Nem tudom feltűnt-e, de az idén valahogy kevésbé csinadrattás a magyarországi Forma-1-es futam, kisebb a habverés, visszafogottabb körülötte a felhajtás. Vagy csak annak érezzük? Hát még az örömlányos kitelepülés örök tronfját se húzta elő egyetlen bulvárlap sem!

A visszafogottság okait keresve nehéz volna nem pusztán a gazdasági válság és az autóipar már-már túl szoros kapcsolatára visszavezetni, de azért ettől érdemesebb tán egy picit mélyebb összefüggéseket is felmutatni.

Először is (kezdjük ezzel): a száguldó cirkusz több mint 20 éve (1986. augusztus 10. óta) jár vissza Budapestre. Menetrend szerint érkezik és távozik, éppen úgy, ahogyan a tradicionális pályákon szokás. És ettől a huszonéve tartó megszokástól az érdeklődés is szokásos lett (persze ettől még nekem pl. ezekben a naponban feljebb skálázódik a pulzusom egy oktávnyit, de hát ez igazán nem tekinthető általánosnak). Hol vannak már azok az idők, amikor 1999-ben a Forma-1-et működtető marketinggépezet épp a Kempinsky-t dobta ki a médiaérdeklődés szempontjából a világ legideálisabb helyszínének arra, hogy az újdonsült világbajnok, Mika Hakkinen 250 újságíró előtt beszéljen? Tegnap már a nyilvános, várbéli Red Bull showra sem vonultak tömegek. (Abba most ne menjünk bele, hogy mindebben mekkora szerepe volt, hogy főszereplőknek a téglaarcú, egyébként egy éve visszavonult David Coulthardot és az idegesítően fontoskodó ripacsként villogó Palik Lászlót nevezték a szervezők).

Aztán meg itt van az is, hogy a F-1 Budapestre és nem Mogyoródra fókuszál. A poros domboldalak övezte dodgem-katlan voltaképpen csak a "vivő anyag". Az igazi parádé, a futamok előtti csinadratta (és az azt követő, többnyire privát bulik pláne) viszont kifejezetten csak a fővárosnak szól. Ott csilingelnek igazán a kasszák is.
Márpedig az idegenforgalom - és főként a külföldiek szemszögéből nézett idegenforgalmunk -  épp Budapest ügyében nem tud tovább lépni. Nem most lett ez így, évek óta érik már a dolog. Azóta nincs kitalálva további katalizáló szer, hogy az Eu csatakozásunk után a fapados légitársaságok felfedezték Budapestet. Ellenanyag képzésében ezzel szemben jók vagyunk (sajnos): az épp nyárra eső útfelújítás boomoktól a feketelistás, hirhedté vált (és publikált) vendéglátóhelyekig sok minden elveszi a bámészkodástól (is) a kedvet.

Azt is el kell fogadni, hogy a digitalizált Európában, ahol aprópénzért tűéles képpel a szobájában nézheti bárki az autóversenyeket (meg mást is), annyi önmagában már nem feltétlenül mozgósít hosszú utazásokra, hogy sok pénzért, port nyelve, kb. száz méterről látni lehet az elszáguldó Renaultban Alonsó, Ferrariban Raikkonen, Red Bullban Vettel sisakjának kb. gombostűfejnyi részét.

Végül: a Forma-1-ben kialakult és felsőfokon alkalmazott kereskedelmi / marketing / dizájn és egyéb modelljei az elmúlt években sok rendezvény számára szolgáltak igazodási pontként. Még akkor is így van ez, ha többnyire csak az alapfogásokig jutottunk el vele. A "felhajtás" generálása módszertanilag ma már a Hegyalja Fesztiváltól a Kapolcsi Napokig és egy szimpla borfesztiválig lényegében azonos. A szisztémában nincsenek meglepetések, jól vagyunk lakatva.

Hogy csodálkozni kell-e azon ,hogy a Forma-1 iránt nem exponenciálisan növekvő (vagy egyáltalán: növekvő) az érdeklődés? Nem, nem kell! Amit kell: a helyén kezelni ezt is. A száguldó cirkusz a versenyről szól (amit élvezni kell/lehet), Mogyoród meg arról, hogy mi magyarok benne vagyunk (megint) a világtévében.