Hollywood utolsó cserkésze most egy olyan világban lesz ő a főhős, ami már rég arra használja az online univerzumot, hogy kis sem mozdulva otthonról, egy robot fejében meghatározó gondolatként járjon-keljen a világban.

Az eredeti képregény egyik részének borítója

Az eredeti címén Surrogates néven a következő hetekben sokat emlegetett filmről azonban nem Bruce Willis, hanem a sztorit kiagyaló Robert Venditti és az azt megrajzoló Bret Veldele miatt érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni. Bruce Willist tetőtől-talpig  ismerjük, ám az átlagembernek sem Vendittiről/Veldeléről, sem Frank Millerről, sem pedig Futaki Attiláról nincsenek alapvető ismeretei.

És ez szerintem nagy baj.

A hollywoodi filmgyártás és szórakoztató ipar nem éppen jelentéktelen része abból él (értsd: abból csinál dollár tízmilliókat és kreál fényes karriereket), hogy mások képregényeit, rajzba ölt ötleteit megveszi, elveszi és a maga szájíze szerint, filmes arzenállal újrafesti a már korábban - szó szerint -megrajzolt történetet. A néhány közhelyes, de talán itthon, papír alakban is látott képregényes példán (Superman, Batman, Catwoman stb.) túl azonban az a helyzet, hogy például a 300 és a Sin City megalkotójáról, Frank Millerről is kevesen hallottak. Hiába volt a comics-okból készült mozik után csilingelő a kassza, a magyarul is kiadott képregények sovány vígaszig is alig jutottak el.

Mert a képregény - sajnos - ma is az a lesajnált műfaj mifelénk, amiről azt gondolják a legtöbben, hogy gyerekeknek vagy félanalfabétáknak való, leginkább lelki és/vagy szociálpszichikai hiányok pótlására. Pedig nem így van! A  képregény alkalmazott művészet, melynek a mindennapokban volna a helye Magyarországon is. Ha Japántól Amerikán át Franciaországig és Belgiumig, de Finnországig sem kérdés, hogy komoly szellemi igényt is képesek kielégíteni a sokszor zord és sematikus rajzok is (amikből némi áttéttel Hollywood már emlegetett kicsesbányája is gyarapodik), akkor nem biztos, hogy nem nálunk van a képregénnyel kapcsolatos felfogással alapvető baj. 

Egyszerűen a  mindennapok szellemi, kulturális étvágyát kellene csillapítania. Pont.

Csak hát amíg nem tudjuk milyen zseniális világot rajzol/él meg Futaki Attila, Fritz Zoltán, Haragos Péter, Gáspár Tamás vagy Cserkuti Dávid (és még sokan mások), plusz rácsodálkozunk arra is, hogy nálunk évek óta működik Magyar Képregény Akadémia, addig a massza hungaricumban változást csak Frei Tamás dossziéjától lehet majd remélni. Jelesül, ha Futaki a Disney által tényleg nemzetközi sztárrá válik, ő majd biztos bemutatja, e képregényes tájékon is van világhírű magyar, akire büszkék lehetünk.