Az uszodatechnikával foglalkozó, közel 3 milliárd forint éves árbevételű Temperónál beépült a munkába az internethasználat. E-mailben kommunikálnak szinte minden partnerükkel, és egyre több megrendelés is a honlapjukra fut be.

Amikor azt mondjuk: számítógép, az emberek többségének a szürke dobozos PC jut eszébe. Holott számítógépek milliói veszik körül, szinte láthatatlanul, az általunk használt teret, a környezetbe – például mobiltelefonokba, autókba, kamerákba, szórakoztató elekt-ronikai és háztartási készülékekbe, ipari rendszerekbe, épületekbe – beépülve. Láthatatlan, de annál aktívabb jelenlétüknek – közremûködésüknek – köszönhetõ, ha az autó a rosszul megválasztott sebesség dacára nem sodródik ki a kanyarban, vagy ha az elbóbiskoló vezetõt éles hang figyelmezteti arra, hogy átlépte a felezővonalat, illetve, hogy vasúti kereszteződéshez közeledik.

 

Rossz döntéseinket már ma is számos helyzetben segítenek korrigálni a környezetünkben működő számítástechnikai rendszerek – amilyen az ESR (elekt-ronikus kipörgésgátló) vagy az ABS (au-tomatikus fékerő-szabályozó rendszer). A többé-kevésbé elterjedt megoldások közé tartoznak az intelligens otthon olyan kellékei, mint a (mobil)telefonról vezérelhető redőnyök, kapuk, világítás- és fűtésszabályozók, a központi időzítés szerint ki- vagy bekapcsoló háztartási gépek, az internetes rendelésre felkészített hűtőszekrények vagy az intelligens épületek komplex vezérlőrendszerei.

Egy modern, jól felszereltnek számító háztartás elektromos berendezései – tv(k), videomagnó, asztali dvd-felvevő, rádiók, cd- vagy dvd-lejátszók, erősítők, hangszórók, tévére kapcsolható játékkonzolok, hordozható digitális zene- és/vagy filmlejátszók, asztali vagy hordozható számítógép(ek), mobiltelefonok, PDA(-k) – funkcionalitása és az általuk felhasznált erőforrások között nem kevés átfedés van. Cd-k és dvd-k lejátszására az asztali készülék mellett a számítógép is alkalmas; a digitális zenék hall-gathatók a számítógépen és a hordozható lejátszón; kiegészítő kártyával még tévéadások is nézhetők (és rögzíthetők) a PC-n; videoklipek és bizonyos műsorok nemcsak a kábelen, hanem az interneten keresztül is érkezhetnek; a digitális fényképek a számítógép mellett a tévékészüléken is megtekinthetők.

E többszörös funkcionalitások kihasználásához bizonyos esetekben csak az adathordozót kell átvinni egyik eszközből a másikba, máskor viszont közvetlen kapcsolatot kell teremteni a készülékek között. Nem véletlenül merült fel az igény az eszközök és rendszerek egyszerűsítésére, integrációjára. Legkorábban és leglátványosabban a szórakoztató funkciók terén indult el ez a folyamat: a szórakoztató elektronikai és számítógépes eszközök egyre több mindenben hasonlítanak egymásra, egyre több funkciót vesznek át a másikból – gondoljunk például a merevlemezzel felszerelt asztali dvd-felvevőkre vagy mp3-lejátszókra.

Ugyan akkor az informatikai gyártók sem tétlenkednek: egyes multimédiás számítógépek már az otthoni szórakoztató központ szerepét igyekeznek betölteni. Meglehet, egyelõre az adott elemekbõl indulnak ki a fejlesztõk, ám a jövõ ennél jóval „tágasabb”.

Ing és gomb
A mobiltelefonok és a hordozható számítógépek elterjedése a mobilitást mint független tulajdonságot „adta hozzá” a már jól bevált eszközökhöz. Noha – a szakemberek jóslatait beteljesítve – mindkét oldalról megindult az azonos technológiát használó eszközök konver-genciája a közös termék felé, és megjelentek a kommunikátor típusú tele-fonok, illetve a telefonnal ellátott kéziszámítógépek, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra – mondja Élõ Gábor, a gyõri Széchenyi István Egyetem docense, az Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport vezetõje.

Újabban a szórakoztató elektronika digitális termékei is beálltak a sorba, és kibontakozni látszik az a folyamat, amely elvezethet az „egy termék”-hez. De ez a termék már nem fog hasonlítani a ma ismert mobiltelefonhoz, számítógéphez, videokamerához, és nem ezek látványosan egybeépített halmaza lesz, mint a vajmi kevés sikert aratott tv-vel egybeépített videó- vagy dvd-lejátszó. Sokkal inkább a felhasználó igényeit adaptívan kiszolgáló személyi eszköz lesz, amelyet legföljebb hagyománytiszteletbõl fogunk „telefonkamerakomputer”-nek nevezni.

Egyik legfontosabb jellemzõje, az adaptivitás azt jelenti, hogy a leginkább használt funkció válik dominánssá, például ha mindennap készítünk vele képet, akkor egy hét után már bekapcsoláskor kamera-üzemmódba áll, de ha minden reggel híreket hallgatunk rajta, rádióként fog köszönteni bennünket, és így tovább. A létrejövõ eszköznek két kulcstechnológiája lesz, az egyik a megjelenítõ, a másik a mûködtetõ szoftver-platform. Legelõször OLED technológiájú 7 inch körüli színes képernyõvel és MacroMedia Flash platformmal fognak ilyen eszközök megjelenni – kockáztat meg egy jóslatot Élõ Gábor.

Szerinte a fejlõdés következõ lépésében már el fog tûnni minden olyan rész-egység, amit most számítógép-alkatrészként ismerünk, és valódi láthatatlanul beépített „okos” eszköz társul az emberhez. A szövetként is használható kijelzõ (és nem fordítva!), a gombként is hasz-nálható egér, hangszóró és mikrofon lehetõvé teszi, hogy akinek inge, „az vegye magára” ambiens számítógépét is, bár egy ideig a nyaknál lévõ címke (ami valójában processzor+akkumulátor) kicsit még vastagabb lesz a mostaninál.

Mûrepülés – csak világosban

Persze a technika újdonságainak lépésrõl lépésre kell meghódítaniuk a felhasználókat. Így volt ez a mobiltelefonokkal is, amelyeket ma már nemigen tudunk nélkülözni, még ha olykor fogadkozunk is, hogy az elsõk között válnánk meg a „digitális póráztól”, ha tehetnénk. Vannak azután olyan, egyébként korszerûnek mondott megoldások, amelyek éppen a legnagyobb szükség idején hagynak cserben. Ilyen lehet egy kerámia fõzõlapos tûzhely szenzoros kapcsolója. Besenyei Péter mûrepülõvilágbajnok kis híján kénytelen volt lemondani a baráti társaságnak készülõ ebédet a szenzor hirtelen támadt „érzéketlensége” miatt.

 

Nagyszerû elõnyei lehetnek egy érzékelõkkel, önmûködõ készülékekkel teli háznak mindaddig, amíg nem jön egy áramszünet, amitõl minden megbolondul – érzékelteti a digitális világ sérülékenységét a sportember. A mûrepülõgépekben azonban nem csupán ezért keresnénk hiába érzékeny informatikai eszkzöket. Az analóg kijelzõk könnyen, gyorsan áttekinthetõk, nem kell idõt tölteni a számok értelmezésével, mint az utasszállító gépek pilótáinak – mondja. Igaz, a mûrepülõk viszont nem repülnek éjszaka vagy rossz látási körül-mények között, ezért legföljebb GPS-t, a motor, az olaj, a kimenõ gáz hõmérsékletét analizáló készüléket használnak. Többre sem hely, sem szükség nincsen, már csak azért sem, mert a mûrepülõ-gépeknél nem a motorteljesítmény, hanem a biztonság az elsõ, ezért aztán a mûködési adatokat sem kell percrõl percre analizálni, mint a Forma1-es versenyautókét. Ugyanakkor jellemzõ bürokratikus elõírás, hogy átesésjelzõ készüléket a sportrepülõgépekbe is be kell építeni, amit a pilóták persze kikapcsolnak, máskülönben örökké a fülükbe sipítana – jegyzi meg Besenyei Péter.

A mûszeres repülést külön meg kell tanulni – magyarázza a más gépeken is gyakorlatot szerzett sportrepülõ –: egy felhõn átrepülve a pilóta könnyen elve-szítheti irányérzékét, és ilyenkor csak a (mellesleg a biztonság érdekében rendszerint duplikált) mûszerek segítenek. Utasként viszont sokszor gondol arra, ki vezeti a gépet, mert – mint mondja – egy-egy technikai hibát ki lehet védeni, egy rossz döntést, emberi mulasztást azonban nem.

A jövõ ma

Ahogyan az autók – olykor helyettünk döntõ – fedélzeti számítógépeihez vagy a mindenhol elérhetõvé tevõ mobiltelefonokhoz alkalmazkodtunk, alkalmazkodni fogunk az automatizált otthon kellékeihez is. Kénytelenek leszünk, hiszen a korábban szigorúan elkülönülõ iparágként kezelt fogyasztói elektronika, mobilkommunikáció, személyi számítógépes és lakásautomatizációs ipar – amelyek mindegyikének megvannak a maga kulcsszereplõi a maguk üzleti terveivel és szabványosítási elképzeléseivel – a jövõben aligha járhatnak egyedül a maguk választotta úton. Mindössze néhány olyan példa akad – mint a PDA-k, az okostelefonok vagy a médiacenterek –, amelyeknél különbözõ területek fejlesztései találkoznak. A behálózott otthon esetében azon-ban – szögezi le a tucatnyinál több szereplõt összefogó uniós projekt, az IST 004182 forgatókönyve – az egyazon hálózatra csatlakozó eszközök már nem önálló területekhez tartoznak.

 

A ház közös információs bázisán mûködõ berendezések képesek megjósolni a felhasználó cselekedeteit, illetve segíteni tevékenységét, önmûködõen reagálni a biztonságukat érintõ eseményekre – és a felhasználónak sem okozhat nehézséget az átprogramozásuk.

A piackutatók máris nagy lehetõséget látnak a behálózott otthonokban. A Cahner’s InStat Group 1,4 milliárd dolláros egyesült államokbeli piacról, a Park Associates 32 millió, 2006-ban 125 millió behálózott amerikai otthonról beszél. Európában – állítja a Datamonitor – a behálózott háztartások átlagosan évi 360 eurót költenek e-otthoni szolgáltatásokra, nem számítva az infrastruktúrát, eszköz- és szoftverköltségeket. A Gartner Dataquestnél 25 millióra becsülik a többé-kevésbé behálózott európai otthonok számát, vagyis az elektronikus otthonhoz fûzõdõ szolgáltatások éves piaca 10 milliárd euróra tehetõ. A lényegében szórakoztatás-központú hálózati kiépítés miatt az elemzõk egyöntetûen a szórakoztató elektronikai és PC-ipar közeledését jósolják. A Strategis Group jóslata szerint 2006-ban a szélessávú kapcsolattal rendelkezõ otthonok 80 százaléka otthoni automatikával is rendelkezni fog – ami a két terület további közeledését vetíti elõre.

Csakhogy – ismerik el a szakértõk – a behálózott otthon megvalósításához konzisztens keretekre volna szükség. Az eszközök, az infrastruktúra és a szolgáltatások kialakítása és használata nem könnyû, ráadásul vonzó szolgáltatásból is kevés van, ezért viszonylag kevesen szánják el magukat komplex rendszer megvalósítására. Ehhez járul a magas ár – igaz, a piackutatók a felhasználószám növekedésével párhuzamosan látványos árcsökkenésekkel számolnak.

Sokkal vonzóbbá kell tenni az otthoni rendszereket a végfelhasználóknak – szögezik le az Amigo projekt gazdái.

Nos, látványos szolgáltatásokban el-méletileg nincs hiány. Az intelligens otthon lakója nem a zsebébõl elõhalászott médialejátszón, hanem az azzal automatikusan összekapcsolódó hifin hallgat zenét, a PDA-n hazavitt dokumentumokat a dolgozószoba vagy a nappali síkképernyőjén olvassa, és persze a kamerájával rögzített képeket, videófelvételeket sem a parányi kijelzőn nézi meg. Az otthoni PC számítási kapacitása tolmácsolásra is felhasználható: a beszédfelismerő program végzi el a munka dandárját a csekély intelligenciájú webkamera helyett, amelynek már csak a közvetítés feladata marad. A

zt azonban a tavaly szeptemberben indult és 42 hónapos lefutású Amigo projekt szakemberei is elismerik: efféle megoldásokhoz mindenekelőtt nyílt szabványok szerint működő, sőt együttműködő rendszerekre és megfelelő szolgáltatásokra van szükség. Bár a folyó kutatási projektek termékstádiumban lévő eszközökről is beszámolnak, egyelőre megoldatlan kérdések, a megcélzott víziótól meglehetősen távol álló termékek jellemzik a helyzetet – vallja Paller Gábor, a budapesti Nokia Kutatóközpont vezetõ kutatója.

Névkérdés
Egyesek mindenhol jelenlévõ számítógépekrõl, mások környezeti intelligenciáról beszélnek, a Nokia szakembere szerint azonban a különbség inkább csak a megközelítésben van: míg a számítógép mindenhol (ubiquitous computing) vízió azt emeli ki, hogy számítógépet építenek mindenbe, a környezeti intelligencia (ambient computing) szószólói arra teszik a hangsúlyt, hogy a környezetünkkel való kapcsolat során a legváratlanabb helyeken találkozunk számítógépekkel. Az elõbbi tehát inkább mûszaki, az utóbbi pedig az ember szemszögébõl közelíti a kérdést, de a problémák, megközelíté-sek, kutatási irányok és a javasolt mûszaki megoldások kísértetiesen hasonlóak.

Ám akár mûszaki, akár felhasználói oldalról közelítjük meg, ezek a kutatás-fejlesztési irányok stratégiai jelentõségûek. Számos világcég tartja fontosnak a környezeti számítástechnikával kapcsolatos kutatásokat és termékeket, de stratégiai fontosságúnak értékelte ezt a területet a Nagy-Britannia IT-piaci lehetõségeit elemzõ 2002-es Wade-jelentés és az Európai Unió 6. keretprogramjának Információs Társadalom Fõirányáról szóló Information Society Technologies (IST) 3 is.

Okos por

A környezeti számítástechnika alapvetõen megváltoztatja a számítástechnikai rendszerek mûködését és felépítését. Nem kisebb változásról van szó, mint amilyen a mainframe-korszak lezárultával köszöntött ránk; amikor a nagyszámítógépet hálózatba kötött személyi számítógépek váltották föl. Ezúttal – az egyik vízió szerint – a PC-k fogják átadni a helyüket viszonylag szerény képességû, specializált elemekbõl összeálló, virtuális számítógépeknek. A kevésbé radikális vízió szerint a nagyobb teljesítményû integrált számítógépek – PC-k, PDA-k – szerepe megmarad, de mintegy kiterjednek a környezeti intelligens eszközökkel.

 

Minthogy a változások a számítógépes rendszerek összes rétegét érintik, a kutatás-fejlesztés és gyártás szinte minden szintjén remek lehetõségek nyílnak – vallja Paller Gábor.Ugyanakkor úgy véli: a jól kitalált „killer application” kis vállalkozásból is óriási hasznot generálhat, igaz, a terület kiforratlansága miatt a bukás esélye is nagy.

A már lezárult projektek közé tartozik az EU 5-ös keretprogramja által finanszírozott Ambiesense, amelynél környezti szenzorok kommunikálnak a mobileszközökkel, például mobiltelefonokkal. A környezeti információkat mérő, vezetéknélküli kapcsolaton begyűjtő és továbbító mobileszközök a begyűjtött információ alapján megváltoztatják viselkedésüket – alkalmazkodnak a felhasználói kontextushoz –, a felhasználó pedig kereshet a kontextusok között. Például a turista a nevezetes látnivalóval kapcsolatos szenzorokat kereshet, és megnézheti az azok által nyújtott adatokat.

Ugyancsak szerepelt az 5-ös keretprogramban, de a 6-osban is folytatódik az „eltűnő számítógép” (disappearing com-puter). A koncepció szerint az eddigi integrált számítógép helyét a környezet intelligens elemeinek együttese veszi át, ami teljesen új felhasználói interakciókhoz vezethet. Magát a „számítógépet” az együttműködő komponensek együttese definiálja, amely gyorsan változhat is: például a nálunk lévő adattár részévé válhat az elosztott számítógépnek, amíg a közelében tartózkodunk.

Ambient Assisted Living néven fut a 6-os keretprogramban a cselekvőképességükben korlátozott idős, beteg, fogyatékos emberek életminőségét javítani hivatott „elektronikus támogatás” (e-inclusion) kezdeményezés.

A környezeti számítástechnika teendője ebben az esetben az, hogy ellenőrizze az idősek egészségi állapotát, segítsen kompenzálni a gyenge látást vagy hallást, mentesítse a felhasználókat a rájuk háruló terhes, ismétlődő feladatok (például a bevásárlás) alól.

Egyenlőre az intelligens eszközök – azaz a háztartásban amúgy is meglévõ számítógépek akadálytalan együttmûködésének megvalósítását – célozza az EU 6-os keretprogramjában futó Amigo projekt. Az elõzõ számunkban részletesen bemutatott intelligens otthon koncepciója két új felhasználói élményt tûz ki célul: hogy az „otthonunkat” (például könyveinket, képeinket, zenéinket) magunkkal vihessük, és hogy otthonunkból sokféle módon – például tévén, számítógépen, telefonon – érhessük el saját tartalmainkat.

Elsõ lépésként a környezeti számítástechnika megvalósítása felé, az Amigo a sokféle intelligens eszköz interoperabilitását tûzte ki célul. Távolabbra tekintve azonban a kutatók radikális változásokat vázolnak fel. Elképzeléseik között újszerû kommunikációs csatornák (a rövidtávú rádiós kommunikáció mellett az elektromos hálózat és az emberi test), szenzorok tömegei alkotta ad hoc hálózatok (újrakon.gurálható lapkák, a tapétába építhető „okos por”) és például pont–pont protokollok szerepelnek; az eddig domináns internet protokoll (IP) jelentősége viszont csökken.

Személyes környezet

Miközben a mûszaki szakemberek még az ambiens és a mindenütt jelenlévõ számítástechnika elnevezés különbségein birkóznak egymással, a társadalomkutatók a várható radikális változásokra hívják fel a figyelmet, mondván: az ambiens intelligencia (AmI) nem más, mint az információs társadalom szolgáltatásainak bárki számára, bárhol, bármilyen eszközzel való elérhetősége.

 

A minket körülvevő tárgyi világba észrevétlenül integrálódó eszközök felé közeledve jól látszik, hogy a humanizáltabb, emberközpontúbb, hatékonyabb, a cselekvést és a kapcsolatteremtést jobban szolgáló környezet már nemcsak vízió, hanem kezdődő valóság: univerzális tranzakciós és tudáskörnyezet formálódik – mondja Z. Karvalics László, a BME GTK Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék vezetõje. Bár persze szó sincs arról, hogy a társadalmi problémák megoldásának régóta keresett gyógyírja volna, mindez az emberi munkavégzés és együttélés új paradigmáját jelentheti, amelyik a korábbi, eszköz- és intézményközpontú megközelítések után ismét az egyént helyezi a középpontba.

Az új kutatási terület fontosságát szemlélteti például a Salzburgi Egyetem ku-tatóközpontjának kutatási tématérképe, amelyen az ambiens intelligenciát olyan horderejû kutatási kérdésekkel tekintik azonos nagyságrendûnek, mint az e-társadalom, az e-kereskedelem vagy az emberszámítógép kapcsolat – emlékeztet Z. Karvalics László. Az ambiens intelligencia kérdéskörét megtalálta magá-nak a nemzeti stratégiatervezés szakiro-dalma is – mondja. Nem véletlen, hogy a technológia társadalmi adaptációjában élenjáró Dél-Korea információs társada-lom kutatóintézetében született meg az a tanulmány (Ubiquitous Computing in National Strategy), amely a fogyasztói és szervezeti igények, valamint a társadalmi és kulturális szempontok vizsgálata felé tereli a kutatásokat. A Hitachi kutatói például azt vizsgálják, miképpen teremthetõ egyensúly, harmónia, ha a számítógépközéppont körül a bizalom, az együttmûködés és az elõrevivõ teljesítmény háromszöge adja az értelmezési keretet.

A ruhát, az otthont és a családi autót magában foglaló és a munkavégzés, a szórakozás, a kommunikáció, a kormányzattal való kapcsolattartás és az egészség-monitoring különbözõ alrendszereit integráló PAN (personal area networks) tere is tovább tágul, hiszen a munkahelyek, a közhivatalok és a szabadidõ eltöltésének kulcsintézményei is mindinkább PAN-konformmá válnak – jósolja az ITTK vezetõje. Az összetettség – és az egyre több „elrejtett réteg” – azonban nem akadálya, hanem mindinkább „kihordója” a teljesen átalakuló eszközkörnyezet „humanizálásának”.

 

Az uszodatechnikával foglalkozó, közel 3 milliárd forint éves árbevételű Temperónál beépült a munkába az internethasználat. E-mailben kommunikálnak szinte minden partnerükkel, és egyre több megrendelés is a honlapjukra fut be.

Amikor azt mondjuk: számítógép, az emberek többségének a szürke dobozos PC jut eszébe. Holott számítógépek milliói veszik körül, szinte láthatatlanul, az általunk használt teret, a környezetbe – például mobiltelefonokba, autókba, kamerákba, szórakoztató elekt-ronikai és háztartási készülékekbe, ipari rendszerekbe, épületekbe – beépülve. Láthatatlan, de annál aktívabb jelenlétüknek – közremûködésüknek – köszönhetõ, ha az autó a rosszul megválasztott sebesség dacára nem sodródik ki a kanyarban, vagy ha az elbóbiskoló vezetõt éles hang figyelmezteti arra, hogy átlépte a felezővonalat, illetve, hogy vasúti kereszteződéshez közeledik.

 

Rossz döntéseinket már ma is számos helyzetben segítenek korrigálni a környezetünkben működő számítástechnikai rendszerek – amilyen az ESR (elekt-ronikus kipörgésgátló) vagy az ABS (au-tomatikus fékerő-szabályozó rendszer). A többé-kevésbé elterjedt megoldások közé tartoznak az intelligens otthon olyan kellékei, mint a (mobil)telefonról vezérelhető redőnyök, kapuk, világítás- és fűtésszabályozók, a központi időzítés szerint ki- vagy bekapcsoló háztartási gépek, az internetes rendelésre felkészített hűtőszekrények vagy az intelligens épületek komplex vezérlőrendszerei.

Egy modern, jól felszereltnek számító háztartás elektromos berendezései – tv(k), videomagnó, asztali dvd-felvevő, rádiók, cd- vagy dvd-lejátszók, erősítők, hangszórók, tévére kapcsolható játékkonzolok, hordozható digitális zene- és/vagy filmlejátszók, asztali vagy hordozható számítógép(ek), mobiltelefonok, PDA(-k) – funkcionalitása és az általuk felhasznált erőforrások között nem kevés átfedés van. Cd-k és dvd-k lejátszására az asztali készülék mellett a számítógép is alkalmas; a digitális zenék hall-gathatók a számítógépen és a hordozható lejátszón; kiegészítő kártyával még tévéadások is nézhetők (és rögzíthetők) a PC-n; videoklipek és bizonyos műsorok nemcsak a kábelen, hanem az interneten keresztül is érkezhetnek; a digitális fényképek a számítógép mellett a tévékészüléken is megtekinthetők.

E többszörös funkcionalitások kihasználásához bizonyos esetekben csak az adathordozót kell átvinni egyik eszközből a másikba, máskor viszont közvetlen kapcsolatot kell teremteni a készülékek között. Nem véletlenül merült fel az igény az eszközök és rendszerek egyszerűsítésére, integrációjára. Legkorábban és leglátványosabban a szórakoztató funkciók terén indult el ez a folyamat: a szórakoztató elektronikai és számítógépes eszközök egyre több mindenben hasonlítanak egymásra, egyre több funkciót vesznek át a másikból – gondoljunk például a merevlemezzel felszerelt asztali dvd-felvevőkre vagy mp3-lejátszókra.

Ugyan akkor az informatikai gyártók sem tétlenkednek: egyes multimédiás számítógépek már az otthoni szórakoztató központ szerepét igyekeznek betölteni. Meglehet, egyelõre az adott elemekbõl indulnak ki a fejlesztõk, ám a jövõ ennél jóval „tágasabb”.

Ing és gomb
A mobiltelefonok és a hordozható számítógépek elterjedése a mobilitást mint független tulajdonságot „adta hozzá” a már jól bevált eszközökhöz. Noha – a szakemberek jóslatait beteljesítve – mindkét oldalról megindult az azonos technológiát használó eszközök konver-genciája a közös termék felé, és megjelentek a kommunikátor típusú tele-fonok, illetve a telefonnal ellátott kéziszámítógépek, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra – mondja Élõ Gábor, a gyõri Széchenyi István Egyetem docense, az Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport vezetõje.

Újabban a szórakoztató elektronika digitális termékei is beálltak a sorba, és kibontakozni látszik az a folyamat, amely elvezethet az „egy termék”-hez. De ez a termék már nem fog hasonlítani a ma ismert mobiltelefonhoz, számítógéphez, videokamerához, és nem ezek látványosan egybeépített halmaza lesz, mint a vajmi kevés sikert aratott tv-vel egybeépített videó- vagy dvd-lejátszó. Sokkal inkább a felhasználó igényeit adaptívan kiszolgáló személyi eszköz lesz, amelyet legföljebb hagyománytiszteletbõl fogunk „telefonkamerakomputer”-nek nevezni.

Egyik legfontosabb jellemzõje, az adaptivitás azt jelenti, hogy a leginkább használt funkció válik dominánssá, például ha mindennap készítünk vele képet, akkor egy hét után már bekapcsoláskor kamera-üzemmódba áll, de ha minden reggel híreket hallgatunk rajta, rádióként fog köszönteni bennünket, és így tovább. A létrejövõ eszköznek két kulcstechnológiája lesz, az egyik a megjelenítõ, a másik a mûködtetõ szoftver-platform. Legelõször OLED technológiájú 7 inch körüli színes képernyõvel és MacroMedia Flash platformmal fognak ilyen eszközök megjelenni – kockáztat meg egy jóslatot Élõ Gábor.

Szerinte a fejlõdés következõ lépésében már el fog tûnni minden olyan rész-egység, amit most számítógép-alkatrészként ismerünk, és valódi láthatatlanul beépített „okos” eszköz társul az emberhez. A szövetként is használható kijelzõ (és nem fordítva!), a gombként is hasz-nálható egér, hangszóró és mikrofon lehetõvé teszi, hogy akinek inge, „az vegye magára” ambiens számítógépét is, bár egy ideig a nyaknál lévõ címke (ami valójában processzor+akkumulátor) kicsit még vastagabb lesz a mostaninál.

Mûrepülés – csak világosban

Persze a technika újdonságainak lépésrõl lépésre kell meghódítaniuk a felhasználókat. Így volt ez a mobiltelefonokkal is, amelyeket ma már nemigen tudunk nélkülözni, még ha olykor fogadkozunk is, hogy az elsõk között válnánk meg a „digitális póráztól”, ha tehetnénk. Vannak azután olyan, egyébként korszerûnek mondott megoldások, amelyek éppen a legnagyobb szükség idején hagynak cserben. Ilyen lehet egy kerámia fõzõlapos tûzhely szenzoros kapcsolója. Besenyei Péter mûrepülõvilágbajnok kis híján kénytelen volt lemondani a baráti társaságnak készülõ ebédet a szenzor hirtelen támadt „érzéketlensége” miatt.

 

Nagyszerû elõnyei lehetnek egy érzékelõkkel, önmûködõ készülékekkel teli háznak mindaddig, amíg nem jön egy áramszünet, amitõl minden megbolondul – érzékelteti a digitális világ sérülékenységét a sportember. A mûrepülõgépekben azonban nem csupán ezért keresnénk hiába érzékeny informatikai eszkzöket. Az analóg kijelzõk könnyen, gyorsan áttekinthetõk, nem kell idõt tölteni a számok értelmezésével, mint az utasszállító gépek pilótáinak – mondja. Igaz, a mûrepülõk viszont nem repülnek éjszaka vagy rossz látási körül-mények között, ezért legföljebb GPS-t, a motor, az olaj, a kimenõ gáz hõmérsékletét analizáló készüléket használnak. Többre sem hely, sem szükség nincsen, már csak azért sem, mert a mûrepülõ-gépeknél nem a motorteljesítmény, hanem a biztonság az elsõ, ezért aztán a mûködési adatokat sem kell percrõl percre analizálni, mint a Forma1-es versenyautókét. Ugyanakkor jellemzõ bürokratikus elõírás, hogy átesésjelzõ készüléket a sportrepülõgépekbe is be kell építeni, amit a pilóták persze kikapcsolnak, máskülönben örökké a fülükbe sipítana – jegyzi meg Besenyei Péter.

A mûszeres repülést külön meg kell tanulni – magyarázza a más gépeken is gyakorlatot szerzett sportrepülõ –: egy felhõn átrepülve a pilóta könnyen elve-szítheti irányérzékét, és ilyenkor csak a (mellesleg a biztonság érdekében rendszerint duplikált) mûszerek segítenek. Utasként viszont sokszor gondol arra, ki vezeti a gépet, mert – mint mondja – egy-egy technikai hibát ki lehet védeni, egy rossz döntést, emberi mulasztást azonban nem.

A jövõ ma

Ahogyan az autók – olykor helyettünk döntõ – fedélzeti számítógépeihez vagy a mindenhol elérhetõvé tevõ mobiltelefonokhoz alkalmazkodtunk, alkalmazkodni fogunk az automatizált otthon kellékeihez is. Kénytelenek leszünk, hiszen a korábban szigorúan elkülönülõ iparágként kezelt fogyasztói elektronika, mobilkommunikáció, személyi számítógépes és lakásautomatizációs ipar – amelyek mindegyikének megvannak a maga kulcsszereplõi a maguk üzleti terveivel és szabványosítási elképzeléseivel – a jövõben aligha járhatnak egyedül a maguk választotta úton. Mindössze néhány olyan példa akad – mint a PDA-k, az okostelefonok vagy a médiacenterek –, amelyeknél különbözõ területek fejlesztései találkoznak. A behálózott otthon esetében azon-ban – szögezi le a tucatnyinál több szereplõt összefogó uniós projekt, az IST 004182 forgatókönyve – az egyazon hálózatra csatlakozó eszközök már nem önálló területekhez tartoznak.

 

A ház közös információs bázisán mûködõ berendezések képesek megjósolni a felhasználó cselekedeteit, illetve segíteni tevékenységét, önmûködõen reagálni a biztonságukat érintõ eseményekre – és a felhasználónak sem okozhat nehézséget az átprogramozásuk.

A piackutatók máris nagy lehetõséget látnak a behálózott otthonokban. A Cahner’s InStat Group 1,4 milliárd dolláros egyesült államokbeli piacról, a Park Associates 32 millió, 2006-ban 125 millió behálózott amerikai otthonról beszél. Európában – állítja a Datamonitor – a behálózott háztartások átlagosan évi 360 eurót költenek e-otthoni szolgáltatásokra, nem számítva az infrastruktúrát, eszköz- és szoftverköltségeket. A Gartner Dataquestnél 25 millióra becsülik a többé-kevésbé behálózott európai otthonok számát, vagyis az elektronikus otthonhoz fûzõdõ szolgáltatások éves piaca 10 milliárd euróra tehetõ. A lényegében szórakoztatás-központú hálózati kiépítés miatt az elemzõk egyöntetûen a szórakoztató elektronikai és PC-ipar közeledését jósolják. A Strategis Group jóslata szerint 2006-ban a szélessávú kapcsolattal rendelkezõ otthonok 80 százaléka otthoni automatikával is rendelkezni fog – ami a két terület további közeledését vetíti elõre.

Csakhogy – ismerik el a szakértõk – a behálózott otthon megvalósításához konzisztens keretekre volna szükség. Az eszközök, az infrastruktúra és a szolgáltatások kialakítása és használata nem könnyû, ráadásul vonzó szolgáltatásból is kevés van, ezért viszonylag kevesen szánják el magukat komplex rendszer megvalósítására. Ehhez járul a magas ár – igaz, a piackutatók a felhasználószám növekedésével párhuzamosan látványos árcsökkenésekkel számolnak.

Sokkal vonzóbbá kell tenni az otthoni rendszereket a végfelhasználóknak – szögezik le az Amigo projekt gazdái.

Nos, látványos szolgáltatásokban el-méletileg nincs hiány. Az intelligens otthon lakója nem a zsebébõl elõhalászott médialejátszón, hanem az azzal automatikusan összekapcsolódó hifin hallgat zenét, a PDA-n hazavitt dokumentumokat a dolgozószoba vagy a nappali síkképernyőjén olvassa, és persze a kamerájával rögzített képeket, videófelvételeket sem a parányi kijelzőn nézi meg. Az otthoni PC számítási kapacitása tolmácsolásra is felhasználható: a beszédfelismerő program végzi el a munka dandárját a csekély intelligenciájú webkamera helyett, amelynek már csak a közvetítés feladata marad. A

zt azonban a tavaly szeptemberben indult és 42 hónapos lefutású Amigo projekt szakemberei is elismerik: efféle megoldásokhoz mindenekelőtt nyílt szabványok szerint működő, sőt együttműködő rendszerekre és megfelelő szolgáltatásokra van szükség. Bár a folyó kutatási projektek termékstádiumban lévő eszközökről is beszámolnak, egyelőre megoldatlan kérdések, a megcélzott víziótól meglehetősen távol álló termékek jellemzik a helyzetet – vallja Paller Gábor, a budapesti Nokia Kutatóközpont vezetõ kutatója.

Névkérdés
Egyesek mindenhol jelenlévõ számítógépekrõl, mások környezeti intelligenciáról beszélnek, a Nokia szakembere szerint azonban a különbség inkább csak a megközelítésben van: míg a számítógép mindenhol (ubiquitous computing) vízió azt emeli ki, hogy számítógépet építenek mindenbe, a környezeti intelligencia (ambient computing) szószólói arra teszik a hangsúlyt, hogy a környezetünkkel való kapcsolat során a legváratlanabb helyeken találkozunk számítógépekkel. Az elõbbi tehát inkább mûszaki, az utóbbi pedig az ember szemszögébõl közelíti a kérdést, de a problémák, megközelíté-sek, kutatási irányok és a javasolt mûszaki megoldások kísértetiesen hasonlóak.

Ám akár mûszaki, akár felhasználói oldalról közelítjük meg, ezek a kutatás-fejlesztési irányok stratégiai jelentõségûek. Számos világcég tartja fontosnak a környezeti számítástechnikával kapcsolatos kutatásokat és termékeket, de stratégiai fontosságúnak értékelte ezt a területet a Nagy-Britannia IT-piaci lehetõségeit elemzõ 2002-es Wade-jelentés és az Európai Unió 6. keretprogramjának Információs Társadalom Fõirányáról szóló Information Society Technologies (IST) 3 is.

Okos por

A környezeti számítástechnika alapvetõen megváltoztatja a számítástechnikai rendszerek mûködését és felépítését. Nem kisebb változásról van szó, mint amilyen a mainframe-korszak lezárultával köszöntött ránk; amikor a nagyszámítógépet hálózatba kötött személyi számítógépek váltották föl. Ezúttal – az egyik vízió szerint – a PC-k fogják átadni a helyüket viszonylag szerény képességû, specializált elemekbõl összeálló, virtuális számítógépeknek. A kevésbé radikális vízió szerint a nagyobb teljesítményû integrált számítógépek – PC-k, PDA-k – szerepe megmarad, de mintegy kiterjednek a környezeti intelligens eszközökkel.

 

Minthogy a változások a számítógépes rendszerek összes rétegét érintik, a kutatás-fejlesztés és gyártás szinte minden szintjén remek lehetõségek nyílnak – vallja Paller Gábor.Ugyanakkor úgy véli: a jól kitalált „killer application” kis vállalkozásból is óriási hasznot generálhat, igaz, a terület kiforratlansága miatt a bukás esélye is nagy.

A már lezárult projektek közé tartozik az EU 5-ös keretprogramja által finanszírozott Ambiesense, amelynél környezti szenzorok kommunikálnak a mobileszközökkel, például mobiltelefonokkal. A környezeti információkat mérő, vezetéknélküli kapcsolaton begyűjtő és továbbító mobileszközök a begyűjtött információ alapján megváltoztatják viselkedésüket – alkalmazkodnak a felhasználói kontextushoz –, a felhasználó pedig kereshet a kontextusok között. Például a turista a nevezetes látnivalóval kapcsolatos szenzorokat kereshet, és megnézheti az azok által nyújtott adatokat.

Ugyancsak szerepelt az 5-ös keretprogramban, de a 6-osban is folytatódik az „eltűnő számítógép” (disappearing com-puter). A koncepció szerint az eddigi integrált számítógép helyét a környezet intelligens elemeinek együttese veszi át, ami teljesen új felhasználói interakciókhoz vezethet. Magát a „számítógépet” az együttműködő komponensek együttese definiálja, amely gyorsan változhat is: például a nálunk lévő adattár részévé válhat az elosztott számítógépnek, amíg a közelében tartózkodunk.

Ambient Assisted Living néven fut a 6-os keretprogramban a cselekvőképességükben korlátozott idős, beteg, fogyatékos emberek életminőségét javítani hivatott „elektronikus támogatás” (e-inclusion) kezdeményezés.

A környezeti számítástechnika teendője ebben az esetben az, hogy ellenőrizze az idősek egészségi állapotát, segítsen kompenzálni a gyenge látást vagy hallást, mentesítse a felhasználókat a rájuk háruló terhes, ismétlődő feladatok (például a bevásárlás) alól.

Egyenlőre az intelligens eszközök – azaz a háztartásban amúgy is meglévõ számítógépek akadálytalan együttmûködésének megvalósítását – célozza az EU 6-os keretprogramjában futó Amigo projekt. Az elõzõ számunkban részletesen bemutatott intelligens otthon koncepciója két új felhasználói élményt tûz ki célul: hogy az „otthonunkat” (például könyveinket, képeinket, zenéinket) magunkkal vihessük, és hogy otthonunkból sokféle módon – például tévén, számítógépen, telefonon – érhessük el saját tartalmainkat.

Elsõ lépésként a környezeti számítástechnika megvalósítása felé, az Amigo a sokféle intelligens eszköz interoperabilitását tûzte ki célul. Távolabbra tekintve azonban a kutatók radikális változásokat vázolnak fel. Elképzeléseik között újszerû kommunikációs csatornák (a rövidtávú rádiós kommunikáció mellett az elektromos hálózat és az emberi test), szenzorok tömegei alkotta ad hoc hálózatok (újrakon.gurálható lapkák, a tapétába építhető „okos por”) és például pont–pont protokollok szerepelnek; az eddig domináns internet protokoll (IP) jelentősége viszont csökken.

Személyes környezet

Miközben a mûszaki szakemberek még az ambiens és a mindenütt jelenlévõ számítástechnika elnevezés különbségein birkóznak egymással, a társadalomkutatók a várható radikális változásokra hívják fel a figyelmet, mondván: az ambiens intelligencia (AmI) nem más, mint az információs társadalom szolgáltatásainak bárki számára, bárhol, bármilyen eszközzel való elérhetősége.

 

A minket körülvevő tárgyi világba észrevétlenül integrálódó eszközök felé közeledve jól látszik, hogy a humanizáltabb, emberközpontúbb, hatékonyabb, a cselekvést és a kapcsolatteremtést jobban szolgáló környezet már nemcsak vízió, hanem kezdődő valóság: univerzális tranzakciós és tudáskörnyezet formálódik – mondja Z. Karvalics László, a BME GTK Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék vezetõje. Bár persze szó sincs arról, hogy a társadalmi problémák megoldásának régóta keresett gyógyírja volna, mindez az emberi munkavégzés és együttélés új paradigmáját jelentheti, amelyik a korábbi, eszköz- és intézményközpontú megközelítések után ismét az egyént helyezi a középpontba.

Az új kutatási terület fontosságát szemlélteti például a Salzburgi Egyetem ku-tatóközpontjának kutatási tématérképe, amelyen az ambiens intelligenciát olyan horderejû kutatási kérdésekkel tekintik azonos nagyságrendûnek, mint az e-társadalom, az e-kereskedelem vagy az emberszámítógép kapcsolat – emlékeztet Z. Karvalics László. Az ambiens intelligencia kérdéskörét megtalálta magá-nak a nemzeti stratégiatervezés szakiro-dalma is – mondja. Nem véletlen, hogy a technológia társadalmi adaptációjában élenjáró Dél-Korea információs társada-lom kutatóintézetében született meg az a tanulmány (Ubiquitous Computing in National Strategy), amely a fogyasztói és szervezeti igények, valamint a társadalmi és kulturális szempontok vizsgálata felé tereli a kutatásokat. A Hitachi kutatói például azt vizsgálják, miképpen teremthetõ egyensúly, harmónia, ha a számítógépközéppont körül a bizalom, az együttmûködés és az elõrevivõ teljesítmény háromszöge adja az értelmezési keretet.

A ruhát, az otthont és a családi autót magában foglaló és a munkavégzés, a szórakozás, a kommunikáció, a kormányzattal való kapcsolattartás és az egészség-monitoring különbözõ alrendszereit integráló PAN (personal area networks) tere is tovább tágul, hiszen a munkahelyek, a közhivatalok és a szabadidõ eltöltésének kulcsintézményei is mindinkább PAN-konformmá válnak – jósolja az ITTK vezetõje. Az összetettség – és az egyre több „elrejtett réteg” – azonban nem akadálya, hanem mindinkább „kihordója” a teljesen átalakuló eszközkörnyezet „humanizálásának”.