A növekedés szempontjából a helyzet már biztató: pozitív számokról lehet hallani mindenfelé. A munkanélküliséggel egyelőre más a helyzet, ami visszahathat a növekedésre is: akinek nincs munkája, az nem kap fizetést, aki nem kap fizetést, nem vásárol… A tartósan magas munkanélküliségi ráta az üzleti bizalmatlanság jele: a vállalatok óvakodnak bérlistájuk megterhelésétől, nem vesznek fel embereket, vagy ha mégis szükség van rájuk, ideiglenes munkavállalókat használnak, akiket pillanatok alatt le lehet építeni.

Mi történik a legfejlettebb országokban? A példa kedvéért vegyük az Amerikai Egyesült Államokat. Munkanélküliségi rátájuk nagyon nehezen akar lejönni a válság idején elért plafonról. Nem volt ez mindig így. Ha időben visszamegyünk a nyolcvanas évek előtti időkbe, azt láthatjuk, hogy a válság mélypontja után viszonylag gyorsan megindult a toborzás, a foglalkoztatottság jelentős késés nélkül elérte a korábbi szintet. A növekedéshez emberek kellettek, aki növekedni akart, kinyitotta a személyzeti kapukat.

A helyzet a nyolcvanas években kezdett megváltozni. Válságok után egyre több időre van szükség a korábbi foglalkoztatási szint visszaállásához. A normalizálódáshoz szükséges hónapok száma folyamatosan és gyors tempóban növekszik. A válság munkanélküliséget hoz, amitől egyre nehezebben lehet szabadulni, a toborzás egyre lassabban indul meg.

Hogyan lehet alkalmazottak nélkül növekedni? Leginkább műszaki beruházásokkal, gépesítéssel, automatizálással, racionalizálással. Ebben a modern információs technológia segíti a vállalatokat. Ne feledjük: a nyolcvanas évek eleje óta a vállalatok rengeteget költenek infokommunikációs technológiára: számítógépekre, hálózatépítésre, alkalmazásokra. Emberi munkát váltanak ki gépekkel. Válságok idején visszafogják a technikai beruházásokat és csökkenni kezd a foglalkoztatás. A fentebb leírt jelenségből arra következtethetünk, hogy a krízis vége felé közeledve a technikai fejlesztés manapság gyorsabban indul meg a toborzásnál. A vállalatok gépekre, rendszerekre költenek, nem alkalmazottakra.

Ez jó hír az IT cégeknek, de rossz a munkavállalóknak. A megoldást az jelentené, ha a felszabadult munkaerőt lendületesen fejlődő új iparágak szívnák fel. De milyen iparágak? A nyolcvanas és a kilencvenes években ezek közé tartozott maga az infokommunikációs iparág is, mára azonban ez a helyzet megváltozott. Persze ez is attól függ, honnan nézzük.