Sajnos, egyre gyakrabban szembesül egy magyar cégvezető azzal a ténnyel, hogy egyesek sportot űznek a nem fizetésből. Így könnyen előfordulhat, hogy a vállalkozás vezetőjeként egyik elsődleges feladata a „pénzbehajtás” lesz. Nem ritka, hogy idejének 20–40 százalékát viszi el a jogos követelés utáni járkálás. A pénzügyesnek viszont még ennél is több energiájába kerül mindez, adott esetben az egyik legfontosabb napi feladatává válik.

Az előrelátóbbak már a szerződéskötés pillanatában felteszik a kérdést, hogy vajon a szerződő fél fizetni fog-e vagy sem, és ha igen, akkor hogyan, milyen módon és mennyit? Így egy kapcsolat felvételekor, kritikus esetben kénytelen a kft. különböző kényes kérdéseket is feltenni. Nem árt a szakma alapos ismerete, és esetenként némi nyomozómunka sem arról, kivel is ül le a cégvezető egy asztalhoz.

 

Vállalkozók nehéz helyzetben

Az EOS KSI 2009-es felmérése is megerősíti, hogy a magyar vállalatok ügyfeleik megbízhatatlan fizetési magatartásával küzdenek: csak minden ötödik számlát (21 százalék) egyenlítenek ki a megadott átlagosan 31 napos fizetési határidőn belül. A kereskedelemben, valamint a kisebb vállalatoknál a határidőre történő fizetések aránya még ennél is kisebb, 19 százalék. Ezzel Magyarország a felmérésben részt vevő többi ország mögött helyezkedik el (Németország: 77 százalék, Svájc: 75 százalék, Nagy-Britannia: 59 százalék, Bulgária: 53 százalék).

A magyar vállalatok viszonylag nagyarányú behajthatatlan követelés miatt összes számláik 5,3 százalékát kénytelenek veszteségként véglegesen leírni. Ez négyszerese a nagy-britanniai vagy svájci aránynak. A késedelmesen beérkező és az elmaradt fizetések miatt már minden harmadik magyar vállalat likviditása veszélyben volt.

Az egyes ágazatok vizsgálata során különbségek mutatkoznak a számlázásban is. A magyarországi kereskedelmi vállalatok ügyfeleiknek 24 napos fizetési határidőt adnak meg. Az ipari vállalatok üzleti partnereinek 38 napjuk, vagyis két héttel több idejük van a nyitott követelések kiegyenlítésére. A késedelmesen beérkező fizetések az ipari vállalatoknál már 21 nappal később beérkeznek, míg a kereskedelmi vállalatok összesen 37 napot várnak a fizetések beérkezésére. A (nagyrészt pénzügyi területen tevékenykedő) szolgáltatók 7,9 százalékos aránnyal mutatnak ki átlagon felüli veszteségeket a behajthatatlan követelések miatt. Ők jóval hosszabb ideig, 475 napot várnak követeléseik végleges leírásával, mint a kereskedelmi vállalatok (370 nap) és az ipari vállalatok (381 nap).

A követeléskezelésben az egyik leginkább érintett ágazat a bankszektor. A 2008 őszétől elszabaduló válság hatására az összes hazai pénzintézetnél megugrott azoknak az ügyfeleknek a száma, akik nem tudták határidőre teljesíteni fizetési kötelezettségeiket. Jóllehet a lejárt tartozás rendezésénél korábban is megvolt a lehetőség a részletfizetésre, a válság következtében minden bank bővítette és finomhangolta fizetési könnyítésre vonatkozó konstrukcióit – mondja Kálmán Tamás, az MKB Bank ügyvezető igazgatója.

 

Ahogyan a válság felértékelte a kockázatkezelést, úgy vált praktikusan napi banki rutinná a követeléskezelési módszerek és folyamatok hatékonyságának rendszeres felülvizsgálata. Már a korai szakaszban, néhány napos késedelem esetében megindul a behajtási folyamat, egyúttal az ügyfelek tájékoztatást kapnak a fizetési könnyítési lehetőségekről: első lépcsőben telefonon, levélben, majd személyes találkozó keretében.

Az eddigi tapasztalatok alapján a közbelépés akkor a leghatékonyabb, ha az ügyfelet a késedelem kezdetén és személyesen keresik meg. A késedelmes napok számának növekedésével az ügyfelek egyre nehezebben tudnak megoldást találni a gondokra. Épp ezért fontos, hogy az ügyfelek reálisan mérjék fel a család havi bevételeit és kiadásait, időben ismerjék fel és jelezzék a problémát.

A tapasztalatok szerint az ügyfelek elsődlegesen közműszolgáltatókkal és az adóhivatallal szemben adósodnak el. Így az esetlegesen elinduló végrehajtások jó része is ezekkel függ össze – jellemzően a bank által bevont ingatlanbiztosítékra. Emiatt is elengedhetetlen a megfelelő banki behajtási rendszerek megléte, folyamatos fejlesztése a problémás ügyfelek kezelésében. Emellett vannak egyéb, nyilvános adatbázisok, amelyek már a korai behajtási szakasztól támogatják a hatékony követeléskezelést.

 

Szövevényes rendszerek

Több cég is működtet úgynevezett követeléskezelő, követelés-nyilvántartó szolgáltatást, amely segítséget nyújt a nem fizető partnerek kiszűrésében, illetve az adósság behajtásában – annak az adósságéban, amely az esetek nagy hányadában a körbetartozások miatt keletkezik.

A körbetartozás legneuralgikusabb terepe pedig az építőipar – szögezi le Thummerer Péter, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (Makisz) elnöke. Mindazonáltal a jelenség oka nem annyira a számlák határidőre történő kifizetésének az elmaradása, hanem a fő- és alvállalkozói szerződések rendkívül szövevényes rendszere.

Ezenkívül a fővállalkozó sok esetben olyan helyzetbe kényszeríti az alvállalkozót a szerződéses kapcsolat létrejöttekor, hogy az csak nyomott árakon vállalhatja a munkát. Így már a megbízás elején borítékolható a későbbi jogi huzavona.

 

Közvetítő szerep

A követelésbehajtó cégek amolyan közvetítő szerepet töltenek be; felhívják az adós figyelmét a nem fizetés jogkövetkezményeire, s megpróbálják létrehozni a megegyezést a megbízóval.

A követeléskezeléssel foglalkozó cégek három fő lakossági területen tevékenykednek: a banki, a közüzemi és a távközlési szolgáltatások körében. Ezekre az ügyekre jellemző, hogy nagy tömegben adják át a szolgáltatók, miután házon belül nem boldogultak a behajtással, vagy kapacitással nem győzték. Az erre specializált cégek viszont jelentős méretű és létszámú call centerrel vannak felkészülve a problémás esetek kezelésére, hiszen nagyon sok levelet, sms-t kell kiküldeni, telefonhívást indítani és fogadni. Mindehhez pedig jól strukturált adatbázis, komplex ügyviteli rendszer szükséges. Az sem ritka, hogy a követeléskezelő dedikált vonalon hozzáfér a megbízó vállalatirányítási rendszeréhez az adósinformációk mihamarabbi beszerzésének érdekében.

Itt a követeléskezelés célja, hogy a megbízó számára is elfogadható megoldást találjon az adósság rendezésére, akár részletfizetés vagy átütemezés, vagy olyan más eljárás formájában, amit a megbízó üzletpolitikai szabályzata saját maga számára esetleg nem tesz lehetővé.

Az említett három lakossági területen az átlagos ügyérték néhány százezer forint – ami önmagában nem jelentős összeg, viszont több tízezer ügyről van szó.

 

Sikeresség és eszköztár

Az, hogy mennyire sikeres egy követelésbehajtó cég tevékenysége, területenként, sőt termékenként is változhat. Pontos számokról senki sem szeret beszélni, annyit azonban lehet tudni, hogy a Makisz tagjai 2009-ben 15–25 százalékos sikerességromlásról számoltak be 2008-hoz képest. A tendenciát jól mutatja, hogy a válság előtti időszakban, tőkére vetítve, az ügyek 30–40 százaléka zárult sikerrel három hónapos behajtási alapfolyamatot feltételezve.

De milyen eszközök is állnak egy követeléskezelő cég rendelkezésére? Először is itt van a postai levelezés, az sms-küldés, illetve a vezetékes és mobilkommunikáció, végül a személyes látogatás. Az adósságbehajtó olyan esetekben megy ki az adóshoz, ha egyéb módon nem sikerült vele kapcsolatba kerülni. A személyes megkeresés akár 70 százalékos sikerrel is járhat.

A követelésbehajtás megbízásos jogviszonyban, jellemzően sikerdíj alapon történik. Van egy másik követeléskezelési eljárás is, a követelésvásárlás. Ekkor egy cég – például egy bank – engedményezés útján, bizonyos összegért eladja kintlévőségét egy faktoringcégnek. A faktoringcég így saját jogon szedi be a tartozást. Az adós jogi helyzete nem változik, ugyanakkor a behajtás adott esetben nagyobb rugalmassággal mehet végbe, mint megbízás esetén.