Üdvözlök mindenkit a vonalban! Kedves ismerősöm ezekkel a szavakkal nyúlt reggelente a telefon után. Hogy ki, miért hallgatta le az amúgy szerintem igen jó fej, de meglehetősen vagány, ma már ugyancsak konszolidált urat, balladai homály fedi mind a mai napig. De más ismerőseim is beszámoltak arról, hogy gyanús kattogásokat vélnek hallani telefonjukban. S akadt olyan ember is a környezetemben, aki szerint az irodájában ott lapulnak a poloskák, így csak virágnyelven lehetett nála beszélgetni. S fixa ideája volt az is, hogy az én szerkesztőségi szobám is tele van pakolva ilyen állatokkal, s nem ártana, ha óvatosabban fogalmaznék…

Konkrétan én nem igazán hiszek az ilyen és ehhez hasonló összeesküvés-elméletekben. Pontosabban nem igazán foglalkozom velük. Mert tudom, hogy bárhol, bármikor, bárki lehallgatható, nyomon követhető. És ezer dologtól függ, hogy kivel, mikor, mennyi ideig történik meg ez a „csúfság”. Valószínű, az ilyen „officiális” jellegű megfigyelések be vannak kódolva kinek-kinek az életébe, s talán sok mindent nem is lehet ellene tenni. Ami pedig engem illet, én olyan üzletben vagyok érdekelt, ahol ugyan egy-egy ötletet el lehet lopni, de azt a megkreálója nélkül tökéletesen végrehajtani úgysem lehetséges.

Engem sokkal inkább az bosszant, hogy „játszásiból” is milyen könnyen nyitott könyvvé tehető bárki élete. Nem kell hozzá különösebb pénzügyi háttér, már pár tízezer forinttal „megoldható”, hogy a kíváncsinál éppenséggel nagyobb érdeklődést tanúsító ember megtudja azt, ami feltehetőleg még véletlenül sem rá tartozik. S gyakran erre az illegális működésre nem derül fény, hacsak nem henceg jólértesültségével valaki. S bizony ezeket a kütyüket nemcsak a megcsalt férjek/feleségek feltérképezése érdekében állítják csatasorba, hanem az üzleti életben is.

Biztos nem csak én éltem meg olyan tárgyalást, ahol a mobilokat lehallgatásbiztos tokba kellett tenni, vagy le kellett húzni az akkumulátort. S hány tárgyalóban van meg az elvi esélye annak, hogy egy-egy megbeszélésnek olyanok is szem- és fültanúi lettek, akik amúgy a konkurencia jeles képviselői voltak. S a példákat még hosszan sorolhatnám…

Engem az anyukám arra nevelt, hogy csak a nekem szóló levelet nyissam ki. Én is erre neveltem a fiaimat. Mikrokörnyezetem tiszteletben tartja egymás privát szféráját. Mert ez így stílusos. S a stílus maga az ember.

De vajon milyenek azok az emberek, akik ebben a nagy megfigyelési játékban részt vesznek? Akár megrendelőként, akár végrehajtóként, akár biztonsági szakemberként, akár jogalkotóként. Erre mindenki adja meg a maga válaszát. Címlapos összeállításunkban az összeesküvés-elmélet taglalására vállalkozunk.