Miért van az, hogy a munka mennyisége valahogy mindig növekszik, de a munkakedvünk nem annyira? És eközben a magánéletre sem jut elég időnk. S szemmel láthatóan nő a rés a szellemi és a fizikai állapotunk között is. Persze, csak ha hagyjuk, hogy így legyen.

Annyi sírás-rívást és fogaknak csikorgatását hallgattam az elmúlt évben, hogy gondoltam, így év (leg)elején jó lenne utánajárni: ez folytatódik, vagy változik-e a közhangulat. Nem könnyű egy ilyen típusú eseményt tető alá hozni, ráadásul tavaly sem unatkoztunk, fejlesztettünk épp...

Bár a gazdasági, politikai  és ezeknek köszönhetően a gazdaságpolitikai hírek igen gyászosnak festik fel 2012-őt, az ITB számára ez az év biztosan további áttörést fog hozni.  A tavalyi fejlesztések, új elképzelések már 2011-ben is mutattak eredményeket, de maradandót idén kell h...

 Az első szám a tavalyi Infotér konferencia látogatói száma, a második az idei. Lehet ezen meglepődni, szabad irigykedni rá, no és vannak, akik dühöngnek miatta. Végül is az ict-világ mindössze két szegmenséből, a szállítói és közigazgatási informatikával foglalkozókból voltak ot...

 Mostanában mást sem hallok, minthogy bedől az X cég, Y vállalatnál elküldtek egy sor embert, Z cégnél pedig több tíz százalékkal csökkentették a fizetéseket, beleértve a menedzsmentét is. Nem egy céget fenyeget a fizetésképtelenség réme. Ugyanakkor meg jó néhány cég köszöni s...

Csodálkozva olvasom, hogy valamikor a kakaó státusszimbólumnak számított. Feltehetően ugyanilyen elkerekedett szemekkel olvasnak majd pár év(tized) múlva arról, hogy egykoron a mobiltelefonra is presztízsértékű eszközként tekintettek az emberek.

Egy kolléga közel 30 év után, a hónap végével távozott első, és érdemben egyetlen munkahelyéről. Az ok röviden, tömören: munkahelyi konfliktus.

Önnek mi jut eszébe, ha meghallja Steve Jobs, Roosevelt elnök, Kossuth Lajos, John Lennon, Martin Luther King vagy Machiavelli nevét?