Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

előző hónapkövetkező hónap
48_kiss_gergely_GYU_0226_2.jpg
Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, A Nagy Sportágválasztó kommunikációs igazgatójaForrás: ITB

Bár edzés után találkoztunk vele, élsportoló karrierjének a végéhez közeledik. Lendülete, belső hajtóereje persze mit sem változott, az elmúlt években új kihívásokat talált az életében. Motivációs előadásokat tart az üzleti szektornak, megmozgatja a nem élsportolókat és a sport ösvényére tereli a gyerekeket. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval, a Nagy Sportágválasztó kommunikációs igazgatójával beszélgettünk.

– A motiváció az, ami továbblendít, hogy az ember széttört arccsonttal is a medencébe tudjon ugrani?

– A konkrét eset egy vasárnapi bajnoki döntő utolsó mérkőzésén történt. Megnyertük az aranyérmet, de kialakult egy verekedés a medencében: eltört az arccsontom és a járomcsontom, megrepedt az állkapcsom és enyhe agyrázkódást is szenvedtem. Kórházba kerültem, miközben öt nappal később Bajnokok Ligája négyes döntőt kellett játszanunk. Hétfőtől csak az járt a fejemben, miként lehet megoldani, hogy törött arccsonttal is ott legyek a medencében. Ha kapok még egy ütést, vége lehet mindennek. Végül egy orvosi segédeszköz-készítő üzemben csináltattunk egy védőlemezt a vízilabdasapkára, ami megvédte az arcomat, a szemem alatti részt. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az elődöntőt pont a volt olasz csapatom ellen játszottuk, nekik pedig eszükbe sem jutott bántani, annál fontosabb volt számukra a sportszerűség. Azon a meccsen, öt nappal a verekedés után a csapat legjobbja voltam négy góllal.

Ha a motivációt és az adrenalint összetesszük, az nagyon komoly dolgokra képes az élsportban – ezt próbálom az üzleti életben is továbbadni. Ne a külső, nehezítő körülményeken gondolkodjunk egy adott projektnél, hanem vessük bele magunkat maximálisan a feladatba, és mindig az éppen soron következő kihívást oldjuk meg.

– Számodra mit jelent a motiváció?

– Mindent. A vízilabda pályafutásomat és az eddigi életemet mindig is erősen befolyásolta, hogy mennyire voltam motivált. A tudásom és az erősségem sokszor abban nyilvánult meg, hogy a motiváltságom miatt lendíteni tudtam a csapaton. Amikor már mindenki nagyon fáradt volt a vízben, szúrt az oldala, görcsölt a kar- vagy a lábizma, akkor a motiváció adott plusz erőt. Sok mérkőzés végén sikerült a fontos pillanatokban passzt adnom vagy gólt lőnöm, elsősorban a belső hajtóerő, az elszántság miatt. Mindig és mindenben igyekeztem a tőlem telhető legjobb szintet elérni. Egy lazább edzésen is, ha azt mondta az edző, hogy ússzunk 70 százalékos lendülettel, inkább 76 százalékkal próbáltam úszni, mintsem 68-cal.

– A különböző életszakaszaidban mi volt a hajtóerő?

– Mindig a jobbá, a többé válás emberileg, és a siker, a következő pillanat sikere. Persze le lehet bontani életszakaszokra. A pályám kezdetén az hajtott, hogy nem tudtam, mi kell ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyek, hiszen ennek nincs mértékegysége. Például egy jogi diplomához kell 35 sikeres vizsga, egy államvizsga, egy szakdolgozat és az ember a végén a kézébe veheti a diplomát. De mi kell ahhoz, hogy bekerülj az olimpiai csapatba, és ne csak álmodj róla, hanem meg is nyerd az olimpiát? Mi kell ahhoz, hogy a világ egyik legjobbjává válj és így segítsd a csapatodat a következő aranyéremhez? Bennem az volt a szupermotiváció, hogy ha sokkal többet teszek meg, mint amennyit elvárnak, akkor is erős maradok, ha kicsúszik a zsákból néhány tényező, például a szerencsefaktor.

Természetesen voltak lépcsők – kamaszként az, hogy a felnőtt csapatba kerüljek, majd felfigyeljenek rám a válogatottban, aztán kijussak az olimpiára, oda pedig aranyérmet nyerni megy egy magyar vízilabdázó. De élesen nem különül el ez a fajta, lépésről lépésre építkező motiváltság attól, hogy a következő lövést be akarom lőni, a következő passzt tökéletesen akarom odaadni a társamnak, a védekezésben pedig nem akarok hibázni. Mert mindig a következő pillanat a tét. Sosem a könnyebb végét fogtam meg a feladatoknak, amit egyébként a fiatal generációknál problémának látok – véleményem szerint ez a motiváltság egyik fő ellensége. Persze megváltoztak a körülmények, jellemzően más lett a társadalmi, családi háttér, de természetesen sok motivált és tehetséges fiatallal is találkozom.

 

– Ha cégvezetői körben motivációról beszélünk, általában motivációs eszközökre (cafeteria, több fizetés, nagyobb autó, home office) gondolnak. Te mindvégig belső motivációról beszéltél.

– 35 éves koromban a londoni volt a negyedik olimpiám, amikor is három aranyérem után ötödikek lettünk. Nem sikerült az aranyérem, és ekkor kezdődött az életemben a civil pálya felé nyitás, egyre több helyre kaptam felkérést és sok cégvezetővel, üzletemberrel találkozhattam az előadások, kerekasztal-beszélgetések során. Sokszor merült fel bennem is a kérdés: vajon attól lesz valaki jobb munkaerő, mert cafeteriát kap? Attól válik valaki jobb vezetővé, mert még nagyobb céges autója lesz? Pillanatnyilag hatásos lehet, igen. De a sport egészen másra tanít. Ha nem lett volna belső motivációm, akkor három-négy hiba után valószínűleg eltűntem volna a süllyesztőben. Akkor vajon a több pénz segített volna a jobb teljesítmény elérésében? Vagy számítana a siker elérésében, hogy kinek márkásabb az öltönye, az órája a csapatban? Nem.

Ezt a hozzáállást, gondolkodásmódot igyekszem a saját példámon keresztül átadni, átültetni a céges környezetbe.

– Mi érdekli leginkább az üzletembereket a karrieredből?

– A problémamegoldás. Főként ilyen irányú kérdéseket kapok, ami érthető is. A céges, multinacionális környezet persze más, mint a sport, de a példákat üzleti nyelvre lehet fordítani.

– Az életed többi színterén mi motivál?

– Ahogy a mondás tartja: „kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba”. Tehát olyan sikereket, mint a vízilabdában, valószínűleg nem érek el újra másban, hiszen ez a sport az életemet jelenti hatéves korom óta. Mi 35-40 évesen kezdjük az új életünket. Éppen ezért a fő motivációm az, hogy találjam meg azt a feladatot, kihívást, ami örömöt és maximális elköteleződést jelent számomra az élsport utáni életben, és ami által testileg, lelkileg is egészségesen élhetek tovább – anélkül, hogy azt az álmot kergetném, hogy átélhetem még egyszer ugyanazt a mindent elsöprő érzést, mint amikor a vízilabdában olimpiai sikereket értem el.

– Ha a Nagy Sportágválasztót nézem, ezt sikerült is megtalálni.

– Így van. A Nagy Sportágválasztó és a hozzánk tartozó Ötpróba Tokióba kommunikációs igazgatója és futónagykövete vagyok. Előbbi egy ingyenes rendezvénysorozat, ahol a gyermekek különböző sportágakat próbálhatnak ki és ismerkedhetnek meg velük; és a mi csapatunkat bízták meg azzal, hogy az Ötpróba Tokióba elnevezésű, négy éves szabadidősport-folyamot is kezelje. Az a dolgunk, hogy elérjük és át is lépjük a 20 ezer regisztrált szabadidő-sportolót. Meghatározott sportágakban, például a nagy futó-, úszó- vagy kerékpárversenyeken indulók regisztrálhatnak a közösségünkbe – azt szeretnénk elérni, hogy egyre több ember életében váljon mindennapos örömforrássá a sport. Ennek kapcsán különböző ajándékok is várják a regisztrált játékosokat.

– Önmagadat hogyan jellemeznéd?

– Nagy küzdő vagyok, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. És nagy szívem is van, nemcsak a sport miatt, de jólelkű embernek is tartom magam.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2074 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Németh Péter

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4964 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ADAPTO Solutions Kft.

A legkeresettebb cégek: