Utolsó előadóként módom volt végighallgatni köztiszteletben álló volt számvevőszéki elnököt és gazdaságkutató vezetőt az elmúlt időszak gazdasági, pénzügyi elemzéséről, elkövetett hibákról, elszalasztott lehetőségekről és elvesztett bizalomról. Nem volt kellemes a hallgatóságnak szembesülni a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedben hová sikerült kerülnünk az európai versenyképességi térképen.

Mégis, számomra az egyik legérdekesebb üzenetként az elmúlt egy év válságkezelésének értékelése állt. Ennek - nagy vonalakban - a drasztikus kiadás csökkentés a lényege, amely révén ugyan sikerült visszalépnünk a szakadék széléről, ám ez a pálya magában hordozza a növekedés további halasztódását, hiszen a beruházások leállítása, elnapolása már középtávon is fájóan fog hiányozni.

Az esemény zárásaként a reklámról volt módom beszélni és remek végszónak éreztem a kiadáscsökkentés jelenségét, mely a reklámpiacon is érezhető. Ha mindenféle elméleti preciklikusságtól elvonatkoztatunk, akkor is igaz a tétel, hogy a reklámon spórolni olyan, mintha kevesebb benzint vennénk az autónkba.

Kevesebbe kerül, de hamarabb is fogy el a lendület.

Ha szerencsénk van, a lejtőn gurunk még egy darabig, de minél tovább húz a lejtő, annál nehezebb és költségesebb lesz újra felfelé kanyarodnunk. Érdemes tehát a sorok között is olvasni, és figyelemmel kísérni hozzáértő szakembere elemzéseit, mert sokszor hasznos következtetésekre adhatnak alkalmat.