Időnként egészen komoly emberek is azt jósolják, hogy a történelem véget ér,
vagyis van egy pont, vagy inkább van egy kellően fejlett és rugalmas rendszer,
amiben a gazdaság és a társadalom örökké vagy legalábbis nagyon sokáig meg tud
maradni.
A történelem azonban fütyül az ilyen jóslatokra, és juszt is mindig kitalál valami
újat, ami néha nem is igazán új, hanem sajátos visszatérés egy korábbi állapothoz,
új köntösben és új tálalásban. De nem folytatom tovább a filozofálást, mert a
végén annyira belebonyolódom, hogy nem tudok kikászálódni belőle. Amit mondani
szeretnék, jóval egyszerűbb, vagy legalábbis annak látszik.
Az informatikai piac fejlődésével foglalkozó egyetemi órákon sokáig azt tanítottuk,
hogy történetileg két nagy korszak különböztethető meg: az első a vertikális,
a második a horizontális struktúrájú piacoké. Az első nagyjából a hetvenes évek
végéig tartott, a piac szerkezete pedig azért volt vertikális, mert nagy „vertikumok”,
vagyis mindenevő és mindent önállóan előállító informatikai cégek (pl. IBM, Wang)
versenyeztek egymással. Mivel a termékeik (chipek, gépek, perifériák, operációs
rendszerek, alkalmazói szoftverek stb.) nem voltak kompatibilisek egymással, a
felhasználó vagy az egyik tornyot választotta vagy a másikat, és ha egyszer döntött,
nem tudott, vagy csak nagyon drágán tudott váltani.
A piac azonban idővel szépen átalakult, a szerkezete horizontális lett, amiben
mindenki a maga szintjére koncentrál, a termékek pedig csereszabatossá váltak,
vagyis a felhasználó szabadon eldönthette, hogy kitől veszi az egyes elemeket,
és ha úri kedve úgy tartotta, az egész kicserélése nélkül átállhatott valami más
kombinációra. Mivel megszűntek a sajátos vertikális monopóliumok, a verseny intenzívebbé
vált, az árak rohamosan csökkentek, ami persze fölöttébb tetszett a fogyasztóknak,
az informatikai cégek pedig szívták a fogukat a gyors tömegcikkesedés miatt.
Úgy tűnt, a horizontális piac örökre legyőzte a vertikálist: vége a történelemnek,
legalábbis ebből a szempontból vége. Most azonban mit látunk? A vertikális piac
kezd erőre kapni. Legnagyobb zászlóshajója az Apple: a frissen piacra dobott iPad
egészen a régi vertikális piac szellemét idézi, amiről Steve Jobs cége igazából
soha nem mondott le. Megfigyelhetjük, milyen sok felhasználó hajlandó feláldozni
egy szép szeletet a választási szabadságából egy csúcsminőségű termék-szolgáltatás-együttes
érdekében.
A vertikális piac szelleme azonban másutt is kísért: a növekedési lehetőségeket
kereső nagy informatikai cégek egyre kevésbé tisztelik a korábbi határvonalakat,
egyre többet kalandoznak felfelé és lefelé az informatikai kazalban, és igyekeznek
megvetni a lábukat egy vagy több szinttel lejjebb vagy feljebb is. Úgy tűnik,
a vertikális és a horizontális struktúra csatája még nem dőlt el, a muníció nem
fogyott ki, a történelem nem ért véget.
Rövid hír egy gazdasági hetilap elején, fél oldal
sincs az egész. Hivatalos kormányzati adatok szerint Kínában 178 millió 60 évesnél
idősebb állampolgár élt 2009-ben. Számuk 2050-r...
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.