Fábri György
– Hogyan vetődnek fel ezek a problémák?
– Az interneten tényleg szinte minden megtalálható, de adódik a kérdés: mitől
lesz hiteles az információ? A hitelesség alatt nemcsak azt kell érteni, hogy igaz,
hanem azt is, hogy mitől válik érdemi tudássá? Mert írhat valaki igazat arról,
hogy milyen színű alsót hord nyolc ember egy villában, de ettől még nem lesz igaz
tudásunk a világról. Kell az a tekintély, autoritás, amely keretet ad a nyilvánosságnak,
és amely a posztmodern divatban eltűnt.
– De nem alakulhat ki a régi helyett új tekintély az internetes világban?
– A tekintély, a hitelesség forrása alapvetően nem demokratikus, hanem meritokratikus.
Nem attól lesz az autoritás, hogy egy adott pillanatban sokan elfogadják, hanem
attól, hogy megfelel-e bizonyos mércéknek. A nagy vita persze arról zajlik, hogy
mik ezek a mércék; számomra az euroatlanti civilizációban kifejlődött tudomány
alapozza ezeket meg. A nyugati tudományosság az elmúlt évszázadokban kialakította
azokat a mechanizmusokat, amelyek alapján ki lehet választani a hiteles tudást.
Ha a nyugati ember hétköznapi tudása mögé tekintünk, és elindulunk visszafelé,
előbb-utóbb eljutunk a tudományos tudáshoz. Ezért is érdemes a tudományt és a
tudományos tudást mércének használni, és megtartani a mi társadalmunkban elért
kiemelt helyén. A tudományra leselkedő egyik veszély éppen az, hogy helyt tud-e
állni a mediatizált világban, amibe az informatikát, az internetet is beleértem.
Be lehet-e úgy mutatni a tudomány eredményeit, hogy azok sokak számára érvényes,
vonzó választ adjanak a világ kérdéseire?
|
Fábri György habilitált egyetemi docens, az ELTE rektorhelyettese
|
|
A magam számára mind az oktatásban, mind az általános tudományterjesztésben azt
tartom az egyik legnagyobb kihívásnak, hogy miképpen lehet a fiatalok számára
befogadhatóvá tenni az eddig felhalmozódott tudást? Olyan stratégiát próbálok
megvalósítani, amelyben az igazán bevált médiaeszközöket alkalmazom a tudományos
tudásra. Gondolnánk-e például, hogy az Egyesült Államokban a különféle Helyszínelők
hatására érezhetően megnőtt az érdeklődés a természettudományok iránt? Vagy ott
vannak a klipek: hogyan tudjuk ennek mintájára röviden megfogalmazni és képivé
tenni a tudományos tudást? Például miként lehetne a talkshow-t a tudományra alkalmazni?
Hogyan építsük fel a tudomány ötképernyős programját: legyen a tv, az internet,
a mobil, a nyilvános vetítő, az iskolai digitális tábla egyszerre a tudomány vizualizációjának
a felülete!
Gyerekkori kedvtelésemet felújítva úgy tíz évvel ezelőtt újra elkezdtem lovagolni.
Óriási szerelem ez, saját lovunk is van, egy magyar félvér és a lassan hároméves
csikója. Mindenkinek melegen ajánlom, mert a lovaglásnál jobb kikapcsolódás kevés
van. A lovaglás során együtt kell működnünk egy másik intelligens élőlénnyel,
akit viszont sem okos érveléssel, sem nyers erővel nem tudunk befolyásolni, csak
úgy, ha figyelünk rá és következetesen, határozottan alkalmazzuk az odaillő kommunikációt.
|
|
– Nekem úgy tűnik, mintha a tudomány vesztésre állna az interneten az alternatív
valóságmagyarázatokkal szemben. Az utóbbiak mintha láthatóbbak, harsányabbak,
népszerűbbek lennének.
– A tudománynak mindig nehezebb dolga van, különösen az új médián, a blogokon,
fórumokon, közösségi hálózatokon. Az igazi tudomány ugyanis nem ad azonnali, kész
válaszokat mindenre, hanem inkább dilemmákat, lehetőségeket fogalmaz meg. Ugyanakkor
furcsa paradoxon, hogy ezek az információs csatornák elő sem álltak volna a tudomány
nélkül. De ezzel együtt a tudomány nincs nagy hátrányban, és egyre több pozitív
jelet látok: számos tudományos projekt van, amely a saját kommunikációját tudatosan
ebbe a térbe helyezi.
– Hogyan fordítható le mindez a mindennapi egyetemi oktatásra?
– Az biztos, hogy egy egyetemi kurzus, amely nem veszi igénybe az internetes
kommunikációt, a digitális megoldásokat, a vizualizációt, az sokkal kevésbé lesz
hatékony. A diákok ugyanis már ezt igénylik. Körülveszi őket egy „tanulási környezet”,
amelynek az iskola, az egyetem már csak egy eleme; de itt van még az internet
is, a maga gyorsaságával, információbőségével. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyetem
információkínálatának versenyképesnek kell lennie a tanulási környezet egyéb információforrásaival.
Nem formálisan kell az e-learninget alkalmazni, hanem a tanulási környezetben
kell kitüntetett helyet szereznünk. Ebben nagyon fontos előnyünk, hogy az egyetem
emberközeli, ott van az a professzor, aki a személyiségével olyan pluszt tud adni,
amit egyetlen honlap sem.
