
Kun László
A távolságok, a szűk időhatárok, a részt vevő állampolgárok nagy száma és a nagy
tömegű információ miatt az e-szavazás egyrészt a lehető legtöbb embert érintő
elektronikus közszolgáltatás lehetne, másrészt igen látványos eredményeket hozhatna.
Azért is időszerű lehetne a különféle választások és szavazások elektronikus útra
terelése, mert ma már nagyon sok megoldás áll rendelkezésre ennek megvalósításához,
és mind több nemzetközi gyakorlat kínálja magát az előnyök, hátrányok, lehetőségek
megvizsgálására.
Kulturális kérdés is
Másrészről a kérdés megválaszolása egyáltalán nem egyszerű, hiszen az elektronikus
választásoknak is teljesíteniük kell azokat az alapvető feltételeket, amelyeket
a papír alapú szavazás is teljesít – és ezek az elvárások magasak. Biztosítani
kell, hogy csak az arra jogosultak szavazhassanak, tehát a választópolgárokat
azonosítani kell, ugyanakkor a szavazásnak titkosnak is kell lennie, vagyis a
szavazatokból nem derülhet ki, hogy ki melyik pártra szavazott, és nem lehet megkülönböztetés
a szavazatok között, mindegyiknek ugyanannyit kell érnie.
A választások nagy tétje miatt a rendszernek különösen biztonságosnak kell lennie,
bármilyen manipulációnak, beavatkozásnak még az esélyét is el kell kerülni – és
ez nemcsak technológiailag szükséges, hanem a választóknak el is kell hinniük
a rendszerről, hogy teljesen biztonságos, és valóban az nyert, aki az immár elektronikus
szavazatokból a legtöbbet kapta. Éppen ezért a választások elektronikussá tétele
kulturális-társadalmi kérdés is, mert ahol az emberek széles körben nem bíznak
az elektronikus eljárásokban, ott a választásokat nyilvánvalóan csak hosszú távon
lehet informatikai úton lebonyolítani.
A magas követelmények miatt érthető, hogy a választások elektronikussá tétele
az egész világon problematikus. Ugyanakkor a rendszer előnyei miatt több államban
elkezdték a bevezetést.
Az elektronizálás nyilvánvalóan komoly költségelőnnyel jár egy választásnál,
különösen nagy területű ország esetén, hiszen megtakaríthatók a szavazólapokkal
kapcsolatos költségek. A „távszavazással” valószínűleg jobban bekapcsolhatók a
demokratikus folyamatokba azok, akik jelenleg különböző okokból távol maradnak
a szavazástól, így csökkenthető a passzív, nem szavazó választópolgárok száma.
Az elektronizálás egyelőre a legtöbb esetben annyit jelent, hogy nem papíron
adják le a szavazatokat a választók, hanem a szavazóhelyiségekben az azonosításuk
után valamilyen informatikai eszközön, terminálon lehet szavazni, ami jelentősen
felgyorsítja az adatok feldolgozását. Ilyenre több példa is van: Franciaországban
a legutóbbi elnökválasztáson, illetve Hollandiában és az Egyesült Államokban kísérleteztek
ezzel a módszerrel. Az eredmények azonban egyelőre nem túl jók, jellemzőek a technikai
problémák, a sorban állások, a meghibásodások, sok a kedvezőtlen tapasztalat.
Az észteknek sikerült
Mint sok más „e-területen”, az e-voksolás szempontjából is Észtországot emlegetik
példaként: a balti országban interneten is lehet szavazni, és több alkalommal
tartottak már ilyen módon választásokat mind helyi, mind pedig országos szinten
– saját bevallásuk szerint nagyon jó eredménnyel.
Az észtországi internetes szavazás alapja az elektronikus azonosítást is lehetővé
tevő személyi igazolvány, amelyet 2002-ben kezdtek el kiadni minden észt állampolgár
számára. Az internetes szavazásnál ezzel a plasztiklappal azonosíthatja magát
a választó egy kártyaolvasó segítségével, majd ezután adhatja le a szavazatát.
Fontos biztosítéka a rendszernek, hogy az elektronikus szavazat lecserélhető vagy
egy másik elektronikus szavazattal (mindig a legutolsó szavazat számít), vagy
pedig egy hagyományos papír alapú szavazólappal – ilyenkor az elektronikus szavazat
érvényét veszti, és a papír számít. A netes szavazás egyébként egyelőre Észtországban
sem túl elterjedt, a 2007-es parlamenti választáson a szavazók alig 3 százaléka
élt ezzel a módszerrel, de az i-szavazók aránya várhatóan nőni fog. A módszer
megkapta az Unió ajánlását is.
A kopogtatócédula helyett
A magyar választási rendszerben a szavazások elektronizálása mellett van egy
másik pont, ahol szintén helyük lehet az elektronikus megoldásoknak. A kopogtatócédulák
jelenlegi rendszere minden illetékes és szakértő szerint módosításra szorul, amit
az is bizonyít, hogy a választások előtt folyamatosan olvashatók hírek a cédulákkal
kapcsolatos visszaélésekről.
Egyes vélemények szerint, ha magát a választást rövid távon nem is lehet átalakítani
elektronikusra, az ajánlások gyűjtésénél legalább részben be lehetne vezethetni
az elektronikus módszereket. Így elkerülhetők lennének az olyan, az ajánlószelvények
jelenlegi formájából adódó gyakori problémák, mint a papír alapú szelvények kilopása
a postaládákból, azok másolása, adás-vétele. Mivel az ajánlószelvényeken jelenleg
is szerepelnek a személyes adatok, ezért sokan akár az Ügyfélkapun keresztül történő
azonosítással is elképzelhetőnek tartják a papírszelvények kiváltását.
A demokrácia szabályai szerint senki sem maradhat ki választójogának gyakorlásából,
így az elektronikus megoldások mellett a papír alapúnak is használhatónak kell
maradni addig, amíg az elektronikus teljesen ki nem váltja a hagyományosat – addig
pedig hosszú idő fog eltelni.