A szocializmus hőskorában, rekkenő nyarakon
sokszor tapasztaltuk csodálkozva, hogy nem lehet sört kapni. A sör elfogyott.
Mivel tervgazdaság volt, a tervekben kerestük a magyarázatot: nem terveztek
elegendő sörkibocsátást, vagy eleve rossz volt a tervezés módszere.
Értelemszerűen adódott a javaslat: tervezzünk jobban! Megpróbáltuk, de a
helyzet nem sokat változott sörfronton. Aztán kiderült: nem a tervezéssel van
baj, hanem a rendszerrel magával. A szocialista gazdaság hiánygazdaság volt, és
ezt a sör nagyon jól tudta, csak őt senki nem kérdezte meg. A sörhiány
rendszerprobléma volt.
A sörrel mostanában nincs baj, talán túl sok is
van belőle. Sokszor hallom viszont, hogy baj van az oktatással. Sokszor hallom,
egyre gyakrabban hallom. A munkaadók elégedetlenek a végzett hallgatók
tudásával. Nem azt tanulják, amit kellene. Tanulnak valamit, de használni már
nem tudják. A kínálat valahogy nem akar a kereslettel találkozni.
Mi lehet a baj? Bizonyára az, hogy a munkaadók és
az iskolák nem beszélnek egymással eleget. Le kellene ülniük egy szép nagy
asztal mellé, ahol a munkaadók elmondanák, milyen végzősöket akarnak, mihez
kell érteni, milyen kompetenciákkal kell rendelkezni. Az iskolák vezetői
jegyzetelnek, majd hazamenve szépen átalakítják a tanterveket. Az egész nagyon
egyszerűnek látszik.
Az ilyen tanácskozások minden bizonnyal hasznosak,
mégse hinném, hogy a lényegi problémát meg lehet oldani velük. A tünetek jól
láthatók, de a problémák mélyebben fekszenek. A problémák rendszerhibák.
Hogyan is működik most a rendszer? Valahogy úgy,
mint az egyszeri repülőgépgyár, ahol okos mérnökök összedugják a fejüket és
tervezni kezdenek egy új gépet. Terveznek, terveznek, aztán fel is építik az új
gépmadarat. Ez az egész beletelik vagy négy-öt évbe. Mikor elkészült, kiviszik
a piacra és megkérdezik az arra járókat: tetszik? Nem tetszik. Jó, akkor üljünk
le és beszéljük meg, miért nem. Aztán a mérnökök hazamennek és újból tervezni
kezdenek…
Ez ma már így nem működik. A felsőoktatás
ciklusideje nagyon hosszú, pláne ha az akkreditációt is beleszámítjuk. Hogyan
gyorsíthatná fel a maga korrekciós folyamatait az egyszeri repülőgépgyár? Úgy,
ha az ügyfeleit a kezdet kezdetétől bevonná a tervezési-gyártási folyamatba,
gyakorlatilag együtt élne, folyamatosan és intenzíven kommunikálna velük.
Sokkal közelebb kell menni egymáshoz, le kell bontani a kerítéseket, életmódot
kell váltani.
Külföldön erre sok szép példát találhatunk. Itthon
is látok figyelemre méltó kezdeményezéseket, de csak keveset. Vajon mi lehet
ennek az oka? Bizonyára valami rendszerhiba. Tüneti kezeléssel nem gyógyítható.
Tolvaj! Fogják meg! – hallottam az ordítást a hátam mögött. Valaki megragadta
a köpenyemet, de kitéptem a kezéből és futásnak eredtem. Ki tudja, mire képesek
ezek a megvadult falus...
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.