Szívesen csatlakoznék magam is pár témával, és mutatnék rá arra, hogy az állami élet romokban van, vagy mintha az ésszerű közlekedéspolitika kizárólag a tőlünk Nyugatabbra élők előjoga volna, amelytől mi meg vagyunk fosztva, de nem teszem.  Hogyan is tenném: rövidesen 40 éves a Rajk László Szakkollégium, és bizony ebből a szemszögből igenis volt rendszerváltás, és annak mi cselekvő részesei és többségében nyertesei is voltunk.

1970-ben, Chikán Attila vezetésével alakult a Szakkollégium a Közgázon, amely akkor még Marx Károly nevét viselte. Rektora Szabó Kálmán volt - egykori népi kollégista -, akinek a kollégium igen sokat köszönhetett. Nagyjából tízen voltunk alapítók, magunk írtuk a szabályainkat, magunk vettük fel az utánunk jövőket. Nagyjából évi 20-25 főt, ez 40 év alatt mintegy 800-1000 szakkollégistát "termett".

Előírtuk, hogyan éljünk és tanuljunk, önkormányzatként működtünk, amelyet választott diákbizottság irányított. Vállalkozásunk a virágkorát élő Kádárkorban kezdődött, és ez alaposan meghatározta a működésünket. Mindenekelőtt alkalmazkodnunk kellett a politikai körülményekhez, ebben a zsákban adtuk elő táncainkat.

Hosszú távra rendezkedtünk be, a rendszerhez rugalmasan illeszkedő kereteket kellett kialakítani. Annyira azonban mégsem illeszkedhettünk, hogy a magunk életét ne alakítsuk nagyjából a szánk íze szerint, márpedig a kollégisták a rendszer kereteit napjában többször is feszegették. A benti és kinti viszonyok összehozása szívós napi küzdelmet jelentett, az egyetemi MSZMP és KISZ-vezetés gyanakodva nézett ránk.

Az akkori diákmozgalmakhoz képest mi nem voltunk ellenzékiek, nem hirdettük, hogy minél rosszabb, annál jobb, mi egyszerűen egy önkormányzatot akartunk létrehozni, amely alkalmazkodik a külső világhoz (mi mást tehetett volna), de a belső világát maga igyekszik megszervezni. Csatlakoztunk a népi kollégista hagyományokhoz azzal, hogy a tanulást és a közösségi élet segítségével megszerezhető tudás fontosságát hirdettük.

A hivatalosságok gyanakvása nem volt alaptalan, de mi sokfelé sok barátot gyűjtöttünk, és alkalmasint le is mentünk kutyába, ha a kollégium érdeke azt kívánta. Amúgy az alapítók nem alapíthattak csak úgy, őket egy külön erre a célra szerveződött alkalmi KISZ-felvételi bizottság vizsgálta meg. A kérdések általános és specifikus jellegűek voltak (tőlem például a reálbér nagysága felől érdeklődött a bizottság), az eljárás célja az volt, hogy a kollégiumot ők engedélyezzék, és ne mi hozzuk létre.

Védfalakat húztunk fel magunk köré.

Létrehoztuk a saját MSZMP-csoportunkat, és egy Trockij szemináriumot a pártélet keretében abszolváltunk. Szervezkedtünk és rendszeresen lebuktunk. Hetente tartottunk politikai vitaestet, amelyek előadói a még éppen meghívható és a rendszerrel jól együtt élő előadók világából kerültek ki. A sort a népi kollégista öregfiúk nyitották meg, akik a negyvenes évek második felében a politikai elitképzőkből kerültek ki, majd kerültek hatalomba, illetve börtönbe, néhányan felváltva többször is, Rákosi alatt és Kádár első éveiben, 1956 után, kinek milyen sors jutott.

Az akkori kollégium a Veres Pálné utcában kapott helyet, a harminc főre méretezett társalgóban gyakran két-háromszor annyian voltunk, mi magunk, barátaink és ismerőseink, nem ritkán civil ruhás rendőrök.

Mi azonban inkább Kornait, semmint Trockijt szerettük olvasni, inkább szociológiát, kevésbé politológiát hallgattunk szívesen. Tudományos diákköri dolgozatok megírására köteleztük magunkat, megbüntettük a lustákat, és megvitattunk mindent, ami csak szóba kerülhetett.

Lassan kezelhető viszonyok alakultak ki. Két év elteltével eljött a névválasztás ideje, és kicsit a népi kollégista hagyományok miatt, kicsit a politikai önkény áldozatának szimbólumaként Rajk László neve merült fel. Elég nagy szervezkedés és Aczél György morgolódó jóváhagyása kellett ahhoz, hogy felvegyük a nevet.

Eltelt 20 év, a világ megváltozott, a kollégium megváltozott, karakteres elitintézménnyé, az 1988-1989-es években az akkor induló ellenzéki pártok fiatal értelmiségi forrásává vált. A rendszerváltás után aztán sok kollégista nevet akart változtatni, Rajk tényleg nem illett az akkori generáció antikommunista érzelmeihez. Ekkor azonban egy jobboldali érzelmű tanár felállt, és azt mondta, hogy még húsz év, és Rajkról mindenki azt hiszi, hogy egy kollégium, kár lenne más névvel kísérletezni.

Igaza lett, a Rajk egy kollégium. Nem is akármilyen. Öröm volt veletek.