Az üzleti iskolában, ahol tanítok, pár hete fejeztem be egy kurzust a vállalkozásokról,
most pedig éppen a második közepén tartok egy újabb MBA-s csoporttal. Rövid kurzusról
van szó, másfél kreditpontot ér, összesen hatszor találkozunk a tanteremben.
Mivel a hallgatók a tanulmányaik végén veszik fel, fő célja a tanultak integrálása,
gyakorlati alkalmazása. Több vendégelőadóval (vállalkozókkal, befektetőkkel) dolgozunk,
a hallgatóknak pedig kis csoportokban üzleti terveket kell kidolgoznunk, amelyeket
aztán meghatározott rendben, a vendégek közreműködésével értékelünk.
Három értékelési kör van, az első az ötleté, a második az előrehaladási jelentéseké,
a harmadik a kész üzleti terveké. Az első, már befejezett kurzuson azt figyeltem
meg, hogy a hallgatók értékelése merészebb, mint a gyakorló vállalkozóké és befektetőké.
A figyelmüket elsősorban az ötlet innovativitása, szellemessége ragadja meg. A
gyakorló szakemberek konzervatívabbak, inkább a „kézzelfogható” elképzeléseket
kedvelik – nyilván megvan rá az okuk.
Amúgy a magam részéről a hallgatókat innovativitásra, különleges ötletek kiagyalására
biztatom. Mivel egy kopár tanterem, egy nagy fehér tábla és egy halom üres papír
ehhez meglehetősen kevés, filmeket szoktam vetíteni mindenféle technikai újdonságokról.
Pár napja például egy, a háromdimenziós printerekről szóló filmet vetítettem le.
Kétdimenziós printerrel szövegeket, képeket lehet nyomtatni, háromdimenziós printerekkel
pedig tárgyakat, például egy játékot vagy egy ház modelljét. Tényleg érdekes nézni,
ahogy a gép benyeli a digitalizált tervet, majd szépen, komótosan réteget rak
rétegre, amíg a tárgy össze nem áll. A végén aztán ki lehet venni, mint kisült
kenyeret a kemencéből, le lehet róla rázogatni a hamut. Izgalmas. Mondtam a hallgatóknak,
nem kizárt, hogy pár év múlva saját tervezésű biciklit küldhetnek valakinek ajándékba
e-mail csatolmányként.
A háromdimenziós printerekről négy-öt évvel ezelőtt olvastam először egy könyvben.
Az MIT egyik professzora írta, egy kutatólaboratórium vezetője. Nem csak printerekkel
foglalkoznak ott, hanem a „mikrotermelés” mindenféle más eszközeivel is, például
lézeres mini-szerszámgépekkel. Az ötlet tulajdonképpen egyszerű: ha sikerül ilyen
berendezéseket előállítani és elfogadható áron forgalomba hozni, digitalizált
tervek alapján sok hasznos tárgyat egyszerűen otthon a garázsban is legyárthatunk.
Vagy egy sivatagi táborban. Vagy egy eldugott faluban a világ végén…
Na most – mondtam a film végén a hallgatóknak – kinek milyen vállalkozási ötlet
jut eszébe erről a technológiáról? Hol van esélye az elterjedésének? Valaki bemondta,
hogy látott valami hasonlót a Star Trekben. Emlékszem, az MIT professzora is megemlítette
ezt az örökbecsű sorozatot, talán ő is ebből szedte az ötletet. A 3D printerekkel
nemrég a Gartner Group egyik hype-görbéjén is találkoztam: a technológia 2009-ben
éppen a „túlzott várakozások csúcsa” felé araszolt.
Meghívott vendégünk, tapasztalt vállalkozási szakember, a szünetben odalépett
hozzám. A hazai vállalkozások között nagyon ritka az igazán innovatív - mondta.
A gondolkodásunk meglehetősen konzervatív.
Rövid hír egy gazdasági hetilap elején, fél oldal
sincs az egész. Hivatalos kormányzati adatok szerint Kínában 178 millió 60 évesnél
idősebb állampolgár élt 2009-ben. Számuk 2050-r...
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.