Mivel a hallgatók a tanulmányaik végén veszik fel, fő célja a tanultak integrálása, gyakorlati alkalmazása. Több vendégelőadóval (vállalkozókkal, befektetőkkel) dolgozunk, a hallgatóknak pedig kis csoportokban üzleti terveket kell kidolgoznunk, amelyeket aztán meghatározott rendben, a vendégek közreműködésével értékelünk.

Három értékelési kör van, az első az ötleté, a második az előrehaladási jelentéseké, a harmadik a kész üzleti terveké. Az első, már befejezett kurzuson azt figyeltem meg, hogy a hallgatók értékelése merészebb, mint a gyakorló vállalkozóké és befektetőké. A figyelmüket elsősorban az ötlet innovativitása, szellemessége ragadja meg. A gyakorló szakemberek konzervatívabbak, inkább a „kézzelfogható” elképzeléseket kedvelik – nyilván megvan rá az okuk.

Amúgy a magam részéről a hallgatókat innovativitásra, különleges ötletek kiagyalására biztatom. Mivel egy kopár tanterem, egy nagy fehér tábla és egy halom üres papír ehhez meglehetősen kevés, filmeket szoktam vetíteni mindenféle technikai újdonságokról. Pár napja például egy, a háromdimenziós printerekről szóló filmet vetítettem le. Kétdimenziós printerrel szövegeket, képeket lehet nyomtatni, háromdimenziós printerekkel pedig tárgyakat, például egy játékot vagy egy ház modelljét. Tényleg érdekes nézni, ahogy a gép benyeli a digitalizált tervet, majd szépen, komótosan réteget rak rétegre, amíg a tárgy össze nem áll. A végén aztán ki lehet venni, mint kisült kenyeret a kemencéből, le lehet róla rázogatni a hamut. Izgalmas. Mondtam a hallgatóknak, nem kizárt, hogy pár év múlva saját tervezésű biciklit küldhetnek valakinek ajándékba e-mail csatolmányként.

A háromdimenziós printerekről négy-öt évvel ezelőtt olvastam először egy könyvben. Az MIT egyik professzora írta, egy kutatólaboratórium vezetője. Nem csak printerekkel foglalkoznak ott, hanem a „mikrotermelés” mindenféle más eszközeivel is, például lézeres mini-szerszámgépekkel. Az ötlet tulajdonképpen egyszerű: ha sikerül ilyen berendezéseket előállítani és elfogadható áron forgalomba hozni, digitalizált tervek alapján sok hasznos tárgyat egyszerűen otthon a garázsban is legyárthatunk. Vagy egy sivatagi táborban. Vagy egy eldugott faluban a világ végén…

Na most – mondtam a film végén a hallgatóknak – kinek milyen vállalkozási ötlet jut eszébe erről a technológiáról? Hol van esélye az elterjedésének? Valaki bemondta, hogy látott valami hasonlót a Star Trekben. Emlékszem, az MIT professzora is megemlítette ezt az örökbecsű sorozatot, talán ő is ebből szedte az ötletet. A 3D printerekkel nemrég a Gartner Group egyik hype-görbéjén is találkoztam: a technológia 2009-ben éppen a „túlzott várakozások csúcsa” felé araszolt.

Meghívott vendégünk, tapasztalt vállalkozási szakember, a szünetben odalépett hozzám. A hazai vállalkozások között nagyon ritka az igazán innovatív - mondta. A gondolkodásunk meglehetősen konzervatív.