Utolsó előadóként módom volt végighallgatni köztiszteletben álló volt számvevőszéki elnököt és gazdaságkutató vezetőt az elmúlt időszak gazdasági, pénzügyi elemzéséről, elkövetett hibákról, elszalasztott lehetőségekről és elvesztett bizalmról. Nem volt kellemes a hallgatóságnak szembesülni a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedben hová sikerült kerülnünk az európai versenyképességi térképen.

Mégis, számomra az egyik legérdekesebb üzenetként az elmúlt egy év válságlkezelésének értékelése állt. Ennek - nagyvonalakban - a drasztikus kiadás csökkentés a lényege, amely révén ugyan sikerült visszalépnünk a szakadék szélésről, ám ez a pálya magában hordozza a növekedés további halasztódását, hiszen a beruházások leállítása, elnapolása már középtávon is fájóan fog hiányozni.

Az esemény zárásaként a reklámról volt módom beszélni és remek végszónak éreztem a kiadácsökkentés jelenségét, mely a reklámpiacon is érezhető. Ha mindenféle elméleti preciklikusságtól elvonatkoztatunk, akkor is igaz a tétel, hogy a reklámon spórolni olyan, mintha kevesebb benzint vennénk az autónkba.

Kevesebbe kerül, de hamarabb is fogy el a lendület.

Ha szerencsénk van, a lejtőn guruunk még egy darabig, de minél tovább húz a lejtő, annél nehezebb és költségesebb lesz újra felfelé kanyarodnunk. Érdemes tehát a sorok között is olvasni, és fogyelemmel kísérni hozzáértő szakembere elemzéseit, mert sokszor hasznos következtetésekre adhatnak alkalmat.