Kapcsolatok, karrier

Palásti G. György, Grafton Recruitment
Palásti G. György, Grafton Recruitment
Forrás: ITB
„Mindig is vezetőnek készültem”

A maximumon túl, az extra kilométer után

Egy sikerre vitt kudarc, egy váratlan esemény és a tinédzserkor óta csillapíthatatlan vezetői vágy hajtotta a HR-szakmába, ahol megnyugvásra és hivatásra talált. S noha azt állítja, minden szakmában megállná a helyét, az igazi szenvedélyt a jó értelemben paraméterezhetetlen személyiségek és szürkeállományok megzabolázása hozta el – Palásti G. Györggyel, a Grafton Recruitment ügyvezetőjével beszélgettünk.

„A vezető minőségét az mutatja meg, milyen mércét állít saját magának.” Ray Kroc sokat mondó szállóigéje passzol talán a legjobban a velem szemben ülő magabiztos és határozott beszélgetőpartneremhez, aki kendőzetlen őszinteséggel avatott be kanyargós életútjába, amelyen a maximalizmus állhatatos társként követte, egészen a Grafton vezetői székééig.

 

Tudatosság, kitartás és a munkahelyi szocializáció meghatározó triumvirátusa

Sokat elárul a személyiségről, a vehemenciáról és az élethez való hozzáállásról az, ha valaki meg sem áll egy nemzetközi márka vezetői székéig. Habár már önmagában az attitűd is determinálja, hogy az ember merre halad az életében.

„Viszonylag hamar felismertem, hogy ez lesz az én utam, mert mindig is vezetőnek készültem. Az első nagy mérföldkő az iskolai diákújság volt, ahol főszerkesztő voltam, majd ugyanezt folytattam a főiskolán, ahol már csapatot is építettem a semmiből”, mondta Palásti G. György, a Grafton ügyvezetője. „Az igazi, meghatározó élmény viszont az első munkahelyem volt, ott tanultam meg igazán dolgozni. Szerintem nagyon meghatározó a későbbiekre nézve, hogy az ember hova kerül, mint pályakezdő: ott alakul ki a határidő betartásának pontossága, ott szocializálódik és szedi fel azokat az értékeket, amelyek fontosak.”

Ez a jelenség, mármint az első munkahely útravalója, átalakult. Az ügyvezető szerint ugyanis egyre több olyan munkavállalóval találkozni, akik több éves tapasztalattal a hátuk mögött sem szerezték meg azokat az alapokat, amelyekkel helyt tudnának állni egy feszített, kihívásokkal teli munkakörben. De nemcsak a munkához való „szocializálódás”, sokszor a célirány is hiányzik a piaci jelöltekből.

„Tudatosan vágytam arra, hogy megtapasztaljam azt is, hogy milyen egy nagy, hierarchikus szervezetben tevékenykedni, mert a kisebb cégek működését már addigra megismertem. Ezért elmentem egy bankba dolgozni, itt ért utol életem egyik legnagyobb sorsfordító élménye”, tette hozzá Palásti. A gazdasági válság ugyanis a pénzügyi szektort sem kímélte. A tömeges leépítések pedig százakat érintettek. Palásti sem menekült a hullámtól, de szavaival élve: pontosan erre volt szüksége.

 

„Stay hungry, stay foolish”

Míg legtöbben a tömeges leépítések után letargiában és krízisben voltak, addig a Grafton jelenlegi ügyvezetője ezt az időszakot arra használta, hogy elmerüljön önmagában. „Nagy hatással volt az életemre, és a mai napig hálás vagyok érte. Azért vagyok hálás, mert a helyzet rákényszerített egy nagyon komoly önelemzésre, hogy ki is vagyok és mit is akarok az élettől hosszú távon. Ki kellett találnom önmagamat, az önismeret végén pedig elbúcsúztam a kommunikációs szakmától, és megérkeztem a HR-be”, folytatta.

A HR szépségét és kihívását Palásti abban látja, hogy emberekkel foglalkozhat, akik alapvetően nehezen paraméterezhetőek. Elvégre, amikor egy cég elmondja, hogy milyen munkavállalóra lenne szüksége, megad valamilyen keretfeltételeket, de a való életben nem lehet százszázalékos egyezést produkálni.

„Ettől lesz érdekes az egész. Hardvert vagy szoftvert árulni egyszerűbb, mert arról egzakt módon tudjuk, hogy miből készült. Egy embernél más a helyzet, mert legtöbbször önmaga sem tudja tökéletesen meghatározni saját magát. Ez az, amitől gyönyörű ez a szakma, hogy emberekkel foglalkozhatok”, mondta a Grafton ügyvezetője.

Szenvedély nélkül pedig nincs siker. „Van egy gondolat, amely újra és újra megtalál: »stay hungry, stay foolish«. Ez többször visszaköszön az életemben, abszolút tudok vele azonosulni. Az első fele számomra azt jelenti, hogy mindig keresni kell a fejlődés lehetőségét vagy emlékeztetni magam rá. A második fele arról szól, hogy az embernek élveznie kell, amit csinál, és nem veheti minden percben túl komolyan magát. Játékosan, örömmel kell csinálni. S ha ez megvan, akkor a siker nem a cél lesz, hanem annak a következménye, amit csinálunk. Egyszerűen jönni fognak az elismerések, ha szívből tesszük, amit teszünk”, folytatta Palásti G. György.

Ami a siker titkát illeti, ismét egy angol mondás hangzott el: „going the extra mile”…


„Az a dolguk, hogy egy lépéssel előttük járjunk”

Ami a szakmát érintő kihívásokat illeti, az ügyvezető a munkaerőhiány mellett abban látja a próbatételt, hogy „mindenki álláskereső. Az emberek elhanyagolható része keres aktívan munkát, a túlnyomó része passzív álláskereső, aki bármikor meghallgat egy ajánlatot. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy egy lépéssel előttük járjunk, hogy már akkor is tudjuk, hogy mire van szükségük, mielőtt bennük felmerülne”, egészítette ki.

A jövőt, a következő éveket az ügyvezető a Graftonnál képzeli el, mert épp egy építkezési folyamat elején áll. „Most indítunk egy új kiválasztási üzletágat, mert azt látjuk, sok olyan középvezető van, aki elérkezett arra a pontra, hogy szakmailag előrébb lépjen, több felelősséget vállaljon. Viszont sok szervezeten belül csak »kihalásos« alapon lehet előre jutni, és a legtöbb vezetői állást meg sem hirdetik. Ilyenkor fordulnak a fejvadászokhoz, akiktől azonnali megoldást várnak. Jelenleg a piacon velük senki nem foglalkozik célzottan, ezért egy külön céget hozunk létre erre”, mondta Palásti G. György.

A szabad idejében szikla- és jégmászó ügyvezető azt is megosztotta, hogy az építkezési folyamaton túl mire a legbüszkébb: a 2019-es év, első ügyvezetőként eltöltött éve, és az eredmények, amelyeket sikerült hozni.