A mobiltelefonokat lehet szeretni és gyűlölni (az utóbbira példa a telefondobó verseny), de kidobni semmiképpen sem szabad. A telefon életciklusa végén ugyanis elektronikus hulladékká válik, ennek kezelését pedig szigorú jogszabályok szabályozzák. De mi lehet veszélyes a környezetre egy maroktelefonban? Leginkább a nyomtatott áramkörökben levő ólom, illetve az lcd-kijelzőkhöz felhasznált higany mérgezi a környezetet, de a mikrofonok és egyéb apró alkatrészek is további veszélyes nehézfémeket tartalmaznak, amelyek nem megfelelő hulladékkezelés esetén az élővilágba kilépve káros folyamatokat indíthatnak el.

Újrahsznosításra várva (Forrás: Pannon)

Fontos tudni azonban, hogy a mobiltelefonok 95 százalékban újrahasznosítható anyagokból készülnek, ezeket pedig könnyű kinyerni és feldolgozni. Az akkumulátorokban levő sav, kadmium, réz, nikkel, cink és műanyagok is szétválaszthatók és visszanyerhetők. A nikkelt rozsdamentes tárgyakhoz, a kobaltot és a kadmiumot új készülékekhez, a műanyag borítást raklapok készítéséhez használják fel.

Az elektronikai eszközöket gyártó és forgalmazó vállalatokat törvény kötelezi az e-hulladék begyűjtésére és újrahasznosítására, ám a társadalmi felelősségvállalás jegyében már sokan a törvény kényszere nélkül is megteszik, amit lehet – ha már egyszer környezetszennyező eszközt gyártottak vagy forgalmaztak.

A Pannon például 2004 óta több mint 81 tonna újrahasznosítható telefonhulladékot gyűjtött be, a tavaly karácsonyi telefoncsere-láz eredménye pedig 19 tonna leadott e-hulladék lett. Az ügyfelek egyébként évről évre egyre nagyobb számban élnek az újrahasznosítás lehetőségével. A környezettudatosság erősödését jól bizonyítja, hogy míg 2004-ben a visszagyűjtött telefonok mennyisége még csak volt volt, 2009-ben ez a mennyiség már több mint 19 tonna lett.