Az idei rendezvény az Óz, a csodák csodája világát mint közgazdasági allegóriát idézte. Vagyis azt, hogy az emberek mennyire tudnak ragaszkodni megszokott dolgaikhoz, akár egy sárga köves úthoz is. És mennyi megpróbáltatáson kell keresztülmenniük ahhoz, hogy ráébredjenek: az az ominózus sárga köves út bizony sehova sem vezet. Holott a megoldás az első pillanattól kezdve ott van a főhősök kezében, pontosabban a lábában. Hisz a kis Dorothynak piros cipőcskéjében csak háromszor kellett volna összecsapni a bokáját.  

Hát nem félelmetes, hogy az Óz meseírója ennyire látta, mi fog történni 2008–2010 között Magyarországon? A hazai vállalkozások lassan 2 éve próbáltak meg letérni a maguk sárga köves útjáról, de ez korántsem sikerült mindenkinek. Aminek a következményei egyáltalán nem voltak mesések. Profitveszteséggel, csőd közeli állapottal, olykor akár a vállalkozás megszűnésével kellett komoly árat fizetni ragaszkodásukért.  

Lám, lám, Óz meséje mennyire tanulságos! Így a gazdasági helyzet és a mese közti analógia miatt kézenfekvő volt, hogy Óz mesevilága köré építettük szezonnyitó fogadásunk kreatív koncepcióját. Hát persze, hogy Dorothy várta a vendégeket a parti bejáratánál, no meg a virágokkal szegélyezett sárga köves út. Ami aztán naná, hogy egy idő után megszakadt. S ott volt a félreismerhetetlen piros csillámporos cipellő is egy vitrinben, méghozzá egy olyan 3×3×3 méteres dizájnkockában, ami amúgy az innovációs díjunk pontos mása, nagyban.

Mi nem most, hanem már tavaly szeptemberben tértünk le erről a bizonyos sárga útról. És kemény munkával egy vadonatúj stratégiát építettünk fel: az ict alapú média-tudásközpontot. Aminek köszönhetően valódi médiapartnerként számíthatnak ránk.