Noha számítógépeket már évek óta gyakorlatilag valamennyi hazai intézmény alkalmaz, sőt csaknem 95 százaléknál legalább két pc található, az eszközök jelentős része továbbra is szigetszerűen alkalmazott munkaállomás. A hatékonyságot nagyban fokozó, az erőforrások megosztását lehetővé tevő helyi hálózatok elterjedtsége a Magyar Infokommunikációs Jelentés adatai szerint mindössze 70 százalékos.

Egészségtelen lemaradás

A BellResearch kutatói az egészségügyi intézmények jelentős lemaradására is felhívják a figyelmet. Bár kétségtelen, hogy az e szegmenshez tartozó járóbeteg-, illetve szociális ellátást végző entitások körében a legmagasabb az „egypécések” aránya, az 50 százalék alatti lan-penetráció így is szembeötlő. Az erőforrások megosztásával elérhető hatékonyságnövekedést tehát épp az a szegmens kényszerül leginkább nélkülözni, amelynek erre szűkös anyagi lehetőségei miatt a legnagyobb szüksége lenne.

De nem kevésbé elgondolkodtatóak az önkormányzatok vagy az oktatási intézmények idevágó adatai sem. Ezek körében alig akad olyan intézmény, ahol ne találnánk legalább két pc-t, ehhez képest lan-penetrációjuk messze elmarad a 100 százaléktól. Pedig ahol több számítógépet is használnak, ott felmerül a fájlokhoz való közös hozzáférés, a nyomtató vagy az internetkapcsolat megosztásának igénye – és még korántsem beszéltünk az integrált szoftverrendszerek használatának hiányából származó veszteségről.

Az üzleti szférát és az intézményeket összevetve több lényeges eltérésre is rávilágítanak a BellResearch kutatói. Bár a lan-penetráció mindkét csoportban hasonló értéket vett fel 2009-ben, ám az üzleti szférában jóval magasabb az egyetlen pc-t használók aránya (33 százalék), ahol a hálózat kiépítése nehezen indokolható. A hazai vállalkozások tehát jobban törekszenek kiaknázni az erőforrások megosztásából származó hatékonyságnövekedést, mint az intézmények.

Az évente ismételt vizsgálatok ráadásul a lemaradás konzerválódására hívják fel a figyelmet, hiszen csak kismértékű elmozdulás mutatható ki. Így digitális szakadékról nem csupán a lakosság esetében beszélhetünk, de intézményi szegmensekre vonatkozóan is értelmezhető a leszakadókat az élenjáróktól elválasztó fogalom.

A Jelentés adatai több dimenzióban is rámutatnak az éles választóvonalra. Azok az intézmények, amelyek hálózatot építenek, jellemzően (73 százalékuk) dedikált szerverrel is rendelkeznek, vagyis a p2p-architektúra meglehetősen ritka. A hálózati evolúció nagyobb lépcsőkre osztható, az intézményi ellátottság kissé szélsőséges képet mutat. Vagy csupán szigetszerűen alkalmazott számítógépekről beszélhetünk hálózati kapcsolat nélkül, vagy van hálózat, de ahhoz jellemzően már dedikált szerver, illetve szerverek is tartoznak.

A vizsgált hardverjellemzők szintjén tehát az intézményi szféra „felsőbb régiói” nagyobb hasonlóságot mutatnak a nagyvállalatokkal, mint a derékhadat jelentő kisebb vállalatok az intézmények többségét adó szervezetekkel, azaz az olló felfelé szűkül.

Virtuális hasonlóság

A szerverek hatékonyabb kihasználását elősegítő virtualizációs technológiák terén a hazai közszféra és a vállalatok hasonló mutatókkal jellemezhetők. Jelenleg a kiszolgálóval rendelkező intézmények közül húszból egy alkalmaz ilyen megoldást. A központi költségvetési szegmens e tekintetben is élenjáró, itt csaknem minden ötödik intézmény érintett a szervervirtualizációban, ami csaknem pontosan megegyezik a nagyvállalatok idevágó adatával.

Hálózatok és szerverek tekintetében az intézményi kör tehát kettéosztott, és ez időben csak lassan változik.