Az üzleti távközlési piacot négy fő részterület, a vezetékes (fix) te­lefónia, a mobiltelefónia, az internetszolgáltatás és az adatátviteli szol­gáltatás alkotja. A közszféra gyakorlatában az egyes szolgáltatá­sokra előfizethet közvetlenül maga az igénybe vevő szervezet – az esetek túlnyomó többségében ez történik –, de az intézmény használhatja valamely felettes szerv, társintézmény vagy akár a telephelyéül szolgáló irodaház előfizetését is.

Megvan az igény

Közvetlenül, saját néven a magyarországi költségvetési szervezetek 77 százaléka fizet elő vezetékes telefon mellett internetre is – olvasható a BellResearch 2001 óta évente elkészített Magyar Infokommunikációs Jelentésének konvergens távközlési szolgáltatásokkal foglalkozó elemzésében. A szolgáltatáskombinációk száma, ha nem is végtelen, de sokféle lehet, a leggyakoribbnak mindazonáltal a vezetékes telefon, az internet és a mobiltelefon egyidejű igénybevétele számít (a szervezetek 35 százalékánál).

A második helyen (22 százaléknál) hasonló összeállítás szerepel mobil nélkül. Mind a négy területen az intézmények viszonylag alacsony hányada, 7 százaléka rendelkezik előfizetői szerződéssel. A közszféra szervezeteinek többségénél tehát megvan az igény a kommunikációs szempontból értelmezett több lábon állásra.

Természetesen a piaci szereplők számára nemcsak az az érdekes, hogy az intézmények milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe, hanem az is, hány szolgáltatónál fizetnek elő ezekre. Az átfogó kutatás eredményei szerint távközlési szolgáltatáscsomaggal – azaz különböző szolgáltatásokra egyazon szolgáltatóval való szerződéssel – a szervezetek közel egynegyede, 23 százaléka élt az eddigiekben. Az intézmények kutatásban meginterjúvolt vezetői a távközlési szolgáltatáscsomagokhoz legfontosabb pozitívumként az árelőnyt társítják. A nagyobb volumen ugyanis nagyobb kedvezményre tehet jogosulttá – a döntéshozók közel fele ezt a szempontot tartja elsődlegesnek. Mindez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a távközlési beruházások esetében is az intézmények többsége (58 százaléka) alapvetően költségvezérelt; a szakmai szempontok csupán kis részüknél, összesen 6 százalékuknál kerülnek fölénybe, valamivel több mint egyharma­duknál pedig közel hasonló súlyt képviselnek – derül ki a Jelentésből.

Szorosabb kapcsolatban

Az elérhető költségelőny mellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a szolgáltatások együttes igénybevétele optimális esetben magával hozza a folyamatok bonyolultsági fokának csökkenését is. Az egyetlen számla, az egyszerűbb számlázási rendszer biztosít(hat)ja az átláthatóságot és a folyamatok egyszerűsödését. Sokszor talán kevésbé nyilvánvaló, de ilyen módon egy-egy szolgáltató mélyebben (lehet) képes megismerni az adott intézményt, annak igényeit, működési jellegzetességeit – mutatnak rá a BellResearch kutatói.

A szolgáltatók számára ezek a csomagok igen kedvesek, hiszen így amellett, hogy növelhetik árbevételüket, szorosabbra fonhatják kapcsolatukat a cégekkel, csökkentve az ügyfélvesztés, a churn esélyét. Látni kell azonban – és az intézmények jó része látja is – a csomagokban való gondolkodás árnyoldalát is. A leginkább problematikusnak a szolgáltatótól való túlzott mértékű függőség kialakulása, a meghibásodás esetén megmutatkozó nagymértékű kiszolgáltatottság tűnik, legalábbis az intézményi döntéshozók legnagyobb hányada ettől tart. A konstrukciók „természetes” velejárója az is, hogy hiába kap az ügyfél más piaci szereplőtől a szolgáltatáscsomagba bevont bármely szolgáltatásra vonatkozóan kedvezőbb ajánlatot, azzal a másik fél irányában való elköteleződés miatt általában nem élhet.