A britek az amerikaiakat követve a gazdaság, és azon belül is az IT szektor felpörgetésén dolgoznak. A tengerentúliakkal ellentétben, ahol a kormányzati program jórészt hangzatos szlogenekből áll, a britek a zsebükbe nyúltak az ügy érdekében. A különbséget természetesen az is magyarázhatja, hogy Nagy Britanniával ellentétben az Egyesült Államokban nagy hagyománya van a startupoknak és a kockázati tőkebefektetőknek, így ott nem nehéz pénzhez jutni egy-egy ötlet megvalósításához. A britek józan belátástól vezérelve nem közvetlenül a kiválasztottaknak adja a pénzt, belátva, hogy a kormányzatok a legritkább esetben tudják előre meg mondani mi lesz sikeres és mi nem. A kormány egy befektetési cégen keresztül tervezi szétosztani az összeget, ráadásul nem egyedül.

A Passion Capital néven létrehozott szervezetbe az államon kívül más kockázati befektetők is beszállnak, 12 millió font értékben, így a 37 millió áll majd a vállalkozók rendelkezésére. A befektetési cég vezetői között korábban már bizonyított sikeres befektetők lesznek, Stefan Glaenzer, Eileen Burbidge és Robert Dighero, akik mind üzleti angyalként, mint sikeres startup tulajdonosként bizonyítottak már. A tervek szerint közelítőleg 50 ötlet megvalósítására ad pénzt a cég, ezek lehetnek akár teljesen papíron, de működő prototípusok fejlesztésére, gyártására is lehet támogatást igényelni.

A brit kormány döntésével úgy tűnik az izraeli példát követi, ahol 1990-ben szintén a privát befektetőkkel karöltve nyúlt az állam a friss vállalkozások hóna alá. Az állami segítségnek és a szabad piac törvényeinek tiszteletben tartásának köszönhetően jött létre a Startup Nemzet, ami ma az egy főre jutó startapok és Nasdaq-on jegyzett cégek számát tekintve világelső. A britek valószínűleg hasonlóan jó eredményekre számítanak, és ehhez a lehető legjobb irányba indultak el.