Gazprom, a kontinentális mumus
Szabó M. István,
2009.
05.
08. péntek
Oké, mostanra általunk is elfogadhatónak vélt szintre esett vissza az olaj -
és vele együtt a gáz - ára. Aki azonban azt képzeli, hogy mindez így marad, nem
e világon él. Ezért is fontos olvasmány Panyuskin könyve.
Oroszország gázóriása évek óta Európa mumusa, akinek neve kimondásával tényleg
fegyelmezni lehet. Nem hiszik el még mindig? Tessenek megkérdezni bárkit a posztszovjet
térségben Belorussziától Grúzián át Lettországig. Nem igazán jut eszembe olyan
európai régió, ahol ne vésték volna be a rövid és hosszú távú memóriába is jó
mélyen, hogy nem hagyható figyelmen kívül, ha a Gazprom kinyitja a száját.
 (forrás: kalligram.com)
Ami a jelen könyv érdekessége a témaválasztáson túl az az, hogy két fiatal, orosz
újságíró volt az, aki nem ijedt meg attól, hogy bemásszon a szörny szájába. Felmérték
az ép, de még inkább a zápfogak állapotát és elhelyezkedését, sőt, egészen az
emésztőrendszerig szondázták a monstrumot. Ezért is rendhagyó könyv ez. Aki jártas
kicsit a jeles orosz újságírók világában, annak persze Valerij Panyuskin neve nem ismeretlen. Mi több, a témaválasztáson se igen csodálkozik.
Panyuskin ugyanis írt egy nem éppen piskóta könyvet Hodorkovszkijról is, mi több,
e könyv magyarul is megjelent [A bebörtönzött milliárdos, Gabo kiadó, 2007]. A
Gazprom - az orosz fegyver ezzel együtt sem önálló könyv, Panyusin összeállt egy
másik fiatal zsurnaliszta csikóval (Mihail Zigar 1981-ben született), és - mintha mindez magától értetődő volna - mindennapi
témának tekintette a Gazprom feltérképezését. Pedig gondoljanak bele: volna (van?)
idehaza olyan újságíró, aki az orosz óriáshoz még csak nem is mérhető, csupán
idehaza "óriás" cégek történetét, szennyeseivel és jókívánságaival együtt, 250
oldalnyi felületen átvilágítja, átvilágítaná? Na ugye.
A szerzőpáros azt a Gazpromot vette célkeresztbe, amitől úgy próbálta óvni őket
a munka elején egy befolyásos forrásuk, hogy: „Tudják maguk, mibe akarnak belemászni?”
és „Nem értik, hogy meg fogják magukat gyilkolni?” Panyuskin és Zigar persze nem
tudta, de ez csak tovább erősítette bennük a tudni akarást. Elindultak valahol,
aztán mentek dácsáról dácsára, végigjárták az orosz gázipari óriás történetét,
és (látszólag?) nem érdekelte őket, hány "behajtani szigorúan tilos!" táblát látnak.
Mindet maguk mögött hagyták.
Felelevenítik az ötletgazda és első tervező Berijától a majdnem Putyin utód Csernomirgyinen át Ruzajevig és Putyinig az összes felszín alatti mozgató erőt, amitől a Gazprom mára az
lett, ami. Világot, de legalább is Európát befolyásoló nagyhatalom. Cselekményszerűen
lépdelnek végig a történelmi arcképcsarnokon, szituációkat keltve életre a kicsinyesen
hatalomféltő Jelcin ravaszkodásától a keménykedő Lukasenkón át az ugyancsak izmozó,
de egyetlen telefonnal padlóra küldött Türkménbasiig és a Déli Áramlat problematikájáig.
 Csak remélni lehet Európában, hogy a csap nyitva marad
Az oldalakon újra politikai hatalma fényében látható Gajdar és Kirijenkó is – plusz megannyi más név is a nem olyan régmúlt híradóiból. Felelevenedik,
mekkora lúzer volt Zsivkov, aki simán hagyta az állami felügyelet alól kivinni azt a céget, ami a széthulló
Szovjetunió hamvaiból ennek köszönhetően egyedüli, mindent uralma alá hajtó főnixmadárként
születhetett újjá.
Mindezt olyan részletességgel, alapossággal és hitelességgel mutatják be, amiről
Magyarországon (témát, feldolgozást, kivitelezést tekintve is) legfeljebb álmodoznak
az újságírók. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy a két orosz sajtóvakondon
ne lett volna valamiféle biztosítókötél. Az azonban mégiscsak elismerést érdemel,
hogy a sajtószabadság rubrikában hivatalosan rendre elmarasztalt Orszországban
(gyilkosságok ide-oda) van követője a máig nem tudni ki által orvul meggyilkolt
Politkovszkaja objektivitásra és alaposságra épülő iskolájának. Elemez, utánamegy, feltár,
nem okoskodik, helyette valóban elvégzi a sajtó hatalomkontrolláló szerepét.
Ebben a Panyuskin könyvben feketén-fehéren benne van, hogy miért volt az Otthonunk
Oroszország politikai mozgalom inkább Otthonunk Gazpromnak értendő, s hogy miért
nem érti Putyin a liberalizáció lényegét. De az is, hogy ez utóbbit a Gazprom
csúcsmenedzserei, Medvegyev és Miller miért nem merik neki elmondani. A könyv arra is magyarázatot ad, miért volt
olyan fontos, akár hajtóvadászat és koncepciós per árán is, hogy az állam visszaszerezze
Hodorkovszkijtól Oroszország legfontosabb energiamamutját.
Egy fontos dologról nem szól dologról nem szól: arról, hogy nekünk, akkor, amikor
bármiféle kijelentéseket teszünk idehaza politikusaink által az orosz energiafüggésre,
illenék mindig, minden körülmények között realistábban, a hatás-ellenhatás alaptörvényét
tiszteletben tartva megnyilatkozni.
Valerij Panyuskin-Mihail Zigar:
Gazprom – az orosz fegyver
Kalligram kiadó, 2008,
xEzt is figyelmébe ajánljuk:
|
|
Előrendelhető a Sony első saját okostelefonja, amit borsos áron lehet beszerezni
egyes angliai szolgáltatóknál.
|
|
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.
|
|
|