Ezek közül van, amiben nagyobb örömömet lelem. Az írásban biztosan. Többnyire a blogolvasásban is. Például akkor, amikor kedvenc blogjaimban mélyedek el. A baj csak az, hogy ez bizony időrabló foglalatossággá képes fajulni, az idő viszont állandóan fogytán van. Pedig én nem töltök órákat azzal, hogy kommentálgatom az olvasottakat, inkább „csak” befogadom az információt.

Furcsa kettősség ez: magánemberként ez a fajta attitűd jellemez, online (lap)csinálóként meg rá-ránézek, hogy alakulnak a hozzászólások egy-egy bejegyzés kapcsán. Ami ugyebár egy prémium ügyfélkörnek íródó közegben azért nem nevezhető triviális elvárásnak... De hát a komment nem minden! Ott van a látogatószám, az azért csak ad visszajelzést egy-egy blog sikeréről, egy-egy blogger „népszerűségéről”.

Számomra azért mindenféle statisztika felett áll az, hogy vajon milyen minőségű információt oszt meg velem az adott blog(ger). Lehet, hogy konzervatív vagyok, meg a nyomtatott sajtó világában vannak a gyökereim, de számomra mind a mai napig axióma, hogy ami egy blogban szerepel, annak azért hitelesnek kell lennie. Meg talán nem árt, ha stílusa is van. S igencsak díjazom, ha nevesül akár a blogger, akár a kommentelő. Hisz névtelenül könnyű bátornak mutatkozni, jól megmondani a tutit, lehet látszólag büntetlenül mocskolni, rágalmazni, gyalázni azt, akit épp valami oknál fogva megpróbálnak pellengérre állítani. Ma X-et, holnap Y-t.

Ebben az a leginkább megdöbbentő, hogy a nagy odamondogatósdiban nemegyszer a tények ismeretének hiánya egy percig sem zavarja a bloggert, a kommentelőt. A helyzetet még groteszkebbé teszi, ha mindezt újságírók adják elő. S nem(csak) a bulvármédiabeli „kollégákra” gondolok. Márpedig ha valaki magát zsurnalisztának vallja, attól elvárható lenne, hogy utánamenjen a dolgoknak, s ne csak a „hallottam, hogy látták, hogy mondták” alapon írja egymás után a karaktereket. Mondjuk, ha másért nem, hát alapvető újságírói etikai okok miatt. Még akkor is, ha blogot ír! Meg akkor is, amikor cikket. Vajon ezek után hogyan lehet hitelesnek tekinteni tőlük bármit is? 

Pedig blogolni jó, blogot olvasni jó! De csak minőségit. Stílusosat. Igényeset. Tényeken alapuló véleményeket, legyen bármilyen is az előjelük. Legyen a témájuk akár magánéleti, akár üzleti vonatkozású.

Utóbbihoz szolgálunk némi munícióval e heti címlapos összeállításunkkal.