... egy 11 hónapos postagalambra rögzítettek egy négy gigabájtos pendrive-ot. A Winston nevű madár útnak indításával egyidőben a helyi Telkom nevű szolgáltató hálózatán indítottak útjára egy 60 mérföldnyire lévő célpontba ugyanennyi adatot” - számolt be a BBC  híradása nyomán az eseményről az Origo (Lekörözte a netet a postagalamb)

A kísérletnek honlapja is van, a versenyt sokan követték élőben, mondanunk sem kell, Winston fölényesen nyert, ezt előre tudta is mindenki. Emlékeztetnünk kell azonban az olvasókat, hogy a dél-afrikai ötletmesterek valójában csak visszanyúltak három izraeli kutató híres 2004-es B2P (back to pigeons) kutatásához, amikor is a fürge adatszárnyasok  1,3 gigabájtos flashkártyákkal a lábukon tettek meg közel hatvan mérföldet, 2270 kbps adatátviteli sebességet elérve, könnyűszerrel legyőzve az ADSL-kapcsolat kapacitását.

Más kérdés, hogy az izraelieket is feltehetően  David Waitzman 1999-es kísérlete ihlette meg, aki a norvégiai Bergenben galambposta segítségével váltott üzenetet két számítógép között.

És a durbani marketingakció látványossága és hírértéke messze elmaradt az izraeliek következő nagy dobása mögött, akik afrikai óriáscsigák hátára szerkesztettek  puhafa szerkezetet, amelynek kereke két, egyenként 4,7 gigabájt tárkapacitású DVD-lemez volt, és a salátalevéllel csalogatott csiga fantasztikus, 37 000 kbps adatátviteli sebességet tudott elérni. (Az Index szellemes híradását erről lásd itt)

Tanulság? 

1. Minden eszköz megengedett, hogy a szélessáv mihamarabb valódi szélessáv legyen.

2. Azért nem árt tudni, hogy ami újnak tűnik, az valóban új-e?

3. Aki azt hiszi, hogy a postagalamb mára kizárólag ilyenfajta marketing-attrakciók révén kerül kapcsolatba a kommunikáció világával, téved.  Néhány amerikai kórházban máig elő gyakorlat, hogy épületek között galambok szállítanak vérmintákat, Ausztráliában pedig – a Waikato Times tudósítása szerint  – a húsz kilométer sugarú, turistalátványosságként üzemelő barlangrendszerben alkalmazzák a madarakat, akik a turistákról készített képeket viszik memórialapkákon a recepciós épületbe, hogy mire a túra végetér, a látogatók már kész, kinyomtatott fotók közül tudjanak válogatni.

Itt azért komoly adatbiztonsági problémák is felmerülnek a helyi sólymok (nesting karearea) képében, de ez már legyen az ottani idegenforgalmi és állatvédelmi szakemberek gondja.