A térségben mindenképpen hiánypótló szerepet tölt be a tavaly októberben, a Miskolci Egyetemen megalakult Elektronikai és Informatikai Kutatóintézet. A feladatokról és az elvárásokról Deák Csabával, az egyetem kancellárjával beszélgettünk.
– Milyen kezdeményezésre született meg a kutatóintézet?
– Miközben az elektronikai ipar jelentős mértékben járul hozzá a hazai GDP-hez, hiányzott a szegmenst kiszolgáló K+F háttér. A BME-n és a SZTAKI-n kívül nincs olyan csapat, amely csak ezzel foglalkozva kiszolgálná az ipari igényeket. Ezen akartunk változtatni, amikor a kutatóintézet megalapításáról döntöttünk.
– Az egyetemen is folynak kutatások, miért kell ehhez külön intézetet létrehozni?
– Ha élesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy nem a lyukas óráikban kutató emberek dolgoznak itt. Nyolc főállású kutatóval alakult meg az intézet, és pont az a lényeg, hogy a kutatók teljes munkaidőben ezzel foglalkozzanak, és az ipar által elvárt szoros határidőkkel tudják kiszolgálni a megrendelő cégeket. Lehetnek itt olyan termékfejlesztések, amelyeknél a piaci siker múlik azon, hogy egy vagy hat hónap múlva készül el a termék.
– Hogyan illeszkedik az egyetem szervezetébe a kutatóintézet?
– Szervezetileg önálló egységről van szó, nem tartozik egyik karhoz sem. A munka szempontjából azonban szervesen illeszkedik az egyetem életébe. Az egyes projektekbe bevonhatják az egyetemi karok más szakterületeinek kutatóit is, mint ahogy számítanak a hallgatók közreműködésére is. Mindemellett a főállású kutatókkal szemben is elvárás, hogy hetente két órát tartsanak meg az egyetemen, a kutatásokon keresztül tanítsák a diákokat.
– Hogyan biztosítják a kutatóintézet anyagi hátterét?
– Az egyetem az indulást és az első két év működését biztosítja forrásaival. Ugyanakkor elvárjuk, hogy két év alatt ne csak önfenntartóvá váljon az intézet, hanem nettó befizetője legyen az egyetemnek; ehhez az első évre már 50-80 millió forintos bevételt terveztük. Több forrásból számítunk bevételekre. Egyrészt a Bosch-sal közösen létrehoztunk egy EMC-labort, amelyet a járműipari beszállítók használhatnak ki termékeik elektromágneses zavarainak vizsgálatára. Ez a mérnöki szolgáltatás az egyéb forrásoktól függetlenül is biztosíthat némi alapbevételt az intézet számára. A fő bevételi forrást a céges megrendelések jelentik – már több ilyennel is rendelkezik az intézet --, és bízunk abban, hogy hazai és nemzetközi kutatói konzorciumokban is szerepet tud vállalni az intézet.
– Ez azt is jelenti, hogy a kutatási témákat is a megrendelők határozzák meg?
– Alapvetően tényleg az ipari, a valós életből vett problémák megoldására koncentrál az intézet. Megrendelőink elsősorban a régióból jönnek, de az egész országból, sőt, külföldről is keresünk partnereket. Van például már együttműködésünk a CERN-nel. Számítunk azokra a kis- és közepes informatikai vállalkozásokra, amelyek komplex megoldásokkal akarnak megjelenni a nagy ügyfelek előtt, és ehhez bizonyos kutatási-fejlesztési feladatokat kiszerveznek hozzánk. Később aztán az uniós kutatási pályázatokban ők lehetnek a mi partnereink.
– Melyek a fő kutatási irányok?
– Elég bő a tevékenységi kör. IoT-megoldások az okos épületek vagy éppen a villamos energetika számára, szenzorok, mérő- és vezérlőrendszerek, szabályozó elektronikák, meglévő gyártóberendezések automatizálása, mobil fejlesztések, LORA hálózatokra eszközfejlesztés – szinte minden, ami az IoT és az Ipar 4.0 keretein belül elképzelhető. A végső stratégiai célunk felpörgetni a kutatói tevékenységet a régióban. Külön örülnénk, ha az itt született megoldások hasznosítására innovatív cégek születnének, amelyek tovább gazdagítanák az országot.
