Mégsem csak felülről szervezett, reklám célból alakított hackerközösségek léteznek hazánkban, erre hívták fel figyelmünket cikkünk megjelenését (Digitális anarchia – itbusiness, 2011. február 22.) követően a Független Magyar Tudásközpont tagjai. Úgy tűnik, a valódi hackerek tényleg közöttünk vannak, és ha nem is látjuk őket, ők látnak mindent.

Szervezetten

A magyar hackerek kis közössége évek óta foglalkozik mindazzal, ami a klasszikusan vett hackertevékenységbe beletartozik. Műhelyük is ezt tükrözi: nem csupán hálózati kábelek és zöldes fényben derengő monitorok töltik ki a helyiséget, hanem mindenféle szerszám, az egyszerű forrasztópákától a 3d-nyomtatóig. Egyetlen sztereotípia bizonyult igaznak: a fénnyel szemben érzett meglehetős averzió – a hackspace sötét ablakait furnérlemez és karton fedi.

Stefan Marsiske, a magyar közösség egyik tagja vállalta, hogy beszél a csoportról, a tevékenységükről és a világgal való viszonyukról. Mint elmondta, hivatalosan 2009-től létezik a H.A.C.K. (Hungarian Autonomous Center for Knowledge – tükörfordításban: Magyar autonóm közösség a tudásért). Nincsenek titulusok, hierarchia, csak egy baráti közösség. Mégis szervezett jelleggel folyik a működés: a tíztagú kemény mag és a közel 100 szimpatizáns munkájával, szabadidejével és egyesek tagdíjfizetésével járulnak hozzá a működéshez. Elsődleges szempont, hogy a hasonlóan gondolkodóknak egy közösségi teret nyújtsanak, ahol egymással együttműködve és egymás munkáját segítve fejlődhetnek. Stefan Marsiske szerint ez az élet „meghackelése”; a cél az, hogy az alapvetően magányos hackerek egymásra találjanak, és kimozduljanak otthonaikból.

Nem csupán szórakozás

A budapesti hackspace berendezése jórészt adományokból gyűlt össze. A helyet 2009-ben bérelték ki egy belvárosi romkocsma emeletén, de már most kicsinek bizonyul; ha találnak alkalmas helyet, költöznek is tovább.

Aki azt hinné, hogy csupán lelkes amatőrök szabadidős szórakozásáról van szó, az téved. A tagok rendszeresen tartanak előadásokat hazai és külföldi konferenciákon, adnak tanácsot multinacionális cégeknek, aktívan részt vesznek a privacyvel kapcsolatos vitákban, szerzői jogi találkozókon is népszerűsítik a creative commons licenceket. Emellett mindig jut idő barkácsolásra is: a ceruzaelemből az utolsó csepp energiát is kipréselő, filléres alkatrészekből összerakott Joule-tolvajtól a szkennerből készült számítógépvezérelt öntözőrendszeren át a házi készítésű 3d-nyomtatóig.

Beszélgetés köben Stefan Marsiske a pulton matatott alkatrészek után, amiket egy pendrive-val vagy sd-kártyával működő hevederzárhoz szeretne felhasználni. A magyar hackerek társaikhoz hasonlóan minden érdeklődővel szívesen megosztják tudásukat, folyamatosan tartanak oktatásokat kívülállók számára, legközelebb a Python programozás és a zárfeltörés lesz a téma. Kérdés, hogy az üzleti világban a pénzért megszerzett uniformizált tudás érvényesül, vagy a folyamatosan újító, emberi kreativitásra és szabad tudásmegosztásra épülő modell?