Igazándiból nincs is jelentősége annak, hogy egy mezei vödörről, vagy pedig egy pezsgőtartóról van-e szó, a lényeg ugyanis mindkét esetben az áron volna. Épeszű ember ugyanis nemhogy pezsgőtartót, de pezsgőt sem sűrűn vesz ezer zöldhasúért – ezért is volt érdekes számunkra meglovagolni ezt a sztorit.

A japán remekműben ketten is jól megférnek. (fotó: wordpress.com)

Szóval, szerintünk mindössze stílus kérdése, hogy valaki milyen körítés mellett szervírozza a habzó nedűt. Egy jelentéktelenebb alkalomra jó lehet még a sarki ellátóban vásárolt alumínium vödör is, amelybe szárazjég kerül, meg valamilyen iható pezsgő. Azonban ha egy Dom Pérignon kerül a kezünkbe – ami már önmagában is egyedülálló jelenség -, azt talán nem volna szerencsés valami gagyi mozsárban felszolgálni.

Valószínűleg a japán Nakagawa Mokkougei is ezen agyalhatott, feltehetően hasonló eredményekre jutva, különben nem állt volna neki a különleges jeges vödör megtervezésének. És, hogy mégis hogyan van mersze elkérni ennyit egy fürdőkádat mintázó darabért? Nos, a szokatlanul magas haszonkulcsot a szokatlanul minőségi megoldások indokolják.

A jeges vödör – azaz, inkább kád – kétszáz-háromszáz éves fadarabokból készül, hosszadalmas kézimunka eredményeként. Az oldalán még egy Dom Pérignon logót is találunk, ráadásul, ha már rászánjuk magunkat, hogy veszünk belőle egy darabot, akkor kapunk is egyet ajándékba a nagy múltú pezsgőből.