Stephen Colbert (igen, ő az a bizonyos Colbert, akiről majdnem hidat neveztek
el Megyeren) meghívta televíziós műsorába Nicholas Carrt. Beszélgetős műfajról
van szó: Colbert kérdez, kötözködik, humorizál, értetlenkedik, miközben a meghívott
igyekszik valami komolyat is mondani, de azért veszi a lapot, és maga is megereszt
néhány poént.
Most is így történt, Colbert és Carr jót dumáltak, Colbert tényleg vicces volt,
Carr pedig okosakat mondott. Nem először találkoztak a stúdióban, egyikük sem
lephette meg különösebben a másikat.
A meghívásra nyilván nem véletlenül került sor. Colbert minden bizonnyal tudja,
hogy Carr provokatív dolgokat szokott mondani és írni. Gondoljunk csak a Harvard
Business Review egykori szerkesztőjének első könyvére, aminek a mondanivalója
a következő egyszerű logikára épült: (1) forrásként vagy eszközként tömegcikk
nem adhat versenyelőnyt, (2) az információs technológia tömegcikké vált, (3) az
információs technológia nem ad versenyelőnyt. Pár évvel ezelőtt, nem sokkal az
internetes lufi kipukkanása után, amikor az egész IT szakma különösen érzékenyen
reagált mindenre, egész sor nagy név szólalt meg különböző fórumokon pro és kontra.
Carr kapott mindenfélét, dicséretet és elmarasztalást, virágot és buggyant paradicsomot;
volt aki dicsérte, volt aki felületes amatőrnek nyilvánította.
Carr azóta két új könyvet írt, mindkettőt cikkek sorozata előzte meg. Colbert
mostani meghívását a harmadik kötetnek köszönheti. Ebben azt állítja, hogy az
internet és a világháló maradandó nyomokat hagy a gondolkodásunkban, sőt, az agyműködésünkben
is. Ez nem meglepő és egyáltalán nem szokatlan – mondja Carr -, mert ez eddig
minden nagyobb médiumváltásnál így történt.
A mögöttünk álló fél évezred legfontosabb médiuma a nyomtatott könyv volt. A
könyv lineáris gondolatmenetre, elmélyültségre szoktatott, ennek megfelelően drótozta
be az agyunkat. Agyunk ugyanis élő, fejlődő valami: a sokat használt kapcsolatok
megerősödnek, a ritkábban vagy egyáltalán nem igénybe vettek meggyengülnek, elsorvadnak
benne. A könyvek elmélyült, lineáris olvasásáról kezdünk leszokni, helyette viszont
itt van a világhálón való szörfölés, az állandó ugrálás linkről linkre, a figyelem
megosztása, az állandó „multitasking”.
Nekiülünk valaminek, de a linkek csábítóak, az érkező e-mailek beúsznak a képernyőnkre,
jönnek a hírek, naprakészek akarunk lenni, mindenről tudni akarunk, lehetőleg
most azonnal, valós időben. Mindennek ára van: agyunk átdrótozódik, az elmélyült,
vertikális megismerés és gondolkodás helyébe a felületes, horizontális lép. A
jelenséget számos agykutató leírta már – Carr bőven idézi őket.
Hát elbutít minket az internet? – kérdezi a beszélgetés végén csodálkozó szemekkel
Colbert. Carr óvatosan válaszol: nem butává, hanem mássá tesz. A médium átformál
minket, mondja. És ebben valószínűleg igaza van. Jó lesz figyelni – már akinek
van türelme hozzá.
Rövid hír egy gazdasági hetilap elején, fél oldal
sincs az egész. Hivatalos kormányzati adatok szerint Kínában 178 millió 60 évesnél
idősebb állampolgár élt 2009-ben. Számuk 2050-r...
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.