A Magyar Infokommunikációs Jelentés 2001 óta folyó kutatássorozatában a BellResearch az üzleti és a lakossági szegmensek vizsgálata mellett a költségvetési intézmények piacán is átfogó képet rajzol az infokommunikáció helyzetéről és trendjeiről. A Jelentés a hazai közszféra által alkalmazott távközlési magánhálózatok piacát elemezve megállapította, hogy 2009-ben gyakorlatilag stagnált a telefonalközpontot használó intézmények aránya.

Korántsem beszélhetünk azonban arról, hogy az alközponti penetráció tekintetében egyenletes eloszlás jellemezné a közszféra szervezeteit. Míg például a budapesti székhelyű központi költségvetési intézmények körében alapvetőnek számít, hogy telefonalközpont segítségével „sokszorozzák meg” a munkatársak vezetékes telefonos eléréseit, addig az oktatási és az egészségügyi szférában csupán minden második szervezet alkalmaz ilyen megoldást. Ezt az is magyarázza, hogy az előbbi kört nagyobb méret jellemzi, és az irodai jellegű munkát végzők aránya is magasabb.

De nem csupán a használati arányban, hanem az alkalmazott telefonközpontok állományában is komoly az eltérés a központi költségvetési kör javára: annak ellenére, hogy e szervezetek számosságban mindössze a hazai intézmények 4 százalékát teszik ki, az összes berendezés 15 százalékát birtokolják.

A kutatási eredmények szerint 2009-ben, ha kismértékben is, de tovább nőtt a digitális alközponti ellátottság. Az analóg berendezések folytatódó visszaszorulása – az ip alapú kommunikációt kezelni képes eszközök növekvő súlya mellett – azt eredményezte, hogy arányuk 44-ről 42 százalékra csökkent. A trendgörbe ugyanakkor azt mutatja, hogy a mérhető eredmények dacára is viszonylag lassan halad az analóg eszközök digitálisra cserélése. Ebben az is szerepet játszik, hogy sokszor csak az amortizációs idő lejártát követően vagy jelentős szervezeti változások után, esetleg új telephelyre költözés miatt kerül sor a (minőségi) cserére, azaz a korszerűsítésre – világítanak rá a BellResearch kutatói. A legfejlettebb képességekkel rendelkező ip-pbx-alközpontok aránya ma még viszonylag szerény, alig 4 százalék, s részesedésük a központi költségvetési szervezetek körében is csak 7 százalék – áll a Jelentésben.

Annak ellenére, hogy a nagy távközlési szolgáltatók portfóliójában megtalálható már az ip-centrex, azaz a szolgáltatásként igénybe vett alközponti megoldás, ez még nem számít bevett gyakorlatnak a költségvetési szektorban. A preferenciák tekintetében indikatív, hogy az installált alközponttal rendelkezők négyötöde saját tulajdonban lévő eszközöket használ. Számukra jóval nagyobb változást jelenthet a szolgáltatói megoldás, mint ott, ahol már most is megtalálhatók a bérelt vagy lízingelt berendezések.

Noha az elmúlt időszakban számottevően nem változott a telefonalközpont-penetráció, a gsm-adapterek használati aránya – az alközponttal rendelkezőket figyelembe véve – a 2008-as 24 százalékról egy év alatt 30 százalékra emelkedett. Ez a megoldás hatékony eszköz a távközlési költségek csökkentésére, s az eredmények is azt mutatják, hogy a költségvetési szervezetek is egyre inkább élnek ezzel a lehetőséggel – megjegyzendő ugyanakkor, hogy a gsm-adapterek használati aránya még így sem tekinthető magasnak. A távközlési költségek csökkentésének további módját jelentik a telephelyi ip-telefonrendszerek, amelyek használata azonban még gyerekcipőben jár, a szervezetek elenyésző hányadánál, mindössze 2-3 százalékánál található meg. Ebben a tekintetben is jelentős a különbség a különböző szegmensek között: míg a központi költségvetési intézmények közül hozzávetőleg minden negyediknél jelen van, addig a többi esetében marginális az ip-telefonrendszerek előfordulása.