Csíkos Péter András ügyvezető igazgató, Gravity R&D

Orvos szüleim példájából kiindulva már 16 évesen elhatároztam, hogy tíz év múlva én nem fogok éjjel kettőkor ügyeletesként egy kórház folyosóján ácsorogni. Jogász lettem, és amikor egy biotechnológiai cég munkatársaként hajnal kettőkor egy kórház folyosóját róttam, akkor rájöttem, hogy a saját sorsát senki nem kerülheti el.

Elmentem külföldre tanulni, és ott jöttem rá, hogy start-up cégek elindításában szeretnék részt venni, és szenvedélyem lett a nagyon korai fázisú ötletből a piacon is értékelhető, eladható termékekkel és elégedett ügyfelekkel működő céget létrehozni. Ehhez nem annyira szakmai ismeretek kellenek, hiszen a Gravityben nálam kevésbé senki nem ért a szoftverfejlesztéshez, hanem sokkal inkább erős kitartás és stressztűrő képesség. Szükség van még a precizitással párosuló kreativitásra is, valamint a saját hibák belátásának a képességére, illetve mindig tudni kell, hogy hol vannak a saját képességeink korlátai.

Tudni kell kompromisszumot kötni. Egy cégen belül nem az a cél, hogy mindenki azonosan lássa a világot, hanem az, hogy el tudják fogadni egymás álláspontját, és legyen megegyezés arról, hogy merre haladunk.

Tüdős András: Hogyan lett az egyetemi kutatómunkából nemzetközi piaci siker?

Ha röviden kell válaszolni, akkor egyszerűen jó ötleteken jó csapattal jól kell dolgozni napi 14 órán keresztül.

– És ha hosszabban válaszolna?

– Mindenképpen kell a sikerhez egy jövőbe látó, jelentős felismeréstartalommal rendelkező gondolat. Ehhez kell egy csapat is, mégpedig egy olyan csapat, amelyben mindenki azt csinálja, amihez ért és amelyen belül az együttműködés foka a lehető legnagyobb. A Gravityt négy műegyetemi kutató alapította, akik nemzetközi sikereket értek el saját fejlesztésű, adatbányászaton alapuló ajánlórendszerükkel. A technológiához nagyon értettek, de ahhoz már kevésbé, miként lehet ebből piackész szoftvert és versenyképes vállalatot „készíteni”. Sem én, mint ügyvezető, sem a fejlesztési igazgató nem volt tagja az eredeti fejlesztőcsapatnak, de meg tudtunk állapodni egy olyan felállásban, amelyben a kutató kutat, a menedzser pedig menedzsel, és nem szólnak bele egymás munkájába. Közben sikerült egymillió dollárnyi befektetést is bevonni a cégbe, és egy év elteltével a Gravitynek már tíz országban vannak ügyfelei és a jelentősebb piacokon saját képviselettel rendelkezik.

– Ennyire ritka volna, hogy az ötletgazdák megbízzanak az üzletemberekben, a befektetőkben?

– Több éven keresztül vezettem inkubátorházat, ahol piacképes magyar ötleteket, fejlesztéseket kerestünk, és nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a piaci siker legfőbb akadálya nem a technológia vagy a nemzetközi környezet, hanem maga az ötletgazda, az ember. Kiváló kutatási eredmények, találmányok nem hasznosulnak csak azért, mert emberek nem képesek kompromisszumokat kötni és együttműködési készséget gyakorolni nagyon alapvető kérdésekben. Pedig a siker érdekében bizony sokszor engedni kell az álláspontunkból, a tulajdonrészünkből – vagyis csupa olyan dologból, amelyből a magyar projektgazdák nem szoktak engedni. A találmányok megvalósítása a legtöbb esetben ugyanis csapatmunkát feltételez.

– Mi lehet az oka ennek a rossz beidegződésnek?

– Az elmúlt pár évben lényegesen könnyebb volt vissza nem térítendő pályázati támogatást szerezni, mint befektetést. Ezért a kutatók jó része inkább pályázatokból finanszírozta magát. A pályázatokkal viszont az a baj, hogy eltéríti a céget: nem az lesz a középpontban, hogy jövedelmet termeljen és üzleti sikert érjen el, hanem hogy megfeleljen a pályázat feltételeinek. Így aztán nagyon nehéz a projektgazdákat arra rábeszélni, hogy a tulajdonrészük egy részét feladva belekezdjenek a lényegesen kockázatosabb, de nagyobb anyagi és erkölcsi haszonnal, netán hírnévvel kecsegtető üzleti tevékenységbe.

– A magyar tudástranszfer egész rendszerének javításához az egyes szereplőknek mit kellene tenni?

– A legfontosabb az lenne, hogy létrejöjjön a kutatás hasznosításának érték alapú megközelítése. Az államnak arra kellene figyelnie, hogy azokat a technológiákat részesítse támogatásban, amelyekben van piaci potenciál, és ösztönözze az önmagában megálló ötletek „piacosítási” fejlődését, a találmány piaci forgalmi értékig való kifejeződésének evolúcióját. Van olyan magyar találmány, amelyre az elmúlt években közel egymilliárd forint közpénzt fordítottak, egyelőre értékelhetetlen piaci siker mellett. Ha megvan az érték alapú megközelítés, akkor jönni fognak a befektetők is. A váltás a jelenlegi status quót élvező embernek fájdalmas lehet, de meg kell lépni. Ha nem alakul ki az a kritikus tömeg, amellyel a siker reményében lehet elindulni a világpiac felé, akkor menthetetlenül lemaradunk, ötletgazda és hasznosító országból pusztán végrehajtók leszünk.

Tüdős_András Csíkos_Péter_András innováció kutatás tudástranszfer inkubáció ötlet Gravity

Tüdős András műszaki vezető, Central Europe On-Demand