A Magyar Infokommunikációs Jelentés kutatássorozatában a BellResearch az üzleti és a lakossági szegmens távközlési profiljának vizsgálata mellett a költségvetési szervezetek telekommunikációs gyakorlatát is górcső alá veszi. A telefóniát bemutató elemzés szerint a fővonalak lassan csökkenő száma ellenére a hazai intézményi szegmensben a fixtelefon-használat továbbra is kiemelkedően magas, 97 százalékra tehető. Az intézmények tehát nem léteznek (vagy nem létezhetnek?) vezetékes telefon nélkül.

A legkézenfekvőbb megoldás

Ha csak azt nézzük, hogy meg szeretnénk keresni valamelyik állami szervet, kétségtelenül a legkézenfekvőbb megoldás a központi vagy valamely területhez rendelt dedikált vezetékes szám feltárcsázása. Mindez nem véletlen, hiszen míg a mobiltelefónia inkább személyes jelleget és használati jellemzőket (adott esetben identitást is) kölcsönöz a hívó félnek, illetve a kommunikációnak, addig egy állami szerv esetében nem ez jelenti a legfőbb hajtóerőt.

Az elmúlt évben a költségvetési szegmens elérhetőségét és kommunikációs igényeit – a mobiltelefónia és egyéb megoldások mellett – mintegy 123 ezer vezetékes fővonal volt hivatott kiszolgálni, javarészt isdn-kapcsolatokon keresztül – olvasható a Jelentésben. Annak ellenére, hogy a hagyományos analóg előfizetésekhez képest alacsonyabb a digitális megoldások penetrációja (az intézmények 68 százaléka rendelkezik analóg, bő fele isdn2-, 7 százaléka pedig isdn30-előfizetéssel), a digitalizáltság foka immáron 70 százalékra tehető, azaz 10 b-csatornából 7 már digitális. A fővonalak digitalizáltsági foka, ha lassan is, de folyamatosan növekszik – értékelik a trendet a BellResearch elemzői.

Az üzleti szférával ellentétben a költségvetési intézmények körében nem magától értetődő a mobilkommunikáció súlyának évről évre történő dinamikus növekedése. A fix és mobiltelefonálásra fordított kiadások esetében megmutatkozó jelenlegi 2:1 arány az üzleti szférában pont fordított (1:2) – mutatnak rá a kutatók. Ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatoknál még ilyen peremfeltételek mellett is folyamatos az eltolódás a mobil irányába, könnyen azt hihetnénk, hogy a közszféra még nagy tartalékokkal rendelkezik a mobilos cégek számára. A helyzet ugyanakkor azt mutatja, hogy az üzleti szereplőknél detektált fix–mobil cserefolyamat ebben a szegmensben csak korlátozottan érvényesül; az előző évhez képest például az arányokban nem mutatkozott számottevő eltérés – derül ki a BellResearch elemzéséből. A helyzetkép persze korántsem mondható általánosnak: míg ugyanis a központi költségvetési intézmények körében az elmúlt időszakban nőtt a fix telefónia súlya, addig az egészségügyben csökkent a részaránya.

Konzervatív intézmények

Az állami intézmények konzervatívnak tekinthetők a fix telefónia technológiáit illetően. A vezetékes telefon jelenléte mellett az internetes telefonálás (voin) 8 százalékuknál, a szolgáltatói voip és kábeltelefónia pedig nem egészen 3-3 százalékuknál fordul elő. Kevéssé elfogadottak tehát az új, ip alapokon nyugvó megoldások. Szembetűnő viszont, hogy a tavalyi évben még az intézmények 13 százaléka vett igénybe közvetítőválasztásos telefonszolgáltatást, amely megoldás az utóbbi években az üzleti szférában egyre inkább marginálissá vált.