family

58_Depositphotos_184746122.jpg
Forrás: ITB
Az irodai románc ökölszabályai

Házi nyúlra nem lövünk! Vagy mégis?

Veszélyes, de legalább izgalmas területe az érzelmeknek az irodai románc. Ha sikerül okosan kezelni, szép emlékké szelídülhet (vagy akár hosszabb párkapcsolat is lehet belőle). Ha nem, hamarosan beköszönt a munkahelyváltás, az fix. És ugyan melyik főnök örül ennek a HR-gyötrelmek idején? Óhatatlan, hogy a közös tér és idő összehozza az embereket, de egyelőre se plutónium, se fluxuskondenzátor, se DeLorean nincs a garázsban, hogy visszamenjünk a múltba és helyrehozzuk a szívügyi botlásokat.

Tavasz van, az ember érzi az utcán, a bőrén, a szívén. Nemcsak a természet éledezik és robban ezer színnel az életünkbe, mi magunk is nyitottabbá válunk másokra, valami újra, a téli melankóliát felváltó pezsgésre. (Jó dolog a szánkózás, csak hideg.) Mi lehetne fogékonyabb táptalaja a szárba szökkenő vágyaknak, mint a munkahely? Egy nemrég érkezett új munkatárs vagy a közös projektek során jobban megismert kolléga is elég gyújtópont lehet a szívnek, ha az magányos, vagy otthon épp áll a bál.

 

Érzed a rezgést?

Most őszintén. Mindenkinek van a tarsolyában legalább egy irodai afféros sztorija, ami ha nem is vele történt meg, de a „padtársával” biztosan. „Szingli vagyok már évek óta, és mindig úgy alakult, hogy valamelyik kollégámba szerettem bele. Persze nem ugyanazon a munkahelyen egyszerre többe, de minden eddigi cégnél volt valaki, aki megfogott, akire idővel felfigyeltem. Nyilván azért, mert nem sűrűn járok szórakozni, az érzések is lassan, fokozatosan alakulnak ki bennem, a legtöbb időt pedig a munkahelyemen töltöm. Volt, hogy kapcsolat lett a vonzalomból, és olyan is volt, hogy plátói maradt a dolog” – meséli egyik ismerősöm. Nála nem a kolléga számít tabunak, hanem az, ha házas vagy párkapcsolatban él az illető. Ha nincs párja, titkolózni sem kell, vagyis kevesebb lesz a bonyodalom egy amúgy is érzékeny, sok buktatóval teli helyzetben – ő ezt az elvet követi. „Ha én magam házasságban élnék, valószínűleg eszembe se jutna a munkahelyi viszony, és a család mellett időm se lenne rá. Csak olyan párkapcsolatban tudom elképzelni magam, amelyben boldog vagyok, vagyis ez esetben nem lenne szükségem munkahelyi pótlékra. Egyáltalán nem tartom elítélendőnek az irodai románcokat, csak meg kell hozni néhány alapszabályt, mindenkinek a saját erkölcsi normájához mérten” – mondja.

Egy másik ismerősöm nagyon is jól érzi magát a házasságában, esze ágában sincs elválni, mégis szüksége van valami pluszra, valami „fűszerre”. Ezt a titkos irodai liezonoktól kapja meg immár sokadik éve – előfordult az is, hogy egy cégnél két viszonyt ápolt egyszerre. Igaz, igényelt némi „zsonglőrködést” a találkák idejének és helyének a logisztikája, de őt kifejezetten doppingolja az efféle kihívás. „Már az elején tisztázom a határokat. Vagyis azt, hogy nem adom fel a családi életemet; nincs SMS-áradat és esti telefonhívások; nem mászunk egymás nyakára, ez csupán egy viszony” – fogalmaz. Ilyen is van. Meg olyan is, hogy a munkatársak pontozzák az irodai „trófeákat”. Elég megalázó helyzet, nem? Nos, többek között ezért is kell kétszer meggondolni, kell-e a munkahelyi kapcsolat, ha érezzük a rezgést.

„Love is in the air”

Íme öt jel, hogy két munkatárs között alakul valami!

1. Korábban nem jellemző szokásokat vesznek fel, például minden reggel együtt érkeznek és egyszerre is távoznak.

2. Feltűnően figyelik egymást és keresik a másik társaságát. Egyre fontosabb lesz számukra, hogy összehangolják a közös ebédeket, szüneteket.

3. Ha másokkal beszélgetnek, szóba hozzák kedvesüket (akár tudatosan, akár tudatlanul).

4. Sokszor mosolyognak egymásra és nevetnek egymás viccein.

5. Irodán kívüli közös programokat (mozi, koncert, sörözés) szerveznek.

 

A gondtalan irodai románc három aranyszabálya

1. Ne kezdjünk viszonyt a főnökkel! Aki rajongó típus, az könnyen megszédül egy nála magasabb pozícióban és jobb anyagi helyzetben lévő, erős, okos, ügyes, szép főnöktől. Nem jó ötlet! Ha létezik mindenkori tabu az irodai románcok univerzumában, akkor az a főnök. A történet ritkán végződik karikagyűrűvel, valaki pedig a rövidebbet húzza. A beosztott és a főnök egyaránt kiszolgáltatottá válik egymás és a kollégák szemében; az alkalmazott rosszindulatú pletykák és megjegyzések kereszttüzébe kerül, és soha nem fogják elismerni, ha valóban a szakmai tudása miatt lesz magasabb a fizetése vagy kerül előbbre a ranglétrán.

2. Tisztázni kell a határokat, a közös szabályokat! Vagyis felvállaljuk-e nyíltan a kapcsolatot a kollégák előtt vagy inkább tartsuk titokban? Hogyan kommunikáljunk, hogyan érintkezzünk egymással a munkahelyen? Munkaidőben a munkára, a privát életben a kapcsolatra koncentráljunk és ne fordítva!

3. Próbáljunk meg barátokként elválni! Talán ez a legnehezebb mind közül. A kudarcból, féltékenységből, csalódásból vagy megbántásból fakadó érzelmek ritkán szépek. A sárdobálás szánalmas, és lévén előbb vagy utóbb úgyis másik munkahelyen köt ki az egyik fél, addig is el kell viselni egymást valahogy.


 

Főnök–beosztott románc, a lehető legrosszabb kapcsolat

Jobban kivesézve a fenti első ökölszabályt elmondható, nem etikus munkahelyi magatartás a vezető részéről viszonyt kezdeni a beosztottakkal, nota bene könnyen szexuális zaklatással is vádolhatják – persze ehhez főnöknek sem kell lenni. A vezető–beosztott kapcsolatban az alá- és fölérendeltségi viszony miatt olyan csapda-kapcsolat alakulhat ki, amelyben a vezető könnyen visszaélhet hatalmi pozíciójával, és amelyből az alkalmazott csak felmondással szabadulhat – ahogyan az történt annak a vezetői asszisztensnek az esetében is, aki többre (férjre, családra) vágyott. Lévén a cégvezető többgyermekes, elvált ember volt, ennek semmi akadálya nem lett volna, csakhogy nem akart újra oltár elé állni, közös gyereket meg pláne! Két év után az asszisztens döntött: a különböző életcélok miatt szakított főnökével (új kapcsolata lett), aki ezután a napi munkavégzés megnehezítésében bosszulta meg, hogy elhagyták.

A tisztázatlan hatalmi erőviszonyoktól eltekintve az alá- és fölérendelt irodai kapcsolat több szempontból sem egészséges. A kollégák rögtön kiszúrják az affért és rögtön farkast, azaz kivételezést kiáltanak. Még ha a beosztott meg is érdemli az előreléptetést, ha az egyébként a szerelmi életben partner főnöke viszi feljebb a ranglétrán, soha nem mossa le magáról azt a vádat, hogy nem rátermettségének, hanem szeretői státuszának köszönheti azt.

Megtilthatja-e a munkahelyi kapcsolatot a munkáltató?

Nem. Viszont van, ahol kifejezetten rossz szemmel nézik a kollégák közötti kapcsolatot, például az érzékeny üzleti információk miatt. A munkáltató a dolgozók közti szerelemre, együttélésre vagy házasságra nem írhat elő bejelentési kötelezettséget – írja a profession.hu, a Munka törvénykönyve szerint ugyanis a munkavállalótól csak olyan adat közlése kérhető, amely személyhez fűződő jogát nem sérti, és a munkaviszony létesítése, a feladatainak ellátása szempontjából lényeges. A munkavállaló természetesen dönthet úgy, hogy bejelenti a cégnél, ha szorosabb kapcsolatba kerül egyik kollégájával vagy a cég ügyfelével. Ami viszont tilos: minden olyan magatartás, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekét sértheti vagy veszélyezteti (például üzleti titok megsértése).

A munkaadó meghatározhatja a munkahelyi érintkezés szabályait, az öltözködés alapnormáit, azonban csak olyan intézkedéseket tehet, amelyek segítik az alkalmazottakat a feladataira koncentrálni. Egy magatartási kódex kialakítása azért is hasznos lehet, mert ha a munkavállaló érzelmeit nem viszonozza a kiszemelt kolléga, és az udvarló a visszautasítást nem érti meg, hanem folytatja a közeledést, az már zaklatás – olvasható az álláskereső portálon.

 

A tiltott gyümölcs édesebb

Sokaknak már eleve tabu a kolléga, „házi nyúlra nem lövünk” alapon, de azokat sem lehet elítélni, akiknél egyszer csak kipattan a szikra a fénymásolóra várakozás, egy titkos összekacsintás, chatelés vagy ebéd közben. A régi idők klasszikus ismerkedési szokásai és platformjai ugyanis nem működnek vagy eltűntek napjainkra, és annak ellenére, hogy megannyi program és felület közül választhat korunk magányosa, az ismerkedési tér erősen beszűkült. Mutatja ezt az is, hogy hazánk egyik markáns társkereső weboldalát 3 millióan választották már fennállása óta (az oldal saját adatai szerint).

Rengeteg időt töltünk munkahelyünkön, az irodaházak diplomás szinglikkel vannak tele, így nem meglepő, hogy a szerelmi élet ide is begyűrűzik. Van persze jó oldala is annak, ha az embert a munkahelyén találja telibe Ámor nyila: a kollégák többnyire közös értékeken, azonos érdeklődési körön osztoznak és még az időbeosztásuk, bioritmusuk is hasonló. A hosszú, munkával együtt töltött hónapok (évek) alatt az ember előbb-utóbb szembesül a kolléga minden arcával, szokásaival, rigolyáival, vagyis olyan valakivel kezdhetünk kapcsolatot, akit volt alkalmunk közelebbről megismerni, megértjük a személyiségét, vesszük a humorát és szeretünk vele együtt lenni, közös időt eltölteni – nagyobb biztonságban érezzük magunkat vele, mint egy idegen oldalán.

Az irodai kapcsolatok fontos kötőeleme, hogy társunk megérti a munkahely jelentette kihívásokat, a nyomást, a stresszt, a felmerülő konfliktusokat, hiszen pontosan ismeri a helyzetet és a történet szereplőit. Partnerünk tudja és megérti, miért kell péntek délután is benn maradni, miért vagyunk fáradtak estére – mert maga is ugyanebben a cipőben jár. Érdekes, hogy egyes foglalkozási körökben (színészek, rendőrök, orvosok) bátorítják is a kollégák közötti közelebbi kapcsolatok kialakulását, épp az általuk végzett munka sajátosságai miatt.

Az irodai románc kialakulásának elején izgalmas játékot jelent a kapcsolat rejtegetése a munkatársak elől, összekovácsolja a párt, hiszen ketten vannak az egész iroda „ellen”. A rejtett pillantások, szóbeli utalások egyre közelebb sodorják őket egymáshoz. Ráadásul az sem elhanyagolható tény, hogy a napi ritmust is könnyebb összehangolniuk: ugyanoda indulnak reggel és ugyanoda érkeznek este.

Az irodai dolgozók felének volt munkahelyi kapcsolata

Az amerikai Vault tanácsadó cég közel 700 irodai dolgozó megkérdezésével végzett felmérése szerint a munkavállalók 52 százalékának volt már romantikus irodai kalandja, 48 százalékuk maradt ki csupán a hasonló huncutságokból. Ez az 52 százalékos eredmény úgy áll össze, hogy többségüknek (24 százalék) véletlenszerű, rövid kapcsolata volt; 16 százalékuknak folyamatos, de nem komoly kapcsolata van; 13 százalékuknak hosszú távú, komoly a kapcsolata; míg 10 százalékuk a munkahelyen ismerte meg a házastársát.

Nem meglepő módon, az irodai bulikon és a lazítással, csapatépítéssel töltött délutánokon jönnek össze leginkább az emberek (22 százalékuk), míg 20 százalékuk azért ismerkedtek meg közelebbről is, mert ugyanazon a részlegen dolgoztak. Érdekes, hogy a megkérdezettek 8 százaléka egy üzleti utazáson jött össze, míg 3 százalékukat a közös ingázás hozta össze. A válaszadók 10 százaléka felettesével, míg 16 százaléka beosztottjával kezdett ki a munkahelyen.

A világméretű #metoo kampány hatására idén először a szexuális zaklatás elleni mozgalom hatásait is vizsgálták a Vault felmérésében. Kiderült, hogy a megkérdezettek többségének (68 százalékának) nem változott az irodai kapcsolatról kialakult véleménye a mozgalom és a vele kapcsolatos hírverés miatt, csupán 27 százalékuk gondolja úgy, hogy a munkahelyi kapcsolat elfogadhatatlan. A mozgalom a férfiak hozzáállásán azonban sokat változtatott: a korábbi évek eredményeihez képest többen (31 százalékuk) gondolják azt, hogy nem is olyan jó dolog a munkahelyi szerelem. Az igazi változás azonban a főnök–alárendelt kapcsolatban mutatkozott meg: a megkérdezettek 43 százaléka ítéli el ezt a kapcsolatot, ez az arány 15 százalékkal nőtt az előző évek eredményeihez képest. Ugyanakkor nőtt azon cégek aránya is, akik azt válaszolták, szabályzatban rögzítik az irodai kapcsolatok kialakításának mikéntjét. Nagy általánosságban azonban csak a megkérdezettek 4 százaléka utasítja el kategorikusan az irodai kapcsolatokat.

 

Az erő sötét oldala

De a munkahelyi kapcsolatok pozitív oldala ezzel véget is ért. Mindenki tudja, hiszen láthatja a saját ismerősi körében is, hogy a kapcsolatok egyre kevésbé hosszú távúak és egyre ritkábban végződnek házassággal. Ha pedig nem jön össze a dolog, attól még a munkahely közös marad (legalábbis egy ideig), és bizony továbbra is be kell menni az irodába. Ez főleg annak a félnek rossz és jelent nehéz helyzetet, aki nem szerette volna befejezni a kapcsolatot. Ha az egykori párból nem mond fel valaki, a helyzet tessék-lássék munkavégzéshez vezethet, gyakoribb lesz a hiányzás, legrosszabb esetben ellenséges légkör is kialakulhat.

Egy webfejlesztő cégnél dolgozó fordító például a boldogtalan házasélete miatt keresett mentsvárat és némi önbizalom-erősítést, és ezt egyik kollégájában találta meg. A gond csak az volt, hogy míg a kolléga egyéjszakás kalandként kezelte a románcot és másnap már egy másik munkatársnak csapta a szelet, addig a fordító mélyebb érzéseket kezdett táplálni iránta, és végül még boldogtalanabb, még elkeseredettebb lett, mint előtte volt.


 

Az irodai románc gyakran a folyosói pletyka tárgyává válik, ha a rossz- vagy jóindulatú pletyka kiszabadul a palackból, akkor mindenki a friss párral foglalkozik, ami igen kellemetlen lehet számukra. Egy friss, bimbózó kapcsolat kialakítása önmagában is nehéz, pláne ha a kollégák figyelő szeme előtt születik mindez, akkor duplán nehezített! Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szerelem könnyen a munka hatékonyságának rovására mehet, sokan szétszórtabbá válnak ilyenkor, és kevésbé tudnak a feladatukra koncentrálni. Az újdonsült pár hosszabb ebédszünetet vesz ki, hogy többet legyenek együtt, vagy korábban hazamennek, mert már „nem bírnak magukkal”. Arról nem is beszélve, hogy a kollégák is megorrolhatnak rájuk amiatt, hogy kevesebbet vállalnak a közös teherből.

A feszült irodai légkör kialakulása mellett azonban komolyabb, jogi következményei is lehetnek egy munkahelyi kapcsolatnak. Ha az egyik fél szeretné megszakítani a kapcsolatot, de a másik nem, akkor a szexuális zaklatás vádja is felmerülhet (akárcsak a főnök–beosztott esetében).

A munkahelyi kapcsolat nem ördögtől való, természetes emberi tulajdonság, hogy szimpatizálunk egyik-másik kollégánkkal vagy vonzódni kezdünk iránta. De sok buktatója is van, és könnyen tévútra vezethet. Okosan, körültekintően, mielőbb tisztázva a magánéleti hátteret és célokat kell belemenni – és persze nem árt diszkrétnek is lenni!