A „mit” és „miért” jól látszik, a „hogyan”-ra is születtek ötletek, de a „miből” és „mennyiért” kérdésekre adandó válaszokkal még jórészt adós a Digitális Magyarország címet viselő, az infokommunikációs szektor hazai szerepét és fejlődési irányait felvázolni hivatott kormányzati szakpolitikai vitairat (amely egyébként elsőként jelent meg az ágazati vitairatok közül).

A szakma képviselőit egyelőre nem zavarja, hogy pár kérdésre még nincsen végleges válasz: annak is nagyon örülnek, hogy egyáltalán elkészült a dokumentum, amelynek megvitatásában számít rájuk a kormányzat, és amely jó alapot adhat a konkrét stratégia és az abból levezethető akciótervek megvalósításához – összegezhetők a múlt héten megrendezett, rendkívüli itbusiness club tapasztalatai.

 

Három pilléren

A vitairat három fő csoportot különböztet meg, mondta nyitó előadásában Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára: ezek a polgárok, a vállalkozások és az állam. Ami az első csoportot illeti, ott az esélyegyenlőségen és az életminőség javításán van a hangsúly; a vállalkozások esetében a versenyképesség és az innováció a hívó szó; a harmadik területen pedig az olcsóbb, gyorsabb és átláthatóbb állam megteremtése a cél.

Mindegyik célcsoporthoz stratégiai célkitűzéseket is megfogalmazott a vitairat. Ami az állampolgárokat illeti, négy év alatt egymillió embert akarnak bevonni a digitális írástudók táborába, elsősorban az ötven év feletti korosztályból, amelynek körében nagyon alacsony a számítógép- és az internethasználat. Előrelépést akar a kormányzat az állampolgárokat érintő egységes elektronikai rendszerek megvalósításában (elektronikus egészségügy, elektronikus taj-kártya vagy akár az egységes állampolgári kártya). Biztonságosabbá és ügyfélbarátabbá kívánják tenni az elektronikus ügyfélkaput is, hogy 2014-re megduplázzák, kétmillióra növeljék az e-ügyintézésben részt vevők számát.

Az infokommunikációs szektor vállalatai számára a piac bővítését és új projekteket ígér a kormányzat. A vitairat készítői szerint 2015-re a szélessávú lefedettségben elérhetjük az EU27 átlagát (a megvalósítás mikéntjéről még több elképzelés is van), a mobilinternet használatában pedig már 2013-ban megszerezhetjük a régiós vezető szerepet. Ami a korábban elindított kormányzati infokommunikációs projekteket illeti, nem mindegyik fog folytatódni, viszont lesznek újak; mégpedig, ahogy az államtitkár fogalmazott, hasznos és indokolt, reálisan árazott és botrányok nélkül lebonyolított projektek. Fontosnak tartja a kormány a beruházások ösztönzését a szektorban, még ha a viszony jelenleg a válságadók miatt „terhelt” is.

Ami az állami fejlesztési feladatokat illeti, a következő négy év egyik legfontosabb célkitűzése, hogy teljesen online-ná tegyék a közigazgatást. Létrehozzák a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget, amely a kormányzati informatikai fejlesztéseket optimalizálja és teszi átláthatóbbá; bevezetik az elektronikus fizetés lehetőségét a közigazgatási eljárásokban, egységes dokumentumkezelési módszert valósítanak meg. Terveik között szerepel az új hírközlési törvény kidolgozása is, amelyben hangsúlyosan jelennek meg a fogyasztóvédelmi szempontok (számhordozás, általános szerződési feltételek, hűségnyilatkozatok kérdése).

Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének célja egy végrehajtható stratégia megalkotásában való részvétel volt – hangsúlyozta a másik bevezető előadásban Laufer Tamás, a vitairat szövegezésében is részt vevő szervezet elnöke. Ugyanakkor a stratégia önmagában nem sokat ér: az elmúlt években is legalább fél tucat kormányzati informatikai stratégia született. A Digitális Magyarországnak előnyére válik, hogy nem öncélú, igazodik a kormányprogramhoz, az új Széchenyi Tervhez és nem utolsósorban az Európai Unió hasonló kezdeményezéseihez (Digital Agenda 2020). Az is lényeges, hogy a célok megvalósításához szabályozási és fejlesztési intézkedéseket, akcióterveket (összesen 58-at) is megfogalmaz a vitairat.

 

Vezérfonalak

Laufer Tamás három vezérgondolatot emelt ki a vitairatból, amelyekbe beilleszthetők a stratégiatervezet egyes pontjai. Az első a digitális írástudás növelése, ahol már nem az infrastruktúra, hanem a motiváció hiánya a hátráltató tényező; a kormány egyik feladata éppen ezért az igények felkeltése lenne. Ennek egyik módja az lehetne, ha – az adóbevalláshoz hasonlóan – bizonyos ügyeket kötelezően elektronikus útra terelnének, amely révén a most internetet nem használók is bevonhatók lennének a digitális világba. Ha a digitális írástudás kérdése nemcsak az informatikai szakma szívügye lenne, hanem például tárcaközi felelőst kapna a kormányzatban, négy év alatt sokkal jobb eredményeket is el lehetne érni a digitális befogadásban. (A jogszabályi kötelezés mellett Nyitrai Zsolt engedmények rendszerével is ösztönözné az elektronikus módszerek használatát.)

A második vezérgondolat az állami szolgáltatások javítása: minél gyorsabban, minél hatékonyabban lehessen elektronikusan intézni az ügyeket. A harmadik pedig az iparági ösztönzések: általános és szakmai képzési programok, a kutatás-fejlesztés-innováció hármasának támogatása. Nyitrai Zsolt ehhez még hozzátette, hogy sok más ötlet is szerepelhetne a vitairatban: annak tervezetét megtárgyalták az egyes ágazatok (oktatás, egészségügy stb.) kormányzati felelőseivel, és csak azokat a programokat vették bele, amelyekben konszenzus van, tehát az adott terület képviselői is támogatják.

Egyvalami nem szerepel a vitairatban (és nem hangzott el az itbusiness clubon sem): hogy milyen várható költségei lennének az egyes intézkedéseknek, illetve mekkora forrásokat szán ezekre a kormányzat, pedig erre többen – például Lerch Attila, a Microsoft pr-menedzsere – is kíváncsiak lettek volna. Az „árazás” ugyan megtörtént, mondta az államtitkár, de ezt szándékosan nem tették a vitairat részévé. Amikor az egyeztetések nyomán végleges formát ölt a stratégia, már ezeket az összegeket is tartalmazni fogja, mint ahogy belekerülnek a konkrétabb mérhető és számon kérhető célkitűzések is. A költségvetés helyzete miatt jövőre még meglehetősen szűkösek lesznek a források, ismerte el Nyitrai Zsolt, a komolyabb áttörésre 2012-ig várni kell.

Hasonlóképp, éppen a vitairat jelleg miatt domborodik ki talán kevésbé a dokumentumban – ahogy ezt Zsembery György, az Invitel vezérigazgató-helyettese is szóvá tette –, hogy melyek a kormányzati fejlesztési szándékok legfontabb prioritásai, illetve kik és milyen formában lesznek felelősek az egyes akciótervek végrehajtásáért.

 

Óvatos nyitás

A vitairattal és a benne megfogalmazott kormányzati szándékokkal gyakorlatilag minden megszólaló elégedett volt az itbusiness clubon. Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója pozitívumként emelte ki, hogy a kormányzat végre a keresleti oldal erősítésére törekszik, felmérve és beépítve a stratégiába az ágazati igényeket is (például az egészségügyben vagy az oktatásban). Ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy az együttműködéshez szükség van a befektetői bizalomra is, amelyet a nem szerencsésen kommunikált kormányzati lépések tovább gyengíthetnek.

Többen is szóba hozták, hogy ilyen széles kört felölelő, ennyire átfogó kormányzati stratégiatervezet még nem készült. Élő András, a D-Link ügyvezető igazgatója nem is hiányolta a konkrét számokat vagy projekteket a dokumentumból: szerinte már az is óriási pozitívum, hogy a kormányzat nyitott az informatikai szektorral való párbeszédre, és ez a párbeszéd több színtéren is zajlik.

A nyitó előadásokat követő beszélgetésben előkerült konkrét kérdések között volt a nyílt forráskódú szoftverek kormányzati felhasználása is. A vitairat megfogalmazása szerint „a nyílt forráskód nem jelent önmagában csodafegyvert”, viszont hosszabb távon mérhető megtakarítást jelenthet az államnak. Drajkó László, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója ezt, és a dokumentum néhány másik passzusát úgy értelmezte, hogy a stratégia nagyobb teret és előnyt ad a nyílt forráskódú platformokra fejlesztő vállalkozásoknak, szemben például a Microsoft-megoldásokat fejlesztő cégekkel; így felmerült benne a kérdés, hogy mit kíván tenni a stratégia a szellemi tulajdonjogok védelme, illetve a hazai szoftverfejlesztés erősítése érdekében?

Érthetően másképp látta ezt Szentiványi Gábor, a többféle nyílt forráskódú szoftvert képviselő ULX vezetője: szerinte az open-source technológia éppen hogy nincs kellő súllyal kezelve a vitairatban. Emellett felvetette még a nyílt szabványok és formátumok fontosságát, amelyek egyedüliként adnak lehetőséget a korábban (feleslegesen) kialakított kormányzati szigetrendszerek és -alkalmazások összekapcsolására, átjárhatóságának megteremtésére; ám ezekre nem talált utalást a dokumentumban.

Ezzel kapcsolatban Nyitrai Zsolt igyekezett eloszlatni a félreértéseket. A hazai szoftverfejlesztés támogatása – és lehetőség szerint a kifejlesztett szoftverek exportjának elősegítése – mindenképpen kiemelt területe a stratégiának. Ugyanakkor szó nincs a nyílt forráskódú szoftverek egyoldalú előnyben részesítéséről, csupán megnyitják a lehetőséget ezek nagyobb arányú használata előtt. A kormány arra törekszik, hogy biztonságos módon vezesse be a nyílt forráskódú technológiákat az államigazgatásban; ezzel kapcsolatban lesznek pilotprojektek is.

A szerzői és intellektuális tulajdonjogok terén teljesen új szabályozást tart 0szükségesnek Nyitrai Zsolt, mert a jelenlegi, felemásnak mondható szabályozás akadálya a fejlődésnek.

 

Javaslatok sora

Több más javaslat is elhangzott még a közönség soraiból. Kocsis Miklós, a budapesti főpolgármesteri hivatal képviseletében az adatok, az információk értékét hangsúlyozta, azt kérve, hogy nemzetgazdasági szinten is teremtsék meg az adatvagyon megfelelő helyét, szabályozzák a tulajdonjogát, a felhasználás és a hozzáférés mikéntjét és árát. Tóth Zsolt (Infodrops) a közösségi közlekedést mint ágazatot hiányolta a vitairatból: annak támogatása – például az elektronikus jegyek, a jobb utastájékoztatás, az összehangolt menetrendek vagy a fejlett forgalomszervezés révén – a stratégia mindhárom említett pillérének komoly hasznot hajtana.

Előbbi kérdés kapcsán Nyitrai Zsolt elmondta, hogy már közel jár az elfogadáshoz a nemzeti adatvagyonról szóló törvény, amely definiálja e vagyon elemeit, kijelöli az adatgazdákat, és megteremti az adatvagyon elemeinek közhitelességét és koherenciáját. Ehhez szorosan kapcsolódik majd az információbiztonságról szóló törvény, amely egyelőre a műhelymunka fázisában tart. A közösségi közlekedés támogatásának fontosságában pedig egyetértett a felszólalóval az államtitkár, és megígérte, hogy az hangsúlyosabb lesz a kész stratégiában.

Charaf Hassan, a BME docense is egy általa félreérthetőnek tartott részletre kérdezett rá. A vitairat külön kezeli a szakemberhiányt és a kutatás-fejlesztés alacsony szintjét; előbbinek a felszámolását az oktatási intézményekre bízná, utóbbit pedig inkubációs intézményekbe és fejlesztési klaszterekbe összpontosítaná. Ez azonban nagy hiba lenne, mert csak ott lehet jó szakembereket képezni, ahol kutatás-fejlesztés is folyik. A válaszokból kiderült: szó nincs arról, hogy elvennék az egyetemektől a k+f+i-feladatokat, és átfogalmazzák a dokumentumot.

Ami a továbbiakat illeti, Nyitrai Zsolt elmondta: még közel két hétig várják a javaslatokat az iktstrategia@nfm.gov.hu e-mail-címre; eddig is több mint száz érdemi felvetés érkezett (például az elektronikus könyvek áfájának csökkentéséről). Folytatnak még egyeztetéseket szakmai szervezetekkel, szolgáltatókkal, megvitatja a dokumentumot az országgyűlés informatikai és távközlési albizottsága, de bemutatják azt az EU illetékesei előtt is. A tervek szerint az új magyar kormányzati informatikai stratégia november végére készül el végleges formájában.