Végre megvizsgálták a gyakorlatban is Heidegger legendás gondolatát, mely szerint eszközeink olyan szinten beépülnek a mindennapokba, hogy a részünkké válnak. Az eredmény: igaza volt. A tézist egy megtévesztően egyszerű teszttel vizsgálták. Az alanyokat egy számítógép elé ültették, amelyet mindennapi rutinjuk szerint használták, ám az egér automatikusan meghibásodott. A funkció kiesése alapvetően megváltoztatta a felhasználók észlelését.

„A személy, elméjének különböző részei, az egér és a monitor olyan szinten állnak összeköttetésben, hogy valójában egy dolognak tekinthetők” – mondta Anthony Chemero, a Frankiln & Marshall College kognitív tudományokkal foglalkozó kutatója. Most publikált kísérletében Heidegger azon tézisét igazolta, amely kimondja: a használók nem érzékelik a mindennapos használati tárgyakat, „átlátnak rajtuk” a feladatra, amelyet el kell velük végezniük. Az ember nem gondol az ujjaira, miközben a cipőfűzőjét köti – és az egérre sem, miközben kattint. A „könnyű elérhetőség” (ready-to-hand) elméletét előszeretettel használták a mesterségesintelligencia-fejlesztéshez és a kognitív kutatáshoz, de ilyen nyíltan még senki sem próbálta ki a gyakorlatban.

Chemero az egérhasználat során a kézmozgást követte. A teszt egy pontján a kurzor késve kezdett reagálni az egér mozgatására. Pár másodperc után visszaállt. Az adatok elemzése során azt találták: teljesen másképp mozgatták az egeret az alanyok, ha a kurzor helyesen reagált, illetve, ha késve. Amikor megfelelően működött az eszköz, a kézmozgás frekvenciája az úgynevezett rózsaszín zajt (pink noise) követte. Ez a matematikai minta rendszeresen előfordul a természetben, ezzel írhatók le az ár-apály változások, az elektromágneses hullámok viselkedése, vagy a DNS alakja is. Nem tudni, honnan ered, de létezik, és a természetes folyamatok e mentén zajlanak. Amikor az egér meghibásodott, a rózsaszín zaj eltűnt – az alanyok figyelni kezdtek az egérre, nem volt többé természetes a kapcsolat.

Az eredmény tökéletesen illusztrálja, hogyan válunk eggyé eszközeinkkel – mondta a tudós. „A gondolkodás nagyobb, mint a biológiai testünk. Olyan szorosan kötődünk tárgyainkhoz, hogy szó szerint a részünkké válnak gondolkodó, viselkedő lényként.” Hozzátette: valószínűleg ezért sem tudunk úgy kommunikálni az iPoddal, mint egy pc-n – az okostelefonnak ugyanis késve reagál a virtuális billentyűzete.