A hazai közszféra internetellátottsága gyakorlatilag teljesnek mondható, csupán elvétve akad olyan intézmény, amely nem éri el a világhálót. Bár internet szinte mindenhol van, ötből csupán négy szervezet fizet elő maga a szolgáltatásra – derül ki a BellResearch által készített Magyar Infokommunikációs Jelentés hazai intézményeket vizsgáló elemzési moduljából. A többiek – a legnagyobb arányban a központi költségvetési és az oktatási szféra – általában valamely felettes szerv vagy társintézmény által létesített előfizetést használnak.

Egészséges hajrá

Az utóbbi évek legnagyobb „hajrája” az egészségügyi szegmensben zajlott le: az előfizetők ötöde az utóbbi három évben vásárolt hozzáférést, míg máshol ugyanez az arány csupán 5–12 százalék volt. A helyzetképhez hozzátartozik, hogy e szervezetek többsége a saját előfizetés megkötése előtt is használta már az internetet. Mindez arra utal, hogy a szervezetek strukturális átalakulása, a felettes szervekkel, illetve a társszervezetekkel való függőségi és együttműködési viszonyok megváltozása, valamint a keretfeltételek átalakulása az internetkapcsolatok vonatkozásában a legnagyobb arányban az egészségügyben csapódott le.

A kutatók szerint az eltérő fejlődési és fejlettségi mutatókból adódó különbségek az igénybe vett csatlakozási megoldásoknál is tetten érhetők. A folyamatok jellegéből és a földrajzi kiterjedtségből való kitettség a központi költségvetési szegmensben szinte magától értetődőnek tekinti a stabil, bérelt vonali megoldásokat (e technológia minden második internet-előfizetőnél megtalálható), míg a többi szegmensben gyakorlatilag a dsl az uralkodó megoldás (70–80 százalékos penetráció mellett). „Közelebbről” szemlélve az intézményi hozzáférési piacot látható, hogy az egészségügyben a kábelinternet átlag feletti súllyal van jelen. A központi költségvetési szegmensben a már említett bérelt vonalak mellett a mobilinternet egyre népszerűbbé válik: ebben a körben a technológia elterjedtsége a teljes közszférát jellemző penetrációs érték közel négyszerese – igaz, a szervezetek jellemző mérete is ebben a szegmensben a legnagyobb.

Az intézmények maguk is megjelennek az internetes világ kínálati oldalán, hiszen közel kétharmaduk rendelkezik saját honlappal. Hozzá kell tenni: az interaktivitás, a fejlett, e-ügyintézést lehetővé tevő vagy a hagyományos ügykezelést előkészítő alkalmazások – dacára a folyamatos haladásnak – elterjedtségi arányukat tekintve még ma is viszonylag ritkának számítanak. A weblapok csak ritkán lépnek túl az általános közérdekű információk, friss hírek, dokumentumok statikus, leíró jellegén, amelyek persze hasznosak, de a konkrét ügyintézés szempontjából általában csupán támogató jellegűek.

Önkormányzatok: upgrade-hajlandóság

Az internet szerepének folyamatos felértékelődésére utal, hogy az átfogó kutatásban megkérdezett döntéshozók nyolcada jelezte: 2010 végéig a jelenlegihez képest magasabb sávszélességre lesz szükségük, és emiatt meglévő internetkapcsolatuknál magasabb le- vagy feltöltési sebességet biztosító csomagra váltanak. A folyamat gócpontjában az önkormányzati szervezetek állnak, az ő esetükben a legmagasabb az upgrade-potenciál, azaz a magasabb csomagra váltás valószínűsége. Jól jelzi a piaci és erőviszonyok alakulását, hogy a szándékok ellenére a sávszélesség-bővítést tervezők közül csupán minden második intézmény számol az internetcélú kiadások növekedésével; hasonló a költségek növekedését, illetve stagnálását prognosztizálók aránya a már internetkapcsolattal rendelkező, de további előfizetés vásárlását tervezők között.