A világ legkisebb kontinense, de a 6. legnagyobb országa, melynek népessége ( kb.21 millió) főleg a partvidéken koncentrálódik. A semmiből kereken 200 év alatt virágzó, élhető országot fabrikáltak. A béke szigete. Emberemlékezet óta nem volt erre háború (a japánok néhány II.VH alatti légitámadását leszámítva).

Nekünk  európaiaknak,  a „világ végén” van, de ennél sokkal több érdekesség, furcsaságot rejteget. Ezen a földrészen még vannak nagy területek, ahol ember még sosem járt, a természet jól megvan nélkülük…

Kinaiak és hollandok is jártak korábban Ausztrália földjén, de nem tanúsítottak semmilyen érdeklődést, nem úgy az angolok, akik először 1788-ban szálltak partra katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal és gyarmattá nyilvánították a földrészt.

A földrész legnagyobb része sivatag. Tavaly szeptemberben narancsvörös homályba burkolózott Sydney és környéke, amikor egy hidegfront hatalmas mennyiségű sivatagi homokot és port zúdított a városra. Hetekig tisztították a várost. De mi köze ehhez a tevéknek? Az északi sivatagrészeken kóborló tevék trappolása jelentősen hozzájárult a homokszóráshoz. Ausztráliában eredetileg nem éltek tevék. 1910 körül külföldi távíró pózna-építőket alkalmaztak a telekommunikáció kiépítéséhez, akik hoztak magukkal néhány teherhordó tevét a Közel-Keletről és Észak Afrikából. Munkájuk végeztével hazamentek és a tevéket szélnek eresztették. A tevék jól érezték magukat. Ma több mint egymillió vadteve járja a sivatagot és mivel tánc-és illemtan óráról hiányoztak, trappolnak a porban. A hatóságok már részleges kiirtásukon gondolkodnak.

Békák is éltek korábban Ausztráliában, de az úgynevezett aga-varangyok nem. 1935-ben a cukornád kártevője ellen kísérletképpen az Amerikában őshonos varangyokat telepítettek be. A betelepített kétéltű természetes ellenség híján robbanásszerűen szaporodik. Az aga varangy igen veszélyes állat.

A varangyok bőre és váladéka igen mérgező. Aki megeszi, vagy kap a váladékából, az a halál fia. „Munkásságuk” nyomán a varánuszok, kígyók megtizedelése után most az édesvízi krokodilok száma csökken, ami végül az egész terület biológiai egyensúlyának felbomlásához vezetne…A néhány varangyból mára már több mint 200 millió példány hancúrozik  Ausztráliában.

Húsevő hangyák betelepítésétől várják a megoldást….

Ausztrália azért is igen sérülékeny a nem honos állatok betelepítésére, mert az évmilliárdok óta szigetként funkcionáló földrészen az evolúció kialakította a sajátos ökológia egyensúlyt, a kontinensek élővilágától igen eltérő fajok élnek és nincsenek „kiképezve” (a természet által) ismeretlen ellenségek leküzdésére.

Sajnos még számos rossz példa van errefelé az ember felelőtlen tevékenységére, de hely hiányában már csak egy „barátságosabb” specialitást említenék: a bumerángot.

A bumerángot már sok ezer évvel ezelőtt feltalálták az őslakosok, és csak néhány középső sivatagos területen használta néhány törzs kisebb állatok elejtésére. Számos legenda fűződik a bumeránghoz. Az egy közkeletű tévedés, hogy a bumeráng azért tér vissza, mert a jól ismert kifli alakja van. A bumeráng valóban visszatér ha ügyesen dobjuk el, de nem a formája miatt, hanem a speciális aerodinamikai kiképzése miatt. Teljesen más formájú, de megfelelő kiképzésű fatárgy is megfordul egy idő után és visszatér eldobójához…