A mozivásznon, a televízión, a számítógép vagy laptop monitorján és a telefon kijelzőjén kívül még számos képernyő (screen, display) vesz minket körül jártunkban keltünkben. Digitális kijelzőtábla-megoldások (digital signage) segítik a tájékozódásunkat középületekben, reptereken, vasútállomásokon. Változtatható tartalmú digitális reklámtáblák villognak a közterületeken, utak mellett, metróban. Oktatási környezetben a projektoroktól az intelligens táblákig és asztalokig sokféle kijelzési megoldás segíti a tartalomátadás vizuális sokszínűségét.

Ma már az innovatív szupermarketek termékmegnevező árcéduláinak (címkéinek) legújabb generációja is központilag programozható miniképernyő, nem cserélhető vagy újraírható műanyag vacak. GPS-képernyők költöztek a kocsikba, a luxusjárgányokba még videomonitorok is, hogy az utasok menet közben is filmet nézhessenek. A nappali „otthoni szórakoztatási központtá” (HEC – home entertainment Center) válik, és egyre formagazdagabb megjelenítési ill. vetítési felületek jellemzik egészen a képernyőfalig (screen wall) bezárólag. Mind megszokottabb látványt jelentenek a szabadtéri sport-vagy koncertközvetítések hatalmas vásznai vagy sokszemű plazmaképernyői, tudományos demonstrációk sora igényli az egyszerre nagy méretű és nagyfelbontású megjelenítést, és egyre többen könyvet is képernyőn olvasnak, ugrásszerűen javuló minőségű e-book-olvasójukon.

Környezetünk valóban folyamatosan dúsul képernyőkkel, és talán éppen most érkezett el az a pillanat, hogy tudatosítsunk egyfajta minőségi változást. Vagy mégsem? Talán inkább akkor jutunk majd el egy új „szintre”, amikor a különböző képernyőfajták között egyfajta munkamegosztás, koordináció alakul ki, amikor a kijelzés világa még tovább „hálózatosodik”? Amikor új tartalomkombinációk tudnak megjelenni? (Például a reklámtáblák sugárzásidejének egy kis részében fontos ismeretterjesztő és kultúraközvetító, tudományos, művészeti tartalmak lesznek láthatóak?)

És akkor még nem beszéltünk a 3D-kijelzés előretöréséről, a holografikus megjelenítésről, a vetített billentyűzet után az emberi testet is interaktív felületté tévő kísérleti megoldásokról, a screenvironment következő generációjáról. Ám addig is, amíg a technológia, az üzlet a szabályozás, az információépítészet vagy a pedagógia elvégzi a maga feladatát, az ismeretelméleti, filozófiai, kultúrszociológiai elemzésnek már eljött az ideje. Nem véletlen, hogy a screenvironment fogalma egy filozófusok részvételével, a mobil tanulásról rendezett minikonferencián fészkelte be magát a fejembe, köszönet érte Fábri Györgynek.