Ennek a kötetnek lehetne akár Simlis és Szende is a címe - feltéve, hogy a a főhős mellett felbukkanó brókercsaj tényleg hinne a Naplementébe lovagoló cowboy Amerikájában. De nem hisz, és így a könyvcím marad a Simlis - illetve: Sticklis - visszabontása után egyszerűen Stick. Ez még akkor is feszesebb dramaturgia, mint a Ponyvaregényé.

Majdnem minden rajta van a borítón... (forrás:krimiklub.hu)

Vannak jó ügyeknek is megszállottai, őket, vagyis leginkább a lelkesedésüket becsülni kéne. Ilyen Heller Gábor, író, forgatókönyvíró, filmrendező, aki nem is olyan nagyon mellesleg a krimiklub.hu atyja is. Heller vakon hiszi: vannak krimik, amelyekre a nagy kiadók még nem tették rá a kezüket, ám e rendszerhibáért szerinte a csak magyarul olvasót nem kéne büntetni.

Krimisorozata, melynek nyolcadik kötete, a Stick, nem akar mást, mint angolszász módon szórakoztatni. És mivel Elmore Leonard művei leginkább a míves ponyva-krimi határon helyezhetők el, a Glanc után a Sticknek is helyet szorított a könyvsorozatban.

Merthogy E.L. nem ám akárki! 

Ő írta többek közt Jacky Brown és a Szóljatok a köpcösnek! filmek forgatókönyvét (na meg a Stickliből készült filmét is - igaz, utóbbit még 1985-ben). A 84. évében járó Elmore Leonard a 20. századi krimiirodalom egyik amerikai csillaga. A Stickli pedig ha lehet, első az egyenlők között.

A főhős, Ernest "Stick" Stickley angolos családneve ellenére nem rendelkezik kontinentális felmenőkkel. Ellenben a könyv elején - amolyan agyban megszelídült rossz fiúként - épp a sittről érkezik, ahol lopásért és rablásért ült hét évet. És ha már szabadult, be is toppan egy újabb kalamajkába - mintha megint Bruce Willis fénykorában lennénk. Mire Stickley szétnéz, nyakig ül a szószban, ráadásul a többszörös hurok meglehetősen tempóval szorul a nyaka körül.

A Stickben a ponyvákra és a könnyed krimikre jellemző módon nem a naturalizmus, sokkal inkább a tökös legény "leszarom a világot, mert ő is leszart engem" életfilozófiájának átalakulása irányítja a cselekményt. A könyv azért is nagyszerű, mert bár éppen 25 éve íródott, egyáltalán nem hat porosnak - és nem csak a retró fíling miatt. Ott vannak például a nagybani tőzsdézésről szóló részek - az olvasó szinte már megérti, miért is bukik be időnként az egész. A hollywoodi filmproducerek és a könyvben valamiért következetesen q-val írt kubai kábítószerdílerek világa úgyszintén boncasztalra kerül. Persze nem társadalomszociológiai vagy mélylélektani értelemben, de annál mindenesetre mélyebben, mint amivel Tarantino meghülyítette a '90-es évek kultúrsznob generációját.

Mert Ernest persze a nagy homokosparti női hormondarálóban is megállja a helyét. Verbálisan is, másképp is. Azt az akadályt is simán veszi, hogy a regény legmámorosabbra faragott éjszakán harmadszorra, a harmadik párját ritkítóan dögös nőnél már nem képes helytállni. Másnap egyszerűen lever pár márkás kalapot a rossz fiú fejéről, csikorgó gumival áthajt rajta, hogy aztán többször is besétáljon az oroszlánok szájába - hajszálgörbület nélkül -, le-, illetve kidumáljon pár kínos szituációt, és bár a könyv brutális gyilkossággal kezdődik, mire idáig eljut az olvasó, a dolgok a lelki egyensúllyal egyetemben el vannak intézve.

Lehet a Sticket kanapén hanyatt vágódva olvasni. Mi több: arra találták ki, hogy általa kikapcsolódjunk!

Elmore Leonard: Stick
Krimiklub.hu 2008