Vajon tényleg piacképes tudással jönnek ki a friss diplomások az egyetemről?
Meg sem tudom számolni, hogy hány olyan fórumon, kerekasztal-beszélgetésen vettem
részt, ahol ezt a témát boncolgatták.
A kérdés nem tekinthető költőinek: húsba vágó a munkavállaló és a munkáltató
számára egyaránt. Pláne így a válság – lassan a jó ég tudja – melyik fázisában.
Mert ugyebár, amikor „tombol” a pénzügyi, pszichológiai válság, akkor csak a piacképes
embereknek van egyáltalán esélyük arra, hogy a) megtartsák állásukat, b) álláshoz
jussanak. Legyen szó friss diplomásról vagy X cégtől Y céghez vándorolni szándékozó
munkaerőről.
A munkáltatók már az indulásnál azt várják el, hogy legalább pár éves gyakorlattal
rendelkezzen az, akit felvesznek. Ami, valljuk be, önmagában igencsak abszurd
elvárás… De hát ilyen időket élünk! S mivel ez a nyílt titok kategóriája, így
az okosabbja rájön arra, hogy az egyetemi évek alatt egyszerűen muszáj összegründolnia
magának valamilyen referenciát, mert különben rögtön hendikeppel indul a nagybetűs
életben. Azt is belátja, hogy nem badarság, ha valamilyen specifikus képzésben
is részesíti magát. Igaz, ennek lehet akár anyagi, akár időbeli vonzata is. S
az ipar egyetemi tanagyagba történő egyre intenzívebb integrálódásának köszönhetően
akadnak ilyen kurzusok szép számmal. Aztán végzés után, felvértezve az ilyen-olyan
szintű és típusú piacképes ismeretekkel, szakmai gyakorlattal, nagyobb eséllyel
lehet megpróbálni elhelyezkedni.
Persze aki elhelyezkedik, az sem ülhet tétlenül a babérjain. Ha tetszik, ha nem,
tudomásul kell venni: folyamatosan kell tanulni immár az alma mater falain kívül
is. Mert különben pillanatok alatt a munkahelyének falain kívül találja magát
az, aki nem (ön)képzi magát. Válság idején az ilyen „lemaradók” még inkább fókuszba
kerülnek. Igaz, csak addig, amíg a főnök nem közli velük: lehet távozni. Mi több,
kell is.
Mostanság kiemelt pozíciókba keresek munkavállalókat, így hát sokat interjúztatok.
Nem mintha nem bíznék a fejvadászokban, de nekem fontos – meg az a tapasztalatom,
és a külföldi példák is azt igazolják –, hogy eredményesebb szinte az első perctől
involválódni ebbe a folyamatba. És ezalatt időnként elhűlve látom, micsoda kvalifikált
– vagy professzionális életrajzaik alapján legalábbis annak tűnő – emberek kerültek
utcára, s keresnek újabb megélhetőséget. Meg vannak előremenekülők is, akik látják,
hogy cégüknél azért nem úgy alakulnak a dolgok, így hát inkább időben megpróbálnak
ellépni s piacképes tudásukat egy prosperálóbb vállalatnál pénzzé tenni. Jólesik
cégvezetőként azt látni, hogy a kvalifikált munkaerők prosperáló cégnek tartják
az itbusinesst, ami a médiapiac pillanatnyi helyzetét tekintve azért nem nevezhető
éppen általános jelenségnek... Így pedig én, potenciális foglalkoztatóként olyan
merítéshez jutok, ami ugyancsak minőségi, s ráadásul a mennyiségben sincs hiány.
Mit tagadjam, ezeket a helyzeteket mind nagyon (ki)élvezem, s kedvtelve válogatok
a jelöltek között.
És hogy a tanulásiparban ma milyen trendek zajlanak, megtudják e heti címlapsztorinkból.
Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert
elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a
jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen
eltalálni nem egyszerű.
FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni
szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell
összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az
adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.
Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol
szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá,
természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.