A várt 50 helyett kerek 100 bázisponttal lejjebb vágta a forint jegybanki alapkamatát a Monetáris Tanács, így az holnaptól már "csak" 8,5 százalék. Ahhoz képest, hogy a kereskedelmi bankok még most is teljes vehemenciával töltik meg a televíziós rekálmblokkokat és az újságoktól az óriásplakátokig húzható printes sajtóhasábokat a 10-13 százalékos betéti kamat ígéretével, ez persze egy merész lépés.

Meg akkor is, ha azt vesszük alapul, hogy a makrogazdasági adatok az elmúlt időszakban a legkevésbé sem mutatták a nagy kilábalás és a recesszióból kiröppenést, visszapattanást "U" vagy akár "W" alakban sem.  Mindennek tetejébe az elemzők ma reggel inkább hajlottak a biztos 50 bázispontos nyissz, mint a kicsit kockázatos 100 nyisza felé - pedig.

Simor András MNB elnök beszámolója szerint volt a két szélső vágás között 75 bázispontos faragásra is javaslat, de a tanács most merész volt. A múltkor meg nem vágtak semmit, akkor meg - ha nem is gyáva - erősen megfontolt volt. Így megy ez.

Hanem hogy az előre prognosztizált kamatvágás bejelntésének hírére miért zuhant szinte azonnal a forint árfolyama a 265 forintos euroról 270 felé, annak mindehhez szerintem semmiféle közvetlen köze nincs. Inkább annak, hogy korábban, amikor 320 körül járt ez az érték, meglehetősen alul voltunk értékelve. Nem tudom, hogy gazdaságilag kimutathatóan mennyivel, de a temérdek leminősítésnek végül is alulértékelés lett a vége. Már az IMF is beismerte, hogy "lenézett" bennünket, a hitelminősítők is korrigáltak páran, a forint is megerősödött. Nem lett jobb, de erősebb lett iránta a bizalom.

Ezt a bizalmat próbálták szerintem megingatni a kamatvágás bejelentésére, de aztán pár órán belül stabilizálódott az árfolyam. Akinek pedig felsejlik, hogy mindez a bizalom/türelem hol is lenne, ha 2008 óta euróval fizetnénk, ajánlhatom olvasásra ezt. Meg ezt,  meg ezt.