Végre megvizsgálták a gyakorlatban is Heidegger legendás gondolatát, mely szerint
eszközeink olyan szinten beépülnek a mindennapokba, hogy a részünkké válnak. Az
eredmény: igaza volt. A tézist egy megtévesztően egyszerű teszttel vizsgálták.
Az alanyokat egy számítógép elé ültették, amelyet mindennapi rutinjuk szerint
használták, ám az egér automatikusan meghibásodott. A funkció kiesése alapvetően
megváltoztatta a felhasználók észlelését.

Rózsaszín zajjal és anélkül (forrás: PLoS ONE)
„A személy, elméjének különböző részei, az egér és a monitor olyan szinten állnak
összeköttetésben, hogy valójában egy dolognak tekinthetők” – mondta Anthony Chemero,
a Frankiln & Marshall College kognitív tudományokkal foglalkozó kutatója.
Most publikált kísérletében Heidegger azon tézisét igazolta, amely kimondja: a
használók nem érzékelik a mindennapos használati tárgyakat, „átlátnak rajtuk”
a feladatra, amelyet el kell velük végezniük. Az ember nem gondol az ujjaira,
miközben a cipőfűzőjét köti – és az egérre sem, miközben kattint. A „könnyű elérhetőség”
(
ready-to-hand) elméletét előszeretettel használták a mesterségesintelligencia-fejlesztéshez
és a kognitív kutatáshoz, de ilyen nyíltan még senki sem próbálta ki a gyakorlatban.
Chemero az egérhasználat során a kézmozgást követte. A teszt egy pontján a kurzor
késve kezdett reagálni az egér mozgatására. Pár másodperc után visszaállt. Az
adatok elemzése során azt találták: teljesen másképp mozgatták az egeret az alanyok,
ha a kurzor helyesen reagált, illetve, ha késve. Amikor megfelelően működött az
eszköz, a kézmozgás frekvenciája az úgynevezett rózsaszín zajt (pink noise) követte. Ez a matematikai minta rendszeresen előfordul a természetben, ezzel
írhatók le az ár-apály változások, az elektromágneses hullámok viselkedése, vagy
a DNS alakja is. Nem tudni, honnan ered, de létezik, és a természetes folyamatok
e mentén zajlanak. Amikor az egér meghibásodott, a rózsaszín zaj eltűnt – az alanyok
figyelni kezdtek az egérre, nem volt többé természetes a kapcsolat.
Az eredmény tökéletesen illusztrálja, hogyan válunk eggyé eszközeinkkel – mondta
a tudós. „A gondolkodás nagyobb, mint a biológiai testünk. Olyan szorosan kötődünk
tárgyainkhoz, hogy szó szerint a részünkké válnak gondolkodó, viselkedő lényként.”
Hozzátette: valószínűleg ezért sem tudunk úgy kommunikálni az iPoddal, mint egy
pc-n – az okostelefonnak ugyanis késve reagál a virtuális billentyűzete.
Forrás: Wired