A DGS Global Research és az Ernst & Young által készített legújabb Országos HR Benchmark Felmérés 2008-as kutatásában részvevő szervezetek számának (651) rendkívül dinamikus bővülése jól jelzi, hogy egymás figyelése, mások gyakorlatának megismerése recesszió idején felértékelődik. A folyamat nem véletlen, hiszen ha valaki ismeri, hogy a versenytársak mit tesznek, akkor hozzájuk tudja igazítani a cselekedeteit, nem marad le a piaci versenyben, s válság idején nem az általa képviselt szervezet lesz az áldozat.

Ugyanakkor kevesek képesek kellő mértékben előre gondolkodni, csak követik az eseményeket, nem terveznek sem rövid, sem hosszú távon például a szükséges munkaerő létszámát illetően. Az eredmények visszaigazolták azokat a régóta hangoztatott sztereotípiákat, amelyek a munkaerő-piaci hiányszakmákat (szakmunkások, mesterszakmunkások, műszaki szakemberek, technikusok) illetően keringenek, akár csak az ezzel szorosan összefüggő megtartási nehézségeket, illetve a jelentős túlképzést (jogászok, gazdasági szakemberek, marketingesek, pr- és kommunikációs szakemberek).

A kutatás eredményeiből megállapítható, hogy még mindig a „fabrikálás”, a „majd megoldjuk költséghatékonyan, saját erőből” típusú mentalitás jellemez számos szervezetet (40 százalék) a hr-eszközök működtetése, fejlesztése terén.

Vitathatatlanul ez a megoldás a legadaptívabb, ugyanakkor a szakértelem esetenkénti hiánya, a rendkívül magas időráfordítás gyakran megkérdőjelezi, hogy megéri-e? Legtöbbször nem veszik észre, hogy a költségigény sokszor magasabb, mint professzionális szakemberek bevonása esetén.

Furcsa ugyanakkor, hogy a dolgozók valós teljesítményét nem csupán a kis- és közepes vállalkozásoknál, hanem még a nagyvállalatoknál sem mindenhol mérik (a kutatásban résztvevők 63 százaléka működtet csupán teljesítményértékelési rendszert). Ami ennél érdekesebb, hogy csak kevesen kötik össze azt az ösztönzési rendszerekkel.

A béren kívüli juttatások terén évről-évre növekszik az azt cafeteria rendszer keretében nyújtók száma, akárcsak az egy főre eső keretösszeg (233 ezer forint). E terjedésnek azonban épp a tanulmány készítése idején igyekszik a gazdasági kormányzat keményen gátat szabni az adóztatás bevezetésével.

Márpedig szinte minden szervezet nyújt béren kívüli juttatásként étkezési hozzájárulást munkatársainak, ahogy örvendetes mértékben növekedett az elmúlt időszakban a munkába járás térítése, az üdülési támogatás vagy akár az oktatások támogatása is.

A DGS Global Research és az Ernst & Young által készített legújabb Országos HR Benchmark Felmérés 2008-as kutatásában részvevő szervezetek számának (651) rendkívül dinamikus bővülése jól jelzi, hogy egymás figyelése, mások gyakorlatának megismerése recesszió idején felértékelődik. A folyamat nem véletlen, hiszen ha valaki ismeri, hogy a versenytársak mit tesznek, akkor hozzájuk tudja igazítani a cselekedeteit, nem marad le a piaci versenyben, s válság idején nem az általa képviselt szervezet lesz az áldozat.

Ugyanakkor kevesek képesek kellő mértékben előre gondolkodni, csak követik az eseményeket, nem terveznek sem rövid, sem hosszú távon például a szükséges munkaerő létszámát illetően. Az eredmények visszaigazolták azokat a régóta hangoztatott sztereotípiákat, amelyek a munkaerő-piaci hiányszakmákat (szakmunkások, mesterszakmunkások, műszaki szakemberek, technikusok) illetően keringenek, akár csak az ezzel szorosan összefüggő megtartási nehézségeket, illetve a jelentős túlképzést (jogászok, gazdasági szakemberek, marketingesek, pr- és kommunikációs szakemberek).

A kutatás eredményeiből megállapítható, hogy még mindig a „fabrikálás”, a „majd megoldjuk költséghatékonyan, saját erőből” típusú mentalitás jellemez számos szervezetet (40 százalék) a hr-eszközök működtetése, fejlesztése terén.

Vitathatatlanul ez a megoldás a legadaptívabb, ugyanakkor a szakértelem esetenkénti hiánya, a rendkívül magas időráfordítás gyakran megkérdőjelezi, hogy megéri-e? Legtöbbször nem veszik észre, hogy a költségigény sokszor magasabb, mint professzionális szakemberek bevonása esetén.

Furcsa ugyanakkor, hogy a dolgozók valós teljesítményét nem csupán a kis- és közepes vállalkozásoknál, hanem még a nagyvállalatoknál sem mindenhol mérik (a kutatásban résztvevők 63 százaléka működtet csupán teljesítményértékelési rendszert). Ami ennél érdekesebb, hogy csak kevesen kötik össze azt az ösztönzési rendszerekkel.

A béren kívüli juttatások terén évről-évre növekszik az azt cafeteria rendszer keretében nyújtók száma, akárcsak az egy főre eső keretösszeg (233 ezer forint). E terjedésnek azonban épp a tanulmány készítése idején igyekszik a gazdasági kormányzat keményen gátat szabni az adóztatás bevezetésével.

Márpedig szinte minden szervezet nyújt béren kívüli juttatásként étkezési hozzájárulást munkatársainak, ahogy örvendetes mértékben növekedett az elmúlt időszakban a munkába járás térítése, az üdülési támogatás vagy akár az oktatások támogatása is.