Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

46_American_Hotel_&_Lodging_Association.jpg
Forrás: ITB

A szellemi munkakörökben – nem kis részben a technológiának köszönhetően – egyre rugalmasabbak a munkavégzés feltételei. Ahogy azonban a munka elvégzése egyre kevésbé kötődik az irodához és a szigorúan vett munkaidőhöz, úgy veszti el értelmét a túlóra fogalma is. Ha pedig nincs túlóra, nincs mit kifizetni.

„Szevasz Lacikám! Tudom, hogy péntek délután van, de az ügyfél most szólt, hogy bizonyos módosításokra hétfő reggel már szüksége van. Átküldöm az anyagot, nézd át, légy szíves, aztán szombat délután beszélünk róla, és vasárnap meg tudod csinálni. Menni fog, ugye? Nagyon fontos lenne! Köszi szépen, és később megbeszéljük, hogyan tudlak kárpótolni… Jó hétvégét!”

Ki az, aki még nem folytatott hasonló beszélgetést a főnökével? A helyzet, a konkrét feladat, a kérés jellege és hangneme változhat, de az aligha, hogy időnként szükség van a normál munkaidőn túli munkavégzésre és azt nem mindig lehet pontosan elszámolni, legalábbis irodai munkakörökben.

 

A technika fogságában

Vannak persze olyan munkák, amiket nem lehet hazavinni. Az építő- és gyártóiparban, egészségügyben, kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók munkaideje ezért jól számon tartható. Bemegy az ember a munkahelyére, amíg ott van, dolgozik (többnyire), de ha kilépett a gyár, a kórház, az áruház vagy az étterem ajtaján, másnap reggelig elfelejtheti a munkát. Ezekben a munkakörökben ezért a túlóra is jól kiszámítható és a jogszabályok, illetve a munkaszerződés alapján kompenzálható.

A legtöbb irodai („fehérgalléros”) munkakör viszont egyre kevésbé ilyen. Nem kis részben „köszönhető” ez a technológia fejlődésének. A nagy képernyős okostelefonok és a mindenütt rendelkezésre álló mobil szélessáv azt jelenti, hogy nincs menekvés a vállalati e-mailek elől, sok helyen pedig a céges rendszerek nagy része (vagy egésze) elérhető az interneten keresztül is. Egyre több ember egyre több munkát tud bármikor, bárhonnan elvégezni – nincs kötve sem a munkahelyhez, sem a munkaidőhöz.

Ez legalább annyira átok is, mint amennyire áldás lehet. A dolgozó úgy érzi, kötelessége, hogy azonnal megnézze az új e-maileket, amint megjönnek, és válaszoljon is rájuk, ha úgy kívánja a helyzet. A belső elvárásból aztán külső kényszer is lehet, ha a kollégák, a főnök megszokja, hogy az illető mindig elérhető és bármikor lehet „zaklatni”.

Természetesen nagyon sok függ a munkahelyi kultúrától. A piaci szereplők elmondása szerint az informatikai szakmában (és kisebb részben más területeken is) nem feltétlenül az az elvárás, hogy a munkatárs mindig dolgozzon, hanem hogy bizonyos mértékig állandóan elérhető legyen. Nehéz ugyanis visszautasítani az olyan elvárást, hogy ha egy fontos kérés, kérdés érkezik, akkor arra bárhol és bármikor reagálni tudjon az ember. A jó vezető azonban megértő: nem haragudhat arra a kollégákra, aki munkaidőn túl már nem vállal el egy feladatot, maximum pozitívan értékelheti azokat, akik viszont igen.

 

Kell egy csapat!

A jó csapatmunka sokat segíthet abban, hogy kevesebb munkaidőn túli pluszmunkára legyen szükség, illetve abban, hogy ez ne legyen teher, ha mégis úgy adódik. „Sokak szerint az agilis módszertanok alkalmazása folyamatos munkabírásra készteti a csapatot, akár munkaidőn kívül is – mondja Georgiu Achilles, az IBM Magyarország technológiai szolgáltatások igazgatója. – Ennek azonban van egy másik oldala is. Ha a csapat erős, pótolni tudja a távol lévő vagy szabadságát töltő tagot, és elvégzik az ő munkáját is. Ilyen esetben a szabadságon lévő dolgozó is szívesen segít, például megosztja a csak nála rendelkezésre álló információt, hogy a többiek haladni tudjanak. Persze ez csak akkor működik jól, ha a csapat igyekszik megvédeni az éppen szabadságát töltő kolléga magánéletét, és csak a legvégső esetben zavarják meg a pihenésben.”

Ettől még fontos, hogy képesek legyünk kikapcsolni bizonyos kommunikációs csatornákat. Georgiu Achilles például azt a megoldást alkalmazza, hogy este 9 és reggel 7 között nem engedélyezi a push értesítéseket, vagyis csak akkor kapja meg a leveleket, feladatokat, ha azt aktívan kéri. Csak így lehet megteremteni valamiféle egyensúlyt a munka és a magánélet között, amelyeket egyre nehezebb elválasztani, mert végképp elmosódnak a határok közöttük.

A számok tükrében

Sokat vagy keveset dolgoznak a magyarok? A legtöbben valószínűleg úgy érzik, hogy a „belüket” is kidolgozzák, de a számokból ez nem derül ki egyértelműen. Az Eurostat adatai szerint évente átlagosan 31,2 túlóra jut egy magyar munkavállalóra, ami az EU országai között a negyedik legalacsonyabb érték. Az OECD statisztikája szerint az alkalmazásban lévők átlagosan heti 40,6 órát dolgoznak, ami kevesebb, mint az OECD-átlag (lásd grafikonunkat). Hasonlóképpen az átlagosnál jóval kisebb (1,4 százalékos) az aránya azoknak a dolgozóknak, akik legalább 60 órát dolgoznak.

Az Epson egy 2017-es felmérése viszont arra az eredményre jutott, hogy a megkérdezett magyar dolgozók kétharmadának hetente átlagosan hét túlórája van, amelyek 41 százaléka ráadásul kifizetetlen marad. A szellemi dolgozók nem is nagyon bánják ezeket a túlórákat, mert sokan ekkor képesek a legjobb teljesítményre. Közel felük ilyenkor olvassa el az olvasatlan e-maileket, nézi át a befejezett vagy jövőbeni feladatokat, esetleg mélyed el szakcikkekben.

Össznemzeti szinten ráadásul a teljesített munkaórák száma nem áll egyenes arányban a gazdasági teljesítménnyel. Szintén az OECD adataiból derül ki, hogy egy német munkavállaló éves szinten több száz órával kevesebbet dolgozik, mint egy magyar, miközben a két ország GDP-je között óriási a különbség. A hazai átlagos 1740 munkaóra azt is jelenti, hogy az új jogszabályban engedélyezett 400 óra túlóra csaknem negyedével növelné meg a dolgozók terhelését.

 

Mindez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé lesz fenntartható a legtöbb cég által még ma is alkalmazott óra alapú munkaelszámolás. Az utóbbi 10 évben nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkakörökben is mindinkább érezhető az elmozdulás a rutin jellegű munkakörökből a rutint nem kívánó munkakörök felé, hívja fel a figyelmet egy további szempontra Georgiu Achilles. Ebből adódóan a munkateljesítményt egyre kevésbé lehet a ledolgozott idő alapján mérni.

 

Mérhető teljesítmény?

Az átalakulóban lévő helyzetet jól mutatja a különféle informatikai munkakörök terén megmutatkozó sokszínűség is. Az egyik legegyszerűbb eset az értékesítőké (és nem csak az informatikai szektorban). A sales-t mindig és mindenütt a teljesítménye (az eladási számok) alapján honorálják, vagyis jutalékot kap. Az értékesítés nem munkaidőhöz kötött tevékenység, éppen ezért a sales esetében többnyire már a szerződés is rögzíti a kötetlen munkaidőt. Innentől kezdve már az egyes értékesítési munkatársakon múlik, hogy mennyi idő alatt képesek hozni az elvárt célszámokat.

Bonyolultabb helyzet a fejlesztőké. Minél magasabb szintű munkát végeznek, annál többet nyom a latban a kreativitás, az pedig egyéntől függő, hogy ki, mikor és milyen körülmények között tudja kihozni magából a legtöbbet. Számos cégnél és esetben ezért a fejlesztők is kötetlen munkarendben dolgoznak. Azt esetleg előírják, hogy heti három napon a törzsidőben (például 10 és 15 között) bent kell lenni, hogy meglegyenek a személyes kontaktusok és könnyen meg lehessen beszélni a felmerülő kérdéseket, problémákat. De ha valakinek kora hajnalban vagy éppen késő este megy jobban a munka, nincs értelme bekorlátozni a 9-től 17 óráig tartó munkaidőbe. Arról nem is beszélve, hogy olyankor is dolgozhat egy fejlesztő, amikor látszólag egészen mást csinál – billiárdmeccs közben is eszébe juthat egy megoldás az őt feszítő problémára. A munkaidő és a túlóra így az ő esetükben már nem egyértelmű.

 

Ha szorít az idő

Furcsa helyzetben vannak az informatikai szakmában a tanácsadók. Az ő munkájukat gyakran óra alapon számolják el: az ügyfél kifizet bizonyos összeget, ennek fejében a tanácsadó eltölt x órát a cégnél és segíti a munkáját. A gond akkor adódik, ha az előre megállapított időkereten belül nincs kész a leszállítandó végeredmény. Ilyenkor már sokszor az adott tanácsadótól függ, hogy mit tesz. Gyakori eset például, hogy a tanácsadó nem csinál ügyet abból, ha 8 helyett 10 vagy 12 órát dolgozott. Ez persze nem mindig jó: a tanácsadót alkalmazó cég esetleg tudná érvényesíteni a plusz időt és így növelhetne bevételeit.

Az sem mindegy, hogy az adott tanácsadó a szállító cég alkalmazottja, vagy megbízással dolgozó külsős egyéni vállalkozó. A szállító megállapodik az ügyféllel adott mennyiségű tanácsadói napról, majd ugyanennyi napra megbízza a külsős tanácsadót. A napok itt nyolcórás munkaidőt jelentenek, így ha ennél többre van szükség, az egyéni tanácsadónak inkább érdekében áll, hogy jelezze a túlórákat. Ez persze még nem jelenti azt, hogy mindig jelzi is, különösen, ha csak kisebb időtúllépésről van szó. A jó tanácsadó gyakran elhivatott, mindenáron igyekszik megoldani a problémát, így akkor is hajlandó a túlórára, ha azt nem számolják el neki.

Bankszektor: csak szükség esetén

A banki informatikában a rendszerüzemeltető és operátori munkakörökben pontosan számon tartják a túlórákat. Fejlesztői és egyéb IT-s munkakörökben – a bank többi területéhez hasonlóan – lehetőség van a rugalmas, illetve otthoni munkavégzésre.

Létező probléma, hogy az otthoni munkavégzés során hajlamosak vagyunk sokkal többet dolgozni és nehezen választódik szét a munka és a magánéletre fordított idő. „Az otthoni munkavégzés bevezetésekor oktatásokat tartottunk, ahol a munkajogi szabályokon túl megtárgyaltuk az otthoni munkavégzés egyéb, pszichés, szervezeti és hatékonysági aspektusait is. A HR folyamatosan támogatást nyújt a témákban a vezetőknek és a munkatársaknak is. A bank kimondottan törekszik arra, hogy túlórára csak rendkívüli esetekben legyen szükség. Ilyen volt a digitális átállás időszaka, amikor egyrészt a szűk határidők, másrészt az átállás időszakában az elvégzendő munka speciális időzítése miatt rendeltünk el túlórát a munkavállalóknak” – tájékoztatott bennünket az MKB Bank sajtóosztálya.

 

Mindig készenlétben

Megint más a helyzet a projektmenedzsereknél, akiknek kissé hálátlan szerepkör jutott, hiszen nem arra szerződnek, hogy napi 10-12 órát dolgozzanak, ám gyakran mégis ez történik munkájuk jellegéből adódóan. Sokféle emberrel kell együtt dolgozniuk, a megrendelő és a szállító oldalán is. Egyesekkel kora reggel tud egyeztetni, másokkal inkább csak este lehet találkozókat megszervezni, így aztán az ő munkájukban ritka az üresjárat. A projekt határidejéhez közeledve vagy nagyobb problémák esetén pedig gyakorlatilag 7x24 órás készenlétet és rendelkezésre állást várnak el tőlük.

Adódik a kérdés, hogy ezt a terhelést lehet-e anyagilag kellőképpen honorálni? Azzal mindenki egyetért, hogy a több pénz csak ideig-óráig motivál. Magas fizetéssel nem lehet pótolni a kedvező munkakörülményeket és a pozitív cégkultúrát, illetve eljön az a pillanat, amikor a kilátásba helyezett mégoly magas plusz juttatások sem teszik elviselhetővé a további túlórákat. De a másik véglet sem jó: ha a fizetésben nem mutatkozik meg a munkáért járó elismerés, az villámgyors kiábránduláshoz – és távozáshoz – vezet.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2053 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Somkutas Norbert

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4910 cég szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb cégek: