A kérdés nem tekinthető költőinek: húsba vágó a munkavállaló és a munkáltató számára egyaránt. Pláne így a válság – lassan a jó ég tudja – melyik fázisában. Mert ugyebár, amikor „tombol” a pénzügyi, pszichológiai válság, akkor csak a piacképes embereknek van egyáltalán esélyük arra, hogy a) megtartsák állásukat, b) álláshoz jussanak. Legyen szó friss diplomásról vagy X cégtől Y céghez vándorolni szándékozó munkaerőről.

A munkáltatók már az indulásnál azt várják el, hogy legalább pár éves gyakorlattal rendelkezzen az, akit felvesznek. Ami, valljuk be, önmagában igencsak abszurd elvárás… De hát ilyen időket élünk! S mivel ez a nyílt titok kategóriája, így az okosabbja rájön arra, hogy az egyetemi évek alatt egyszerűen muszáj összegründolnia magának valamilyen referenciát, mert különben rögtön hendikeppel indul a nagybetűs életben. Azt is belátja, hogy nem badarság, ha valamilyen specifikus képzésben is részesíti magát. Igaz, ennek lehet akár anyagi, akár időbeli vonzata is. S az ipar egyetemi tanagyagba történő egyre intenzívebb integrálódásának köszönhetően akadnak ilyen kurzusok szép számmal. Aztán végzés után, felvértezve az ilyen-olyan szintű és típusú piacképes ismeretekkel, szakmai gyakorlattal, nagyobb eséllyel lehet megpróbálni elhelyezkedni.

Persze aki elhelyezkedik, az sem ülhet tétlenül a babérjain. Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni: folyamatosan kell tanulni immár az alma mater falain kívül is. Mert különben pillanatok alatt a munkahelyé­nek falain kívül találja magát az, aki nem (ön)képzi magát. Válság idején az ilyen „lemaradók” még inkább fókuszba kerülnek. Igaz, csak addig, amíg a főnök nem közli velük: lehet távozni. Mi több, kell is.

Mostanság kiemelt pozíciókba keresek munkavál­lalókat, így hát sokat interjúztatok. Nem mintha nem bíznék a fejvadászokban, de nekem fontos – meg az a tapasztalatom, és a külföldi példák is azt igazolják –, hogy eredményesebb szinte az első perctől involválódni ebbe a folyamatba. És ezalatt időnként elhűlve látom, micsoda kvalifikált – vagy professzionális életrajzaik alapján legalábbis annak tűnő – emberek kerültek utcára, s keresnek újabb megélhetőséget. Meg vannak előremenekülők is, akik látják, hogy cégüknél azért nem úgy alakulnak a dolgok, így hát inkább időben megpróbálnak ellépni s piacképes tudásukat egy prosperálóbb vállalatnál pénzzé tenni. Jólesik cégvezetőként azt látni, hogy a kvalifikált munkaerők prosperáló cégnek tartják az itbusinesst, ami a médiapiac pillanatnyi helyzetét tekintve azért nem nevezhető éppen általános jelenségnek... Így pedig én, potenciális foglalkoztatóként olyan merítéshez jutok, ami ugyancsak minőségi, s ráadásul a mennyiségben sincs hiány. Mit tagadjam, ezeket a helyzeteket mind nagyon (ki)élvezem, s kedvtelve válogatok a jelöltek között.

És hogy a tanulásiparban ma milyen trendek zajlanak, megtudják e heti címlapsztorinkból.