(Ekkor választottak meg a MÁV IG elnökének, addig lényegében semmilyen szervezeti kapcsolatom nem volt a vasúttal. Azóta tanácsadóként, pár év óta pedig fizetett alkalmazottként veszek részt a MÁV-nak nevezett közéleti tünetegyüttesben.) Naiv optimizmusom töretlen, ezért szívesen áltatom magam azzal, hogy ebbéli aktivitásommal szerény eredményeket elértem, bár reálisan inkább azzal kellene szembe nézni, hogy a vasútirányítás és maga a vasúti szolgáltatás folyamatos kudarc, süllyedő színvonal, és a vállalat maga is növekvő társadalmi és politika ellenszenv közepette operál, amely még nehezebbé teszi a kibontakozást.

A többihez hasonlóan, jelen írás is irodalmi munkásságom része.

Bevezetés
Tisztában vagyok azzal is, hogy az efféle papírok töredékét sem olvassák el, különösen akkor, ha nem szervezeti varázslásról van szó. Nyilvánvaló, hogy a szervezet nyelve a hatalom nyelve, s vele a vezetőké, a vezetőkiválasztás pedig a hatalom legbensőbb aktusa, eddig a pontig minden szervezet nagyjából hasonló sorson osztozik. Csak miután túljutottak az invesztitúra nehézségein, akkor derül ki, mire is való az egész hercehurca: jó szolgáltatásra, piaci pozíció megerősítésére, elviselhető finanszírozásra, versenypozíció javítására. A Tesco-nál, a Metro-nál, a DB-nél, az ÖBB-nél, az OTP-nél vagy akár az Exxon-nál ez a természetes, a MÁV-nál azonban a vezetőkiválasztás és néhány szervezeti döntés után a természetes cél  hajlamos eltűnni.

A privatizációs szervezetet veszélyesebb volt létrehozni (pályámnak nem is tett jót), a jelzáloghitelezést kifejezetten komplikált volt megalapítani, de legalább utódaink láthatóan meggazdagodtak. A vasútnál mintha a műfaj sem lenne világos, így aztán a manőverezési képesség nagy, cserében a játék minden szereplője.

Mi is ez a cél?
A jól működő, a társadalom mobilitási igényeihez, továbbá a versenyző mobilitási kínálathoz (autó, busz, városi közlekedési eszközök) illeszkedő, a költségvetésre elviselhető és fenntartható terhet rovó vasút megteremtése. Ez a vasút a dolgozó középosztályok vasútja, állomásai a városi tér szerves elemei. Költségérzékeny vállalat, üzleties gondolkozással keresi és elégíti az utasok és az áruszállítók igényeit, közszolgáltatóként is a kor üzleti kultúrájához alkalmazkodik, az állami költségtérítés miatt az üzleti szférához képest nagyobb kockázatviselő képességét hálózatfejlesztési innovációk révén fejezi ki (informatika, irányítástechnika, kommunikáció, jegyértékesítés, urbanisztikai fejlesztések). Erről van tehát szó. És ne adjuk alább.

[folyt. köv.]