Ma: -4°CRészben felhős
Publicisztika
Az agyunk és a médium
2010. 07. 15. csütörtök 10:44

Stephen Colbert (igen, ő az a bizonyos Colbert, akiről majdnem hidat neveztek el Megyeren) meghívta televíziós műsorába Nicholas Carrt. Beszélgetős műfajról van szó: Colbert kérdez, kötözködik, humorizál, értetlenkedik, miközben a meghívott igyekszik valami komolyat is mondani, de azért veszi a lapot, és maga is megereszt néhány poént.

Most is így történt, Colbert és Carr jót dumáltak, Colbert tényleg vicces volt, Carr pedig okosakat mondott. Nem először találkoztak a stúdióban, egyikük sem lephette meg különösebben a másikat.

A meghívásra nyilván nem véletlenül került sor. Colbert minden bizonnyal tudja, hogy Carr provokatív dolgokat szokott mondani és írni. Gondoljunk csak a Harvard Business Review egykori szerkesztőjének első könyvére, aminek a mondanivalója a következő egyszerű logikára épült: (1) forrásként vagy eszközként tömegcikk nem adhat versenyelőnyt, (2) az információs technológia tömegcikké vált, (3) az információs technológia nem ad versenyelőnyt. Pár évvel ezelőtt, nem sokkal az internetes lufi kipukkanása után, amikor az egész IT szakma különösen érzékenyen reagált mindenre, egész sor nagy név szólalt meg különböző fórumokon pro és kontra. Carr kapott mindenfélét, dicséretet és elmarasztalást, virágot és buggyant paradicsomot; volt aki dicsérte, volt aki felületes amatőrnek nyilvánította.

Carr azóta két új könyvet írt, mindkettőt cikkek sorozata előzte meg. Colbert mostani meghívását a harmadik kötetnek köszönheti. Ebben azt állítja, hogy az internet és a világháló maradandó nyomokat hagy a gondolkodásunkban, sőt, az agyműködésünkben is. Ez nem meglepő és egyáltalán nem szokatlan – mondja Carr -, mert ez eddig minden nagyobb médiumváltásnál így történt.
A mögöttünk álló fél évezred legfontosabb médiuma a nyomtatott könyv volt. A könyv lineáris gondolatmenetre, elmélyültségre szoktatott, ennek megfelelően drótozta be az agyunkat. Agyunk ugyanis élő, fejlődő valami: a sokat használt kapcsolatok megerősödnek, a ritkábban vagy egyáltalán nem igénybe vettek meggyengülnek, elsorvadnak benne. A könyvek elmélyült, lineáris olvasásáról kezdünk leszokni, helyette viszont itt van a világhálón való szörfölés, az állandó ugrálás linkről linkre, a figyelem megosztása, az állandó „multitasking”.
Nekiülünk valaminek, de a linkek csábítóak, az érkező e-mailek beúsznak a képernyőnkre, jönnek a hírek, naprakészek akarunk lenni, mindenről tudni akarunk, lehetőleg most azonnal, valós időben. Mindennek ára van: agyunk átdrótozódik, az elmélyült, vertikális megismerés és gondolkodás helyébe a felületes, horizontális lép. A jelenséget számos agykutató leírta már – Carr bőven idézi őket.

Hát elbutít minket az internet? – kérdezi a beszélgetés végén csodálkozó szemekkel Colbert. Carr óvatosan válaszol: nem butává, hanem mássá tesz. A médium átformál minket, mondja. És ebben valószínűleg igaza van. Jó lesz figyelni – már akinek van türelme hozzá.

Bookmark and ShareCikk nyomtatása
Szóljon hozzá!
Név:
E-mail:
Hozzászólás:

A rovat ajánlója
Rövid hír egy gazdasági hetilap elején, fél oldal sincs az egész. Hivatalos kormányzati adatok szerint Kínában 178 millió 60 évesnél idősebb állampolgár élt 2009-ben. Számuk 2050-r...

Aktuális lapszámunkból

Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen eltalálni nem egyszerű.

FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.

Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá, természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.