Nigéria, Niger és Algéria aláírták azt a több milliárd dollárról szóló kontraktust, melynek jóvoltából nigériai gáz érkezhet a Szaharán keresztül a Mediterráneum felé. A 13 milliárd dollárra becsült beruházással évente 30 milliárd köbméter gáz érkezhet a négyezer kilométer hosszan kígyózó vezetékeken keresztül az energiaéhes európai piacra. Átadását 2015-re tervezik.

Nigériából Európa felé tart. (fotó: mem-algerie.org)

A dátum azért is fontos, mert annak ellenére, hogy a datált átadás időpontja még több mint öt év távlatában van, a francia Total, a holland Shell és az orosz Gazprom már felnyújtotta segítő jobbját a projekt kivitelezéséhez. Az említett mamutvállalatok a nigériai, állami támogatásban részesülő NNPC gázipari céget segítenék a beruházásban, de az algériai Sonatrach neve is szóba került a támogatandók listáján.

Ezt alátámasztván, az algír energiaminiszter a következőket nyilatkozta: „megvan a szakértelmünk, azt pedig nem gondolom, hogy gond támadna a vállalkozás finanszírozásával" – mondta Csakib Helil az ünnepélyes aláírás után a nigériai fővárosban, Abudzsában.

Annak tudatában, hogy csak a Gazpromot alapul véve, az előreláthatólag beszáll majd az algériai műveletekbe, illetőleg Nigériával és az NNPC társaságával már meg is kötött egy 2,5 milliárd dollárról és közös vállalkozásról (Nigaz) szóló szerződést, egész biztosan lesz finanszírozó médium. A kérdés nem ez. Sokkal inkább az, vajon a bizonytalan gázkereslet letöri-e majd a nagytőkések kedvét, s hogyan boldogulnak majd a külföldi kitermelőket sorra ostromló helyi felkelőkkel.

Nigéria ugyanis hiába rendelkezik a világ hetedik legnagyobb gázkészletével, hiába szállítja Földünk gázkínálatának tizedét, az afrikai ország pénz hiányában nem tudja fejleszteni iparágát, fenti okok miatt sem. A Gazprom-NNPC kooperáció persze hozzájárulhat a nyugat-afrikai állam gáziparának fejlesztéséhez, viszont az oroszok célja sokkal inkább az, hogy megtarthassák európai gázpiaci pozícióikat, mintsem „jótékony” célból fejlesszék egy ország infrastruktúráját.

A témában sok tehát a kérdés, annál kevesebb a válasz. A tények majd úgyis magukért beszélnek…