-bérleti szolgáltatások kínálatával. Átmeneti erőforrások biztosítására műszaki és költségszempontból az ideális megoldás virtuális kiszolgálók igény szerinti rövid távú bérlése lenne, ahol a beérkező felhasználói kéréseket dedikált terhelésmegosztó hálózati eszköz osztja el az egyes kiszolgáló példányok között – összességében megsokszorozva a feldolgozási kapacitást.

– Hol tartunk most, mennyi a lemaradásunk?

– Az informatikai szakemberek szintjén nem vagyunk hátrányban, és ahogy említettem, a szolgáltatói kínálat is megjelent. Azt viszont szükségesnek érzem, hogy az elektronikus ügyintézéshez kapcsolódó jogi/pénzügyi/beruházási hátteret átgondoljuk és az új helyzethez illesszük.

Ne felejtsük el, az elektronikus ügyintézés jelentősen megkönnyítheti mindennapi életünket, ha a tapasztalt gyermekbetegségekre megoldást találunk. Úgy látom, hogy most egyfajta tanulópénzt fizetünk, amelyet teljesen elkerülni nem igazán lehet. A kérdés, hogy a tapasztalatok fényében milyen konzekvenciákat vonunk le, tudjuk-e finomhangolni, tökéletesíteni megoldásainkat.