Ma: -4°CHavazás várható

Lehet, hogy már mondtam, de szerintem egy könyv nem attól jó, hogy új. Viktor Jerofejev zseniális könyve például magyarul is megjelent már négy éve. Pedig mennyire aktuális! 

Noha Viktor Jerofejev a könyv címében sejteti - az Európa Kiadó borítótervezője pedig csak adja alá a lovat tovább -, mégse gondolja azt valójában senki, hogy az egyébként meglehetősen botrányos témákhoz és írói megoldásokhoz előszeretettel nyúló orosz író ebben a könyvében primerben mesélne a szovjet generalisszimuszról.

A hétköznapi Sztálinizmus egy diplomatagyerek szemével

Mert nem. Nem, és noha az egész művet árnyként követi a Nagy Tanító szellemisége, az orosz író még csak nem is kizárólag a sztálini korszakról ír. A jó Sztálin ennek megfelelően tehát nem valamiféle orosz nyelvű Béládi-Krausz típusú olvasmányos monográfia Sztálinról, hanem egy, az ötvenes évek közepétől fokozatosan párizsi öntudatra ébredő szovjet diplomatagyerek apakönyve.

Az „apám a művelt kultúrattasé” és az „apám a kém” végpontok közé kifeszített kötéltánc során Jerofejev egy-egy hosszabb, aprólékos elemzés kedvéért szándékosan megakasztja a lineáris cselekménymesélés menetét, de Az orosz széplány és az Élet egy idiótával fejezetek finom és élvezetes kitérői után megint sűrű, de szinte letehetetlen regénnyel húzza magába az olvasót. 

A jó Sztálin a megfejtetlen rejtvény könyve. Azé a hétköznapi olvasatú sztálinizmusé, amit Jerofejev apja, a Párizsban is népszerű diplomata tündöklése és bukása lencséjén keresztül megél. Egy olyan ember lélek és életlenyomata, akinek társaságában volt idő, hogy Yves Mountain, Simone Signoret és Pablo Picasso is előszeretettel feltűnik.

„Az oroszok szeretik a rejtvényeket. Sztálin feladott nekik egy rejtvényt. (…) sosem mondta ki, valójában mit is akar. Mindenkit kinevetett, és meghalt anélkül, hogy kiismerték volna” - írja egy helyütt a regényíró.

A Moszkvában és Berlinben 2004-ben megjelentetett családregény a Sztálin tolmácsaként, Molotov titkáraként, majd párizsi kulturális attaséként, végül kegyvesztett, de büszke öregemberként bemutatott szovjet diplomata sajátos története. Jerofejev tolla alatt ugyanis az apa képe folyamatosan át- meg átrajzolódik, valahogy úgy, mint az Esterházy Péter rajzolta apafigura a Javított kiadásban; az utólag, részben felróható cselekedetek mozgatóit keresi a felnőtt gyerek és az író, egyszerre megértően és vádlón.

Az Európa Kiadónál megjelent és máig beszerezhető kötet élvezhetőségét a kortárs orosz irodalom egyik legkiválóbb magyar műfordítója, Goretity József tette teljessé.

 

Viktor Jerofejev: A jó Sztálin
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.

Bookmark and ShareCikk nyomtatása
xEzt is figyelmébe ajánljuk:
<1/3>
Kapcsolódó anyagok
Cikkek
Üzenőfal elrejtése
Név:
E-mail:
Hozzászólás:

A rovat ajánlója
Az internet megteremtette a közösségek új típusait, és ezeket minden vállalatnak figyelembe kell vennie. A változással szembemenni nem érdemes, kihasználni viszont annál inkább t...

Aktuális lapszámunkból

Minek nevezzelek?Bár hardvert és szoftvert elsősorban nem a neve alapján választ az ember, és különösen nem a vállalat, a jól eltalált név hatékonyan járulhat hozzá a marketingértékhez. Csak éppen eltalálni nem egyszerű.

FelhőszerződésekHa a számítási felhőből akarunk igénybe venni szolgáltatásokat, a szolgáltatási szerződésnek lényegében két dologra kell összpontosítania: a szolgáltatás(szintek) számonkérhetőségére és az adathozzáférésre, adatkezelésre. No meg az új magyar adatvédelmi törvényre.

Maffiózó filozófusHogyan lehet valaki kívülálló egy olyan környezetben, ahol szinte senki sem átlagos? Peter Thielnek sikerült, tehetsége gazdaggá, természete elszigeteltté tette a Szilícium-völgyben.