Bánatosan, helyenként felháborodottan látom, hogy nincs ez így sem a nagyvilágban,
sem Magyarországon. Félreértés ne essék, nem azok fölött török én pálcát, akik
időről időre letöltenek egy-egy zeneszámot vagy akár albumot, hiszen a zenészek
egy része maga sem tudja eldönteni, árt ez vagy sem a karrierjüknek. De azon mindig
kiakadok, amikor a cégek a munkaeszközként használt szerzői jogdíjas termékekért
sem fizetnek. Mert nemcsak hogy használják, hanem – lehet, hogy csak közvetve
– profitot is termelnek vele… És ezen sokan nem csodálkoznak, sőt, bocsánatos
bűnnek tartják! Pedig semmivel sem különbözik attól, mintha például egy taxisofőr
olyan kocsival vinné utasait, amit valahonnan elkötött. Ezt ugyebár egy taxis
sem engedi meg magának! Hála az égnek, úgy látszik: a különféle kampányoknak és
az elrettentő büntetéseknek köszönhetően a cégvezetők és az állami szervek vezetői
többnyire elfogadják, hogy jogtiszta forrásból származó szoftverekkel dolgozzanak.
Számomra valahogy ebbe a szerzői jogi témakörbe tartozik az a fajta tisztaság
is, ami egy-egy cikk megírásával vagy egy-egy fotó publikálásával kapcsolatos.
Cégvezetőként látom, hogy egy médiacég mennyi pénzt fizet ki újságírónak, fotósnak
arra, hogy egyedi tartalmat generáljon, ha már prémium az a magazin. Aztán a végeredményt
más kiadványban is viszontlátja az ember… Ilyenkor eleinte nem a büszkeség öntött
el, hogy milyen jól dolgoztunk, sokkal inkább egyfajta tehetetlen düh. Mert mit
is lehet ilyenkor tenni? Legfeljebb morogni a kiadóval. Sajnos volt rá példa,
hogy mi is „bűnbe estünk”, ránk is ránkmordultak, méghozzá joggal. De ezt követően
a vétkes kolléga pillanatok alatt az ajtón kívül találta magát…
De ma már inkább csak mosolyog az ember, ha az ötletek plagizálását látja vagy
egy-egy elbocsátott kolléga „újrahasznosított” cikkeit olvassa. Mert örök igazság,
hogy egy ötletet csak az tud jól megvalósítani, aki azt kitalálta, és rendelkezik
hozzá mindazzal a képességgel, emberrel, mindennel és mindenkivel, amivel és akivel
azt sikerre lehet vinni. A témaszűkében szenvedő exkolléga cselekedete pedig leginkább
önmagát, no meg új kiadóját minősíti. És ezen nekünk, higgyék el, csak mosolyognunk
szabad!
A szerzői jogok szerteágazó világában e heti címlapsztorinkból igazodhatnak el.
